Taxisofőr, Dühöngő bika, Nagymenők, Casino és a többiek - Robert De Niro 75

Vágólapra másolva!

Robert De Niro az amerikai filmtörténet egyik legnagyobb színésze. Ebben semmi túlzás nincsen. Bármilyen feladatot meg tud oldani. Mintha ennek a kipróbálásáról szólna az életműve. Kipróbálni magát a legkülönbözőbb műfajokban, a legkülönbözőbb rendezőkkel és partnerekkel. Teljes odaadással, minden feltétel nélkül szolgálni azt a filmet, amit éppen forgat. Mint egy szamuráj.

Lajos Sándor

Vágólapra másolva!

Robert De Niro Martin Scorsese Oscar-díj

Robert De Nirónak a legnagyobb sikert erőszakos figurák megformálása hozta. Megoldott ő kevésbé látványos feladatokat is, de a közönségnek már csak megvan ez a szokása, hogy egy színészhez pár szerepet köt. A nézők agya nyilván nem filmlexikon, Robert De Niro igazi nagyságát pedig filmcímek özönével lehet illusztrálni. Például az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című nyilván szubjektív válogatásban 14 olyan film szerepel, amiben játszik Robert De Niro. Ez még kevésnek is tűnik. Ennél lényegesen több kiváló filmje van, és ez a temérdek nagyszerű film sztárrá tette, pedig mindig is szívósan dolgozott ellene, hogy sztárkultusz alakuljon ki körülötte. Interjút ritkán ad, a magánéletéről sohasem beszél, közügyekről sem túl sokat - eltekintve néhány, elfogadhatónak nehezen nevezhető, demokratapárti provokációjától.

Robert De Niro soha életében nem próbált meg szimpatikusnak tűnni a médiában.

Egyáltalán nem is kereste soha a túlzott nyilvánosságot. Egész életében egyetlen dolog tudta igazán felkelteni az érdeklődését: a színészet.

A New York-i ember

Az olasz állam felajánlotta Robert De Nirónak az olasz állampolgárságot, mint híres olasznak. Ezt ő köszönettel el is fogadta, de valójában csak egynegyed részben olasz, az apai nagyapja révén, ezért olasz a neve, egyébként mindenféle nemzetiség képviselői megtalálhatóak a felmenői között. Az ő igazi identitása, hogy New York-i.

Sokszor elsüti azt a poént, hogy ő csak akkor megy Los Angelesbe, ha fizetnek érte.

Így aztán tényleg nehéz Hollywood kegyeibe férkőzni. De Niro szülei képzőművészek voltak, még kisgyerek korában elváltak. Anyja nevelte, de apjával is jó kapcsolatban maradt. Amikor meghalt, az emlékére róla elnevezett ösztöndíjat alapított, így segíti a fiatal képzőművészeket. Robert De Niro New York-ban született, és a mai napig ott is lakik. Az agglomerációban van egy nagyobb birtoka, de fenntart több belvárosi lakást is. Állítólag a mai napig szeret New Yorkban kószálni, megfigyelni az embereket. Ritkán ismerik fel, akkor sem zaklatják.

A keresztapa II. Forrás: AFP/Paramount Pictures

Különösen egy városrészért tesz sokat. Manhattan szigetén másfélmillió ember zsúfolódik össze, sok részterületének neve ismerős lehet a filmekből: Harlem, Soho, Hell's Kitchen. Tribeca kis terület, tízezer ember lakja. Más nagyvárosoknak is vannak olyan területei, amelynek régi, nem túl jó állapotban lévő épületeibe művészek költöztek és így divatos környék lett belőle.

Tribeca is ilyen bohémnegyed, sok híres művész él itt.

Robert De Niro 1989-ben Tribecának nevezte el a produkciós cégét. Megvett itt egy régi színházépületet, amiből mozi lett és egy szállodája is van. Valamint éttermei. Illetve Robert De Niro sohasem birtokol teljes éttermeket, de ha egy séfnek van némi tőkéje és talál más befektetőket, akkor ő is szívesen csatlakozik. Neves éttermekben résztulajdonos. Peruban jelentős japán kisebbség él, érdekes fúziós konyhát hoztak létre. Ennek mestere Nobujuki Macsuhisa, őt segítve, más befektetőkkel (például Andy Vajna producerrel, filmügyi kormánybiztossal) összefogva Robert de Niro részt vett a Nobu-étteremlánc létrehozásában, amely már Budapesten is jelen van.

