Allan Starski: Rendezők álmainak építészei vagyunk

Le pianiste The pianiste 2002 Real Roman Polanski Adrien Brody. Collection Christophel © R.P. Productions / Heritage Films

A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon nemcsak Peter Greenaway rendezővel interjúztunk (a cikk itt olvasható), hanem Allan Starskival, a Schindler listája Oscar-díjas és A zongorista César-díjas díszlettervezőjével is. Starski filmográfiája bővelkedik sikeres alkotásokban: Spielberg és Polanski mellett dolgozott Andrzej Wajdával, Krzysztof Kieślowskival, Angieszka Hollanddal, és olyan filmeket jegyez még, mint A test Antonio Banderasszal, a EuroTrip, és a Hannibal ébredése.

Origo: Azt mondta, a Schindler listája a kedvenc filmje. Nem olyan választani a munkái közül, mintha a gyerekei közül kellene?

Allan Starski: Hogy miért a Schindler listájá-t emeltem ki, arra egyszerű a magyarázat. Az a film egy globális jelenség. Sok országban tartottam már mesterkurzust, és általában ismerik a filmjeimet, főleg Európában és főleg azokat, amiket Andrzej Wajdával és Roman Polanskival készítettem, de olyannal még nem találkoztam, hogy valahol ne tudtak volna a Schindler listájá-ról. Örültem az Oscar-díjnak és a többi elismerésnek, egészen új lehetőségeket teremtettek nekem. A szakmának is fontos film volt, és a holokauszt memoárjaként is. De egyébként nagyon szeretem sok más munkámat is, rengeteg szép emlékem van, nem becsülöm le a karrierem többi lépcsőfokát sem. Andrzej Wajda volt a mesterem, 14 filmet készítettem vele, és nagyon hiányzik. Vele dolgoztam együtt a legszorosabban. A Danton volt az első igazán nemzetközi filmem, Párizsban forgattuk Wajdával, Gérard Dépardieu fantasztikus benne. A Márványember-rel pedig teljesen aláástuk az akkori kommunista rendszert, és ezt nagyra értékelték a lengyelek. A zongorista mellett meg kell említenem az első amerikai munkámat, az Angieszka Holland rendezte Washington Square-t is. De persze egy alkotónak mindig az a filmje a legfontosabb, amin épp dolgozik. Most épp tavaszig dolgozom egy projekten, ami egy évre rá érkezik a mozikba.

Allan Starski mesterkurzusa Szolnokon Forrás: Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál

Origo: Ennyi év után is talál kihívásokat a filmes látványtervezésben?

Allan Starski: A filmográfiámon is látszik, hogy ma már nem dolgozom annyit filmeken. Kicsit el lettem kényeztetve, így alaposan megfontolom, milyen filmet vállalok el. Érzelmileg kell megmozgatnia a projektnek. Persze manapság is sok mindent csinálok. Három napja vagyok itt Szolnokon, közben épp most nyit Lengyelországban egy színházi előadás, amin dolgoztam. Azon azért volt élvezet dolgozni, mert a színház nagyon más, mint a filmezés.

Origo: Említette, hogy az édesapja forgatókönyvíró volt. Ön miért lett díszlettervező?

Allan Starski: Egy filmes otthonában nőttem fel. Apám forgatókönyvei voltak az első olvasmányaim. Találkoztam a lengyel filmszakma legfontosabb alakjaival. A környezetemben mindenki filmekről beszélt. Ha az íráshoz lett volna tehetségem, valószínűleg könnyen lehettem volna forgatókönyvíró. Viszont mindig imádtam rajzolni, és képzőművészeti egyetemet végeztem Varsóban. Nem készültem tudatosan filmesnek, és rögtön az egyetem elvégzése után sem a filmszakmában kezdtem dolgozni, de végül mégis sokat nyomott a latban a gyerekkorom.

Origo: Mit élvez a legjobban a munkájában?

Allan Starski: A premiert (nevet). Na jó, az is remek érzés, amikor kapok egy jó ajánlatot, aztán elolvasom a forgatókönyvet és utána együtt dolgozom egy tehetséges rendezővel. A díszlet megtervezését és megépítését is tudom élvezni, de az előkészületek elég stresszesek, és a költségvetéssel is számolni kell.

