Nem vagyok sorozatgyilkos: Lehet-e tragikus hős egy szociopata?

Max Records a filmben.

Kevés film vonultat fel pszicho- vagy szociopata főhőst, ami egyfelől érthető, mivel az ilyen karakterek általában inkább az ellenségek soraiból kerülnek ki, és okkal, viszont másfelől kihagyott ziccer is, hogy kevés a követője az Amerikai pszichó-nak és a Dexter-nek.

A jó film egyik legfontosabb hozzávalója, hogy legyen érdekes karakter a főhős. Jó, ha van benne valami, ami szerethető és tudunk drukkolni neki, de nem kell kimondottan szimpatikusnak lennie, mivel a jófiúkat nem szereti a moziközönség.

Inkább az a fontos, hogy együtt lehessen érezni a karakterrel, érthetőek legyenek a tettei, és főleg hogy izgalmas személyiség legyen.

Ezeknek a kritériumoknak maradéktalanul megfelel a Nem vagyok sorozatgyilkos főhőse, John, akit szociopataként diagnosztizáltak, és gyilkos vágyakkal küzd.

Christopher Lloyd, Max Records a filmben. Forrás: Pannonia Entertainment

Egyetlen haverja van, az is csak a látszat kedvéért, rajong a sorozatgyilkosokért, családja ráadásul temetkezési vállalkozásból él.

Ezek alapján inkább rosszfiúnak lenne tökéletes, viszont ő szenved az állapota miatt, és ellenáll késztetéseinek.

Például amikor legszívesebben megölné azt, aki épp bosszantja, helyette szélesen elmosolyodik és mond neki valami kedveset. Terapeutája szerint megvannak azok a defektjei, amik a legtöbb sorozatgyilkosnak (ágyba vizelés, állatkínzás és pirománia), de az ember a maga ura, így John is le tudja győzni a természetét.

Max Records a filmben. Forrás: Pannonia Entertainment

A film nagy kérdése, hogy sikerül-e normális életet élnie Johnnak, vagy várja a börtön, sőt talán a villamosszék. Ebben nincs segítségére, hogy a kisvárosban, ahol él, rejtélyes halálesetek történnek, amikért egy sorozatgyilkos a felelős. John a sorozatgyilkosok nagy szakértőjeként a nyomára akad a tettesnek.

Szembekerül azzal, akivé ő is válhat, ha nem sikerül uralkodnia magán.

Ha viszont megállítja a gyilkost, hőssé válik, így a tét még nagyobb is, mint a saját élete. És ha már úgyis ölni akar, miért ne olyasvalakit, aki bőven megérdemli?

Max Records a filmben. Forrás: Pannonia Entertainment

Ahogy megismerkedik a sorozatgyilkossal, egyre hangsúlyosabbá válnak a kettejük közötti különbségek, a tettes ugyanis igazi ragadozó.

Viszont a történet még innen is tud hová fejlődni: van egy nyaktörő fordulata, amivel a film szinte műfajt vált.

Nem érdemes utánaolvasni a film cselekményének a megnézés előtt: annál sokkolóbb a csavar, minél kevesebbet tudunk a sztoriról. A nagy reveláció sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, és egészen a film végéig kell várnunk a válaszokra.

A filmből a fekete humor sem hiányzik, és ezzel még csak a történet erősségeinek értünk a végére, amiért alighanem Dan Wells regényíró érdemli a dicséretet, de nem okoznak csalódást a stáb és színészgárda tagjai sem.

A Johnt alakító Max Records szociopatakként is tud rokonszenves lenni, miközben végig hiteles a szerepben, a filmben ráadásul megformál egy szerepet Christopher Lloyd is, a Vissza a jövőbe-trilógia Dokija, akinek méltó visszatérése a film.

Billy O'Brien rendező nem volt rest expliciten, régisulis effektekkel, felnőtt korhatárral filmre vinni ezt a véres történetet, ami nem ajánlott se kicsiknek, se gyengébb idegzetűeknek, de mindenki másnak nagyon is.