Az ikertornyok lerombolása, a rajongásig szeretett szülővárosa elleni barbár támadás mélyen megrázta De Nirót.

Erre a maga módján reagált: azt sugallva, hogy a New York-iak nem fognak félni, hanem továbbra is pezsgő kulturális élet lesz, megalapította a Tribeca Filmfesztivált, amely teret ad a független filmeseknek, lehetőség szerint fiatal alkotóknak, hogy észrevétessék magukat. (Hasonló célból hozta létre Robert Redford a Sundance Festivalt.)

Mit lehet még tudni Robert De Niróról? Három nőtől összesen hat gyereke van, és már a negyedik unokánál tart. Az egyik gyereke autista, de erről csak abban az összefüggésben beszél, hogy időnként felhívja a figyelmet az autisták érdekeinek védelmére. 2003-ban prosztatarákot diagnosztizáltak nála, amiből kigyógyult. Ezt is csak onnan lehet tudni, hogy a szűrővizsgálatok fontosságáról szokott beszélni, és azért árulta el érintettségét, hogy hitelesebb legyen. Még azt szokta hangsúlyozni, hogy bár őt számos filmjében lehet látni lőfegyverrel gyilkolni,

mint magánember soha nem lőne rá senkire,

sőt kifejezetten támogatja a fegyvertartási szabályok szigorítását az USA-ban. Itt a lista vége. Például többször játszott katolikus papot, de ennek kapcsán valláshoz fűződő viszonyáról nem volt hajlandó beszélni, mondván, hogy ez csak rá tartozik. Ha Robert De Nirótól függene, a bulvárújságírók éhen is halhatnának. Ezért hiteltelen a sok álpanasz, hogy adott színészeknek milyen terhes, hogy akaratuk ellenére folyton velük foglalkozik a média. Aki nem akarja, azzal nem foglalkozik.

Nem vezetett könnyű út a sikerig

A munkájáról viszont szívesen beszél. Arról a teljesen soha meg nem fejthető titokról, hogyan változik át a színész valaki mássá. Szorongó, félénk gyerek volt. Tízévesen egy iskolai előadásban a gyáva oroszlánt játszotta az Óz, a nagy varázsló-ban. Nem volt jó tanuló, be sem fejezte a középiskolát, semmilyen pálya nem vonzotta. De nem hagyta nyugodni az emlék, hogy milyen felszabadító érzés volt átváltozni gyáva oroszlánná. Robert De Niro hosszú, küzdelmes utat járt be addig, amíg az egyik legnagyobb színész lett.

Tökélyre fejlesztette, hogy átváltozzon egy olyan figurává, akiről mindent tud.

Minden filmjében precízen felépít egy fiktív személyt, ezzel annyit foglalkozik, hogy semmi kételye ne maradjon afelől, hogy ez a figura hogyan viselkedik az adott szituációban. Képtelen együtt dolgozni olyan rendezőkkel, akik többféleképpen is leforgatnak egy jelenetet, hogy majd a vágás során hozzanak végleges döntést. Egyrészt nem hisz benne, hogy ha a rendező a forgatásig nem jött tisztába a saját filmje lényeges pontjaival, akkor majd a vágás idejére megvilágosodik. Másrészt ő hosszú, kemény munkával átváltozik, és akkor már nem tud másféle lenni. Robert De Niro azt mondja, hogy a bizonytalan rendezőnél még az is jobb eset, ha ő és a rendező nem értenek egyet valamiben, mert ilyenkor ő legjobb tudása szerint megcsinálja, amit a rendező kér. A színészet szamurája, aki nem ismer lehetetlent. Akárhány filmet forgatott is, mindegyikben teljesen másmilyen.