Allan Starski mesterkurzusa Szolnokon Forrás: Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál

Origo: Említette, hogy ott kell lennie a forgatáson is, hogy átadja a díszleteket a rendezőnek. Milyen érzés kimenni a forgatásra?

Allan Starski: Régebben izgalmasabbnak találtam. Ma már inkább a díszletek építését szeretem jobban. Persze jó látni a forgatáson, hogyan használja a rendező a díszletet, de éppen azért szeretem mindennél jobban a premiert, mert a vásznon derül ki igazán, hogy működik-e, amit kitaláltunk.

Origo: Egy film készítése közben mennyire érzi, hogy sikeres lesz-e a végeredmény?

Allan Starski: Munka közben nem gondolok se egyéni elismerésekre, se a film utóéletére. Az a fontos, hogy a lehető legjobban végezzem el a munkát, sőt, hogy meglepjem a rendezőt azzal, hogy mennyire jól sikerült. Nem elégszem meg annyival, hogy valóra váltom a rendező elképzeléseit. Ez még annak sem sikerül mindig, aki csak erre törekszik. Előfordul, hogy teljesen mást gondolunk a rendezővel, de én mindig próbálok jobbat kitalálni, mint ő. Igyekszem belevinni a saját ötleteimet a filmbe, valami pluszt adni hozzá.

Origo: Mit gondol arról a jelenségről, hogy ma is készülnek fekete-fehér filmek?

Allan Starski: A Schindler listájá-hoz szerintem illett. Viszont divat is lett a fekete-fehér film, aminek már nem látom sok értelmét. Csak nagyon jó okkal szabadna ilyen filmet készíteni. Egy divatmagazin készíthet fekete-fehér fotót, de egy film esetében ezt a történetnek kell indokolnia.

Allan Starski mesterkurzusa Szolnokon Forrás: Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál

Origo: Mi a jobb, megépíteni minden díszletet, ahogyan Polanski csinálja, vagy valódi helyszíneken forgatni?

Allan Starski: Lehet okosan választani helyszínt, de az én szakmám mégis inkább a díszletépítésről szól. Előfordul, hogy európai filmesek azért forgatnak eredeti helyszíneken, mert kevés a büdzséjük. De a legizgalmasabb a kettő kombinációja. Nem kell mindent megépíteni, mint egy hollywoodi filmben vagy egy szitkomban. Az eredeti helyszínek nagyon inspirálóak tudnak lenni. Jó alapot adnak ahhoz, hogy kitaláljunk valami izgalmasabbat. Például kezdhet a kamera egy valódi utca bemutatásával, aztán onnan bemehet egy lakásba, ami már díszlet. Wajda tanított meg arra, hogyan lehet kreatívan használni az eredeti helyszíneket. Még amikor az alacsony büdzsé miatt eredeti helyszínekkel is kell dolgoznom, ragaszkodom hozzá, hogy variálhassam a színeket. Általában elhagyatott helyszíneket választok, hogy tudjak változtatni, tudjam a dramaturgiához és a film tervezett színvilágához igazítani a környezetet. A zongoristá-t részben Varsó utcáin forgattuk, de azt is tudtam épített díszletekkel kiegészíteni és más-más kameraszögekkel többféleképpen ábrázolni.

Origo: Mennyire fontos a történelmi hitelesség? Lehet változtatni dramaturgiai okokból?

Allan Starski: Történelmet hamisítani nem szabad, de itt is van középút. Lehet úgy variálni a színeket, hogy hiteles legyen a képi világ, de közben kihangsúlyozza a dramaturgiát. Nagyon komolyan fel szoktam készülni, hogy történelmileg hitelesek legyenek a filmjeim. Enélkül változtatásokat sem lehet eszközölni, nem lehet játszani a díszlettel. Mindent tudni kell a korról.

Origo: Fontos, hogy készüljenek történelmi filmek? Költségvetési szempontból sokkal drágábbak.

Allan Starski: Sokan azért készítenek történelmi filmeket, hogy tisztelegjenek az elődeik előtt, de szerintem nincs lényegi különbség egy történelmi és egy ma játszódó film között. Egy kosztümös filmet sem történelemkönyvként kell megcsinálni, hanem gondolni kell valami egyénit, személyeset. Az a lényeg, hogy érdekes legyen a téma, hogy meggyőzzön a sztori, a karakterek és a színészek. A történelem csak a háttér.