X – A rendszerből törölve: Feje tetejére fordított világ

Ujj Mészáros Károly második nagyjátékfilmje komor krimi. A Liza, a rókatündér-hez hasonlóan egy alternatív, a valóságostól elemelt, de azért felismerhető Budapesten játszódik, kiforgatott világban, de ezúttal kevesebb báj és humor keveredik az izgalommal. Az X – A rendszerből törölve voltaképp a Liza, a rókatündér sötét tónusú, komplementer párdarabja.

Feje tetejére fordult a világ, tótágast áll a valóság, kizökkent a helyéből az igazság, az erkölcs és a tisztesség. Az elmúlt évek magyar filmtermésének egyik legjobb főcímében fejjel lefelé mutatja magát a város - Budapest, fonákjáról -, az arcokat is fordítva látjuk, egy öregasszony szeméből felfelé csorog a könny: mintha nem a saját életét, a földi halandót, de legalábbis Istent siratná. Ki lesz, aki rendet vág a káoszban, ha az egyetlen, az igazságot makacsul kutató nyomozó is pánikbeteg, ha a rend többi őre már rég nem éber, mert belefásult saját cinizmusába?

Ismerős, mondhatni tipikus krimi alaphelyzettel indul Ujj Mészáros Károly (és forgatókönyvírója, Hegedűs Bálint) második nagyjátékfilmje: Éva (Balsai Móni) kivételes adottságú, de magánéleti problémái miatt instabil, jóformán munkaképtelen rendőr, aki egyedüliként veszi észre, hogy néhány budapesti öngyilkosság és baleset voltaképp gyilkosság, és az esetek között összefüggés lehet. Teóriáival nem túl népszerű kollégái között, egyedül az újonnan a főkapitánysághoz kerülő nyomozó (Schmied Zoltán) hisz a nőnek - mindeközben az ország választásokra készül, az utcák tüntetésektől hangosak. Káosz kívül és belül.

Aztán jönnek sorban a váratlan és gyakorta kiszámítható fordulatok, de Ujj Mészáros mindvégig profin adagolja a feszültséget, biztos kézzel egyengeti szereplői sorsát ebben az álomszerűen nyomasztó, sötét atmoszférájú krimiben (a színészvezetés valóban bravúros, és ez leginkább az apróbb villanásokban érhető tetten, Olasz Renátó epizódalakításától kezdve Fekete Ernő flashback-szerepén át Kulka János néma, de szuggesztív jelenlétéig bezárólag).

X - A rendszerből törölve (Schmied Zoltán és Balsai Móni) Forrás: Intercom/Pinter Leo

Az X... bevallottan a skandináv krimik világára hajaz, de sajátos stílus- és műfajkavalkádjában éppúgy ott dorombol az amerikai budy cop, az olasz poliziottescho, a klasszikus és neo noir vagy a hitchcocki thriller. Ujj Mészáros atmoszférában igazán erős: komor meséjében nem is az izgalom, hanem a pánik, a cselekvésképtelenné zsibbasztó félelem a fő rendezőelv. S itt adná magát némi Fincher-párhuzam: mintha Ujj Mészáros a skandináv krimivel adaptációs szinten kacérkodó direktor két filmjét, a Pánikszobá-t és a Hetedik-et mosta volna egybe... De szerencsére a magyar rendező ennél jóval eredetibb.

X - A rendszerből törölve (Molnár Áron) Forrás: Intercom

Az X - A rendszerből törölve látszólag teljesen elüt Ujj Mészáros első nagyjátékfilmjétől. Noha megfelelő pillanatban egy-egy odavetett cinikus poénnal oldja (vagy épp növeli) a bűnfilm feszültségét, ezúttal alapvetően mocskos és sötét világot teremtett. Mégis az X... rokonítható a Liza, a rókatündér-rel, s nem csupán a "visszatérő" stábtagok (főleg a főszereplők) okán. A két film élesen elütő hangulatától elvonatkoztatva: mindkét alkotásban démonok kísértenek, persze a japán szellemmese és a Kádár-rendszer nagyon is konkrét öröksége között (a valóság szintjén) óriási a különbség (bár: így vagy úgy, de mindkét filmben ott lebeg a magyar szocializmus szelleme); mindkettőben "ismeretlen-ismerős" arcát mutatja a magyar főváros (és ez akkor is rokon vonás, ha Csudapestből ezúttal szürke-kaotikus metropolisz lett); sorozatgyilkosságok, rendőrök, önmagával szembenézni kénytelen főhősnő... Az X - A rendszerből törölve tulajdonképpen a Liza, a rókatündér sötét komplementere: antitézise és komor párdarabja egyszerre.

Balsai Móni Forrás: Intercom

Ujj Mészáros Károly újabb sötét színnel gazdagította a magyar műfaji filmes palettát, s ez már önmagában üdvözlendő. Az Isteni műszak, A martfűi rém, A Viszkis és az X - A rendszerből törölve után ismét van értelme magyar bűnfilmről beszélni.