Robert De Niro a lehető legjobb színészi képzést kapta, három kiváló színészképző műhely kurzusait látogatta: az Actors Studio, Herbert Berghof HB Studiója és Stella Adler iskolája. Nagyon hosszú a híres színészek névsora, akik ezeken a helyeken tanultak, de Robert De Niro szinte már fanatikus maximalizmusáig kevesen jutottak el. Gyakori bulvártéma, hogy egyik vagy másik színész mennyit hízott vagy fogyott egy szerep kedvéért. Hízni vagy fogyni pocsék színészek is tudnak. Robert de Niro ezt úgy fogalmazza meg, hogy neki tudnia kell, hogy mekkora a „doboza" a figurának. Eldönti a megfelelő súlyt és ahhoz igazítja a sajátját. Mert aztán ebből következik a testtartás, a mozgás. De ezek csak külsőségek, előbb azt kell megfejteni-megérezni, hogy mit gondol ez a figura a világról, milyen energiák mozgatják bizonyos helyzetekben. Mindent tudni kell róla, hogy aztán csapóra ez a fiktív lény bármikor ott álljon a kamera előtt.

Robert De Niro némi iróniával meséli magáról, hogy ő régebben ezt annyira komolyan vette, hogy egész napra benne maradt a figurában, még úgy is ebédelt.

Bizonyos rutin megszerzése után már csak a nyugalom fontos számára a forgatási szünetekben. Bizonyos misztikum övezi a színészek lakókocsijait, amik a forgatási helyszínek közelében parkolnak. Pedig csak kell egy nyugodt hely, mert a forgatás rengeteg technikai munkával jár, és a színész nem tudhatja, hogy öt perc múlva vagy két óra múlva kell a maximumot nyújtania.

Az évek során Robert De Niróra is ráragadt a „method színész" címke. Ez a bulvárban annyit jelent, hogy egy színész a jó alakítás érdekében mindenféle őrültségre képes. A Taxisofőr című film érdekében Robert de Niro kipróbálta, milyen éjszaka taxizni New York-ban. Mivel nem tudta pontosan elképzelni, ezért szüksége volt a tapasztalatra. De nem önmagában emiatt lett kiváló az alakítás. Honnan jön ez a szó, hogy „method”? Nem egyszerű történet. Azt már régóta megtapasztalták, hogy sokkal hatásosabb az a színpadi alakítás, amely nem csak külsőségeiben mímeli az emberi érzelmeket. Aki fiktív helyzetben valódi érzelmeket produkál, annak pszichiátriai kezelésre van szüksége. Othello nem fojthatja meg Desdemonát.

A színészkedés valamiféle kettős tudatállapot: az „átélés” tudatos kontroll alatt tartott felidézése érzelmeknek.

Már korábban is sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de senki nem olyan alaposan, mint Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863–1938). Kezdetben nehezen ment neki a színészkedés, de gazdag családja elnézte neki, hogy csak ezzel foglalkozik. Harmincöt éves korában aztán megalapította Moszkvában a Művész Színházat, ahol sikeres színésszé és rendezővé vált. Egész életében foglalkoztatták a színházi munka és a színészképzés alapkérdései, erről szóló írásai rendkívül sok embert inspiráltak. Akár úgy is, hogy vitatkoztak Sztanyiszlavszkijjal vagy félreértették. Bár neki soha nem volt célja zárt rendszer létrehozása, egy idő után elterjedt a „Sztanyiszlavszkij-módszer” kifejezés. Amerikában aztán lekopott róla a hosszú orosz név, maradt a „módszer”, a method. De nincs egyféle recept. Módszerességnek kellene mondani inkább. Robert De Niro módszeresen dolgozik, nem bíz semmit a véletlenre.

Sztanyiszlavszkij tanítványai közül többen emigráltak Amerikába, a tanítványainak a tanítványai közül is. Mások Amerikából Európába mentek, hogy Sztanyiszlavszkijtól tanuljanak. Az amerikai filmszínészetre óriási hatással voltak Sztanyiszlavszkij gondolatai, ötletei. Egy műhelyben dolgoztak Lee Strasberg, Herbert Berghof és Stella Adler, aztán szétváltak útjaik. Az Actors Studióban Lee Strasberg mellett Elia Kazan is fontos tanár volt, aki színházi és filmrendezőként egyaránt sikeres lett. Mindegyik híres tanár gyakran hivatkozott Sztanyiszlavszkijra, de igazából ezt csak a tekintélyük növelése miatt tették, a képzésben sokkal fontosabb volt a saját személyiségük.

