Az eastwicki boszorkány, aki kétszer is összejött Al Pacinóval - 60 éves Michelle Pfeiffer

Michelle Pfeiffer 60 éves. 1989 és 1993 között háromszor jelölték Oscar-díjra, egyszer sem nyert, pedig megérdemelte volna. Van viszont Golden Globe- és BAFTA-díja, Ezüst Medvéje Berlinből, és jóformán nincs olyan amerikai kritikus szervezet, amelynek rangos díját ne kapta volna meg. Negyvenéves pályafutása alatt olyan nagy rendezőkkel dolgozott együtt, mint Brian De Palma, Martin Scorsese, Mike Nichols, Stephen Frears vagy épp Darren Aronofsky.

Hollywood egyik legjobban fizetett színésznőjeként 1989-ben nem a világirodalomban vagy a keleti parti akcentusban kellett elmélyülnie. Az 1989-ben Steve Kloves (a Harry Potter-filmek forgatókönyvírója) rendezésében készült Azok a csodálatos Baker fiúk női főszerepének kedvéért énekelni tanult. A valóságos testvérpár (Jeff és Beau Bridges) mellett

élete alakítását nyújtotta

a megfáradt bárzenészek világában játszódó szomorkás drámában. Noha nem tekintik kimondottan az ún. method acting színészének, csúcsra járatta ösztönös tehetségét, amellyel képes a megformálandó karakterrel teljes mértékben azonosulni, egyetlen arckifejezéssel komplex belső folyamatokat visszaadni. Összetett, hol cinikus, hol ellenállhatatlanul erotikus, szókimondó és intelligens módon szexi (szexisen intelligens) játékával uralta az 1989-90-es díjgála-szezont: megkapta a Golden Globe-ot, 5 rangos amerikai kritikusszervezet elismerését plusz ismét Oscar- és BAFTA-díjra jelölték.

Roger Ebert, a Chicago Sun-Times néhai legendás kritikusa szerint az Azok a csodálatos Baker fiúk olyan volt Pfeiffer pályáján, mint Marilyn Monroe-nak a Van, aki forrón szereti:

egyike azoknak a filmeknek, amelyeket dokumentumként használnak majd, amikor megpróbálják megérteni, miért lett hatalmas sztár.

Ezt a sztárságot mélyítették az olyan filmek, mint a John le Carré regényéből készült Oroszország-ház (Fred Schepisi) 1990-ben, amelynek kedvéért elsajátította az orosz kiejtést, illetve a Krumplirózsa (Garry Marshall) 1991-ben, amelyben csaknem egy évtized múltán ismét együtt játszott Al Pacinóval.

Mindkét alakításért Golden Globe-ra jelölték, az Oroszország-ház-zal nyert is.

Ugyancsak Golden Globe-ra jelölték a Jonathan Kaplan rendezte A szeretet földje című filmért, továbbá ott volt az Oscar jelöltjei között is, végül a Kennedy-gyilkosság idején játszódó, megrázó szerelmi drámáért a Berlini Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját ítélték neki. Közben Tim Burton kedvéért eljátszotta a Macskanő szerepét a Batman visszatér-ben, majd ismét nagyot dobbantott Martin Scorsese Az ártatlanság kora című kosztümös drámájában.

Aztán jött a romantikus filmmé szelídített horror, a Farkas Mike Nichols rendezésében, és ismét Jack Nicholson oldalán (1994), a szelíd tanárnőből inspiráló kemény pedagógussá alakuló LouAnne Johnson szerepe, a valós eseményeken alapuló Veszélyes kölykök-ben (John N. Smith, 1995), amely részben a saját produkciós cége, a Via Rosa Productions égisze alatt készült. Bár a kilencvenes években is folytatta a színészkedést, egyre nagyobb figyelmet fordított a produceri munkára is.

A cikk folytatódik, lapozzon!