Robert De Nirót nem csüggesztették el a kezdeti kudarcai. A legjobb tanároknál tanult, folyamatosan fejlesztette magát.

Színpadi színészként nem volt sikeres, ezzel egy idő után végleg felhagyott. A hatvanas évek folyamán nem túl jelentős filmekben kapott kisebb-nagyobb szerepeket. Közeli barátja volt Brian De Palma, akinek több filmjében játszott, de a rendező számára csak később sikerült az áttörés, más színészekkel. Robert De Niróval aztán már csak egyszer dolgozott együtt: Aki legyőzte Al Caponét (1987).

A hetvenes évek

A New York-i művészvilágban otthonosan mozgó Robert de Niro megismerkedett egy másik rendezővel, Martin Scorsesétől kapott felkérést egy főszerepre, és 1973-ban az Aljas utcák után mindkettőjükre felfigyelt a filmes szakma. Köztük pedig egy életre szóló barátság és munkakapcsolat jött létre. A keresztapa nagy sikere után Francis Ford Coppola gyorsan elkezdett dolgozni a folytatáson, amelyben nemcsak folytatódik a történet, de megismerhetjük Vito Corleone életútját is a gyerekkorától kezdve. Robert De Niro olyan meggyőző erővel játszotta el, hogyan lesz a becsületes olasz bevándorlóból maffiózó, hogy legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat kapott érte. Martin Scorsese és Robert De Niro két egymást követő évben elkészítette a sokkoló Taxisofőr-t és a könnyedebb New York, New York című zenés filmet. Az akkor már tekintélyes Bernardo Bertolucci Huszadik század címmel nagyszabású filmet forgatott a modernkori Olaszország történelméről, a két főszerepre két fiatal, sikeres színészt „importált": Robert De Nirót Amerikából és Gérard Depardieu-t Franciaországból. Régi tanára, Elia Kazan Robert De Nirót kérte fel Az utolsó filmcézár főszerepére. Ezután jött A szarvasvadász, három barát története, akik megjárják a vietnámi háború poklát.

Robert De Niro öt év alatt hét filmet forgatott, kapott egy Oscar-díjat és két Oscar-jelölést.

Hirtelen elindult egy máig ívelő pálya, amelynek során összesen nyolc Oscar-díjas rendezővel dolgozott, és jobbnál jobb színészek hosszú sorával. Máig is alig volt olyan filmje, amelyben ő lett volna az egyetlen húzónév, mindig kiváló partnerek oldalán játszott főszerepet. Sohasem tartott igényt a sztárstátuszra, sok mellékszerepet elvállalt, ha ígéretes volt a produkció és nem akárkik a főszereplők.

A nyolcvanas évek

Tizenkét film az évtizedben. Mindjárt az első meghozta a főszerepért járó Oscar-díjat. Martin Scorsese filmje, a Dühöngő bika elmeséli egy szegénysorból induló olasz-amerikai bokszoló útját a csúcsra, és aztán azt is, hogyan nem tudta később kézben tartani a sorsát. Ennek a filmnek a kapcsán emlegetik Robert De Niro híres hízását, hogy milyen kövéren jelenítette meg a visszavonult bajnokot. Arról sokkal kevesebbet beszélnek, hogy Robert de Niro megtanult bokszolni a film kedvéért. A felszedett kilóknál sokkal meglepőbb, hogy a 177 centiméter magas, vékony csontozatú Robert de Niro által játszott szereplő az Aljas utcák-ban nem tud mit kezdeni a hosszú kezével-lábával, Az utolsó filmcézár-ban egy arányos testalkatú, elegáns úriembert látunk, a Dühöngő biká-ban pedig kidolgozott izomzatú középsúlyú bokszolót, aztán egy elhízott embert.

Színészként a teljes testét átváltoztatja a szerep igényei szerint.

A Huszadik század-ban látjuk az évtizedek során megöregedni, és ez nemcsak maszk kérdése. A New York, New York-ban szaxofonost játszik, hogy ez hiteles legyen, alapfokon megtanult játszani a hangszeren. Az erőszakot és a fegyvereket gyűlölő belvárosi művészivadék A szarvasvadász-ban profi módon bánik a vadászpuskával és a géppisztollyal is. Robert De Nirónak bármi is a feladat, addig dolgozik rajta, amíg az hiteles nem lesz. Bizonyos színészeket azzal reklámoznak, hogy maguk csinálják a kaszkadőrmunkát is. Ha már a színészetükről nem sok mindent lehet mondani... Robert De Niro az egyik legnagyobb színész, mindenféle figurát képes szuggesztíven megjeleníteni. Ha végignézzük, hogy hosszú pályája alatt milyen iszonyatos fizikai megpróbáltatásokon ment át a forgatások során, akkor ezt is lehetne kaszkadőri teljesítménynek tekinteni, de ő ezeket csak úgy mellesleg megcsinálta.

A nyolcvanas évek során jó érzékkel mellékszerepet vállalt két, később kultfilmmé váló alkotásban: Brazil, Angyalszív. Mikor Sergio Leone leforgatta a maga gengsztereposzát, amiben sajátosan keveredik a melankolikus nosztalgia és a nyersen ábrázolt erőszak, ennek is Robert De Niro lett az egyik főszereplője: Volt egyszer egy Amerika. A szarvasvadász-ban igen jól működött Meryl Streep és Robert De Niro párosa, írtak hát rájuk egy szerelmesfilmet. A Zuhanás a szerelem-be új terep volt Robert De Nirónak, de később még sokszor visszatért az erőszakfilmek között a hétköznapi emberekről szóló történetekhez is, például az 1989-es Bicská-ban. 1988-ban készült az Éjszakai rohanás című akcióvígjáték, jól megírt, fordulatos forgatókönyvvel, remek karakterszínészekkel. Robert De Niro kipróbálta magát humorban is, bár itt még inkább ő a mogorva untermann és Charles Grodin a poénfelelős.

A kilencvenes évek

Huszonöt film az évtizedben színészként, ráadásul Robert De Niro produceri tevékenységbe kezdett és kipróbálta magát rendezőként is. A nagyköltségvetésű produkciókba felkérték, mint színészt. Producerként kisebb költségvetésű, szakmailag értékesebb filmek létrejöttét segítette elő. Robert De Niro 47 és 56 éves kora között huszonöt filmben játszott, nem ebben az életkorban szoktak a színészi pályafutások így felpörögni.

Viszont Robert De Niro mindenre alkalmas színésszé érett és mindenre nyitott volt.

Ha az egész életpályáját nézzük, csak azokból a más főszereplőkkel végül sikeres filmekből is kijönne egy kisebb életmű, amiket azért nem tudott elvállalni, mert tele volt a naptárja. A Scorsese–De Niro sikergyár még jobban beindult: Nagymenők, A rettegés foka, Casino. A rettegés foka főszerepe újabb Oscar-jelölést hozott, Robert De Niro egy szexuális bűnözőt játszik hátborzongatóan, aki a börtönből szabadulva volt védőügyvédjét és családját akarja megbüntetni, mert túl hosszú büntetést kapott. Az 1996-os A rajongó-ban egy teljesen másfajta eszelőst játszik el, de a bosszúmotívum itt is megvan.

1995-ben készült a Szemtől szemben, amelynek két főszereplője Al Pacino és Robert De Niro, bár csak két közös jelenetük van, ebből az egyik tűzharc. A másik a híres beszélgetés a rendőrtiszt Al Pacino és a bankrabló Robert De Niro között, amelyben biztosítják egymást kölcsönös nagyrabecsülésükről és arról is, hogy életre-halálra megy kettőjük között az összecsapás.

Igazi klasszikus született, köszönhetően annak, hogy a kisebb szerepekben is kiváló színészek láthatóak és Michael Mann rendező is maximalista módon dolgozott.

Jó példa erre, hogy ő mindig ugyanazzal a katonai kiképzővel működik együtt, jellemző is a filmjeire, hogy kiemelkedően hatásosak a tűzharcok. A rendezői maximalizmus találkozott a színészivel: állítólag katonai kiképzéseken szokták megmutatni az utcai harcot, azzal a kommentárral, hogy ha Robert De Niro és Val Kilmer is meg tudott tanulni négy másodperc alatt tárat cserélni a gépkarabélyban, akkor erre a katonáknak is képesnek kell lenniük.

A kilencvenes évek ifjú sztárrendezője, Quentin Tarantino 1997-ben mellékszerepre kérte fel Robert De Nirót, aki megint valami újat tudott mutatni: a Jackie Brown-ban pitiáner bűnözőt játszik, aki olyan tompa eszű, hogy a rábízott feladatot sem tudja végrehajtani. Ugyanebben az évben készült a politikai propaganda működéséről egy sötét humorú vígjáték,

az Amikor a farok csóválja, amelyben Dustin Hoffman és Robert De Niro nagyot alakítanak.

Robert De Niro rendszeresen említi Dustin Hoffmant és Al Pacinót példaként, hogy mennyire irigyli őket a könnyed játékukért, amíg ő sokkal nehezebben szüli meg a dolgokat. Ebben a filmben Robert De Niro egyenrangú partnere a komédiázásban Dustin Hoffmannak, egészen egyedi figurát hoz megint létre a titokzatos tanácsadó szerepében.

1996-ban Robert De Niro producerként segítette a Marvin szobája című film létrejöttét, ami jutalomjáték két nagyszerű színésznőnek: Diane Keaton és Meryl Streep testvéreket játszanak, akik se nem szépek, se nem okosak, ráadásul boldogságból is kevés jutott nekik. Robert De Nirónak csak kis szerepe van, annyi rendőr és bűnöző után egy szelíd, emberséges orvost játszik, akinek közölnie kell, hogy leukémiája van a Diane Keaton által játszott szereplőnek. Diane Keatont megrázó alakításáért Oscar-díjra jelölték. Ha már Oscar-jelölés és hepiend nélküli, betegségről szóló film: Robert De Niro bravúrja volt 1990-ben a katatón állapotból ideiglenes javulást mutató pszichiátriai beteg eljátszása. Az Ébredések-ben a partnere mint orvos a komoly szerepben is kiválóan helyt álló komikus, Robin Williams volt.

És ha már tragikus sorsú színészek: Philip Seymour Hoffman Robert De Niro egyik kis költségvetésű produceri projektjében játszott főszerepet. 1999-ben készült a Hibátlanok. A macsó Walt mélyen megveti transzvesztita szomszédját az előadóművész és énektanár Rusty-t. De sztrókot kap, és hogy újra megtanuljon beszélni, énekterápiára van szüksége. Philip Seymour Hoffman egyáltalán nem szimpatikus áldozatnak mutatja a transzvesztitát: nem is nőies, harsány, agresszív természetű. Waltban is nehéz felfedezni pozitív vonásokat, de a közös erőfeszítések valahogy megtanítják egymást elviselni, miközben zajlanak körülöttük New York valamelyik rosszabb környékének bűnözéstől átitatott hétköznapjai.

Chazz Palminteri írt magára egy főszerepet, Robert De Niro a projektben mint producer, színész és rendező vett részt. A Bronxi mese a hatvanas években játszódik, ahol ezúttal nem maffiózót játszik Robert De Niro, hanem becsületes buszsofőrt, akinek a fia lelkéért kell megvívnia a környék urával, de Chazz Palminteri maffiózójáról is kiderül, hogy azért foglalkozik az eszes fiúval, hogy a bűnözők világától távol tartsa. Ezen az 1993-as filmen kívül még egyszer vállalt rendezést Robert De Niro, egy sokáig különböző stúdiók között hányódó projektet végül a szárnyai alá vett 2006-ban. Az ügynökség című film a CIA létrejöttéről és a hidegháborúban betöltött szerepéről szól. Nem akciófilmet akart, hanem a kémkedés légköréről, pszichológiájáról szóló alkotást. Matt Damon volt a főszereplő és erős színészgárda működött közre, de a film nem aratott különösebb sikert. Lehet, hogy ez vette el Robert De Niro kedvét a rendezéstől, de az is lehet, hogy ő inkább még tökéletesebb színésszé akar válni, a rendezést meghagyja másoknak.

A 2000-es évek

Tizenhét film az évtizedben. Robert De Niro nyíltan beszélt róla, hogy az erőszakos emberek ábrázolása terén már elég tapasztalatot szerzett, viszont nagyon izgatja a kihívás, hogy komikus színészként igazán jó legyen. A pánikbeteg maffiafőnök és pszichológusa abszurd kalandjairól két film is készült (1999, 2002). Végigvonul az évtizeden a nyugdíjas CIA-ügynök férjhez adja a lányát három filmre elnyújtott története: Apádra ütök, Vejedre ütök, Utódomra ütök. Sokan nem tudják hova tenni, hogyan kerülhetett a maga múltjával egy filmbe Robert De Niro Ben Stillerrel, sőt Eddie Murphy-vel (Showtime, 2002). De addig nem volt aggodalomra semmi ok, amíg olyan filmekben is benne volt, mint például a Ronin (még 1998-ból) vagy a 2001-es A szajré. Ezek színvonalas heist filmek. Az úgynevezett heist film műfaja régi találmány: meg kell szerezni valamit (jellemzően ellopni), összeszedik a csapatot, elkészül a terv, aztán persze nem várt események jönnek közbe. Akció van bőven, de mellékszerepek nyújtanak kiváló lehetőséget minél több színésznek és szellemesek a dialógusok, van pár ötletes dramaturgiai fordulat. Az utóbbi tíz évben viszont sok régi rajongója csalódottan fogadja Robert De Niro bizonyos filmjeit. Miért vállalja el, ha gyenge a forgatókönyv? Nincs miért haragudni rá, Robert De Niro kiváló szellemi és fizikai állapotban van: játszani akar, ezt csinálja évtizedek óta. Nem is az ő színészi teljesítményével van probléma. Azért kellene nyugdíjaznia magát, mert a forgatókönyvírás terén történt valami?

Ugyanis nem az a helyzet, hogy mások kiváló forgatókönyvekhez jutnak, és pont Robert De Nirónak nem jut belőlük. A szajré esetében nagy szenzáció volt, hogy három generáció találkozik benne: Marlon Brando, Robert De Niro, Edward Norton. De ettől függetlenül még megírtak nekik egy minden részletében kidolgozott történetet. A húsz évvel ezelőtti Ronin lírai betétekkel feldobott, valóságos hömpölygő eposz a mostani akciófilmek forgatókönyveihez képest.

A film termék, és a közelmúltban háttérbe szorult az eladhatósága szempontjai között a történet.

Majd a színészekre bejönnek. Majd a látvány elviszi. Mindenki várta a filmtörténeti eseményt, hogy Al Pacinónak és Robert De Nirónak lesz egy tényleg közös filmje. A 2008-as A törvény gyilkosa finoman szólva nem vált klasszikussá. Az egész film egyetlen csavarra épül, a két kiváló színész tette a dolgát, ahogy a hetvenes évek óta megszokták. Kézhez kapnak egy forgatókönyvet és elkezdik keresni benne az eljátszanivalót, ahogy azt egykor legendás tanáraiktól tanulták. Amennyi eljátszanivalót találnak, azt el is játsszák, de az egész filmipar nagyon messze került már attól, hogy hónapokig kelljen készülni egy-egy filmszerepre. A Ronin-ban még összetett figurák vannak, a történetben pedig az összképet átrendező fordulatok, de hát ez már húsz éve volt.

2010–2017

Huszonnégy film. Hova siet Robert De Niro? Talán egyedülálló partnergyűjteményét igyekszik még gazdagabbá tenni. Igen jól halad vele. Nézzük például a 2013-as évet: négy film. Egyértelmű, hogy arra számítanak a filmiparosok, hogy a nagy nevek a plakáton és önmagában a téma becsalogatja majd a nézőt. A történetek, a figurák elnagyoltak, csupa összefércelt forgatókönyv. Gyilkos szezon: a nyugalmazott amerikai ezredes (Robert De Niro) az erdőben elvonulva él a világ elől, megkeresi egy szerb veterán (John Travolta mostanában marcona gyilkológép a filmjeiben), hogy bosszút álljon a balkáni háborúért. Életre-halálra összecsapnak a vadonban, de közben rájönnek, hogy a bosszú se gyógyítja be az öldöklésben szerzett lelki sebeket. Bántóan didaktikus az egész.

Robert De Niro hetvenévesen félelmetes fizikai teljesítményt nyújt egy akciófilmben, és persze színészit is.

Még ennél is durvább élmény A kiütés, ahol a hetven éves bokszolót játssza el, aki minden fizikai problémája ellenére még egyszer utoljára ringbe száll. A stúdió fejesei abban gondolkodhattak, hogy volt ez a két színész a bokszolós filmjeikkel, legyen egy film arról, hogy öregen kiállnak egymással. A Dühöngő bika és a Rocky összemixelése, hozzázagyválva egy szerelmi háromszög, hogy Kim Basinger neve is a plakátra kerülhessen. Döbbenetes, amit Robert De Niro a ringben eljátszik, csakhogy a szintén nem fiatal, de kiváló kondícióban lévő Sylvester Stallone képtelen eljátszani, hogy nehezére esik bokszolni. Egyáltalán: John Travolta vagy Sylvester Stallone nem az Actors Studióban tanultak, a színészi játékuk többnyire a komor nézésben merül ki. Valamelyik termékfejlesztési értekezleten valaki bedobta: nyugdíjas Másnaposok. Nevek a Last Vegas plakátján: Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman, Kevin Kline. Nem méltó hozzájuk ez a film. Az egykor kreatív Luc Besson kitalál három nevet, akik egymás miatt majd elvállalják a filmet: Robert De Niro, Michelle Pfeiffer, Tommy Lee Jones, és hármuk életműve pedig felkelti a közönség bizalmát. A Vérmesék vékony sztorija: a tanúvédelmi programba bekerült öreg maffiózó nem tud beilleszkedni a szürke hétköznapokba. Az őt egész életében üldöző nyomozót idegesíti, hogy most meg kell védenie. Persze a börtönből intézkedő keresztapa az áruló nyomára bukkan, lesz is sok lövöldözés. Mikor fog már végre megint írni valaki egy hozzá méltó forgatókönyvet Robert De Nirónak, aki a legnagyobb színészek egyike?

Azért van még ok bizakodni. Amikor a tömegfilmekben szereplő Jennifer Lawrence és Bradley Cooper fogták magukat és 2012-ben eljátszottak egy emberi történetet (Napos oldal), akkor ebben részt vett Robert De Niro is. A Filmakadémia több mint hatezer tagja meg a fejéhez kapott: ez még mindig egy nagyon nagy színész.

Lett is belőle mellékszerepért Oscar-jelölés, teljes joggal.

Robert De Niro soha életében közelébe sem ment a tévének. 2017-ben forgatott egy tévéfilmet (Hazugságok mágusa), a minden idők legnagyobb tőzsdei csalását irányító Bernie Madoffról, akit 150 év börtönre ítéltek. Pazar színészi alakítás. Rengeteg a közeli: látszanak Robert de Niro arcának legapróbb rezdülései. A szemében tükröződik, hogy mit gondol. Lehet, hogy tévéfilmekbe szorul vissza ez a fajta minőségi színészet, nem olyan tragikus ez.

Van még egy reménysugár. Martin Scorsese összetrombitálta a régi csapatot, jött mindenki: Robert De Niro, Harvey Keitel, Joe Pesci, ők már számos alkalommal bizonyították, hogy nagyon érzik egymást. Beszállt Al Pacino is. Maffiafilmet forgattak, jövőre láthatjuk. Ha ennyi tehetség, ennyi szakértelem sűrűsödik össze, akkor csak nem okoznak majd csalódást.