Grammy-jelölt filmzeneszakértő mentorálta a magyar rendezőket

Vágólapra másolva!

Thomas Golubic olyan sorozatok music supervisora volt, mint a Breaking Bad, a Walking Dead és a Sírhant művek, utóbbiért Grammy-díjra jelölték. A Budapest Showcase Hub fesztivál (BUSH) és a Filmalap Fast Forward programjának közös szervezésében tartott előadást és kétnapos workshopot Budapesten, amelyek után beszélgettünk vele Hollywoodról, az amerikai tévésorozatok világáról, filmzenékről és a music supervisor szakma kulisszatitkairól.

Csiger Ádám

Vágólapra másolva!

Sírhant Művek Breaking Bad Filmalap Walking Dead Fast Forward Program

Golubic két workshop mellett egy előadást is tartott közösen Balázs Ádámmal, a Mindenki és a Testről és lélekről zeneszerzőjével. Az előadás a music supervisor fogalmának definiálásával kezdődött: mint kiderült, a music supervisor a feje egy produkció zenei részlegének, akik nem szereznek eredeti zenét, hanem segítenek kreatív döntéseket hozni. Közvetítenek az alkotók (rendező, producerek, vágó) és a zeneszerző között, amire azért van szükség, mert a zeneszerző gyakran azért kap meg egy munkát, mert a rendezőnek szokása vele dolgozni, nem pedig azért, mert illik hozzá a projekt. Van zeneszerző, aki szeret szorosan együtt dolgozni a rendezővel, és van, aki inkább egyedül alkot, ezért is fontos, hogy a megfelelő zeneszerző kerüljön egy projekt élére. Emellett a music supervisor dönt a dalok használatáról is, ők veszik meg hozzá a jogokat, illetve ha eredeti dal készül a projekthez, annak ők a producerei.

Thomas Golubic és Balázs Ádám előadása Forrás: Filmalap Fast Forward Program / Posztós János

Golubic például arról is híres, hogy ő használta Sia Breathe Me című dalát a Sírhant művek zárójelenetében, amit a mai napig az egyik legemlékezetesebb zenei betétnek tartanak, és beindította Sia karrierjét Amerikában. Erről Golubic szerényen csak annyit mondott, hogy szerinte Sia magától is híres lett volna, csak idő kérdése volt. Az előadás után beszélgettünk vele.

Origo: Két workshopot tartott Budapesten, az egyiket producereknek és rendezőknek, a másikat pedig zeneszerzőknek.

Thomas Golubic: Az első workshop olyan alkotóknak volt kitalálva, akik éppen fejlesztik a projektjeiket. Így aztán elméletben tudtunk beszélgetni arról, hogyan lehet zenét használni filmben. Óriási luxus ennyire idő előtt gondolni erre, mivel a zenét általában a már leforgatott filmhez igazítják. A rendezők többsége csak legvégül gondol a zenére. És addigra már annyi döntést hoztak, hogy nagyon limitáltak a lehetőségeik. A workshopon igyekeztem megmutatni a rendezőknek, hányféleképpen tudja a zene segíteni a történetmesélést.

Origo: Mások voltak a magyar projektek, mint amihez Los Angelesben van szokva?

Thomas Golubic: Nem, mindegyik érdekes történet a saját jogán, amikből bárhol film lehetne. Általánosságban elmondható, hogy a jó történetek univerzálisak. Nem láttam olyan kulturális dimenziót ezekben a projektekben, amit ne értettem volna. Viszont nem volt két ugyanolyan, drámától vígjátékig minden előfordult.

Thomas Golubic Fotó: Hirling Bálint - Origo

Origo: Lehet tanítani a music supervisor szakmát? Ismerni kell hozzá egy szabályrendszert, vagy van tér az alkotói szabadságnak?

Thomas Golubic: Rengeteg kreatív szabadságunk van. Segítenünk kell tudni, bármilyen projektről legyen is szó. És nagyon sokat tudunk hozzátenni. De mivel zeneszerzőknek, rendezőknek és producereknek segítünk, azon is sok múlik, hogy ők mennyire nyitottak, és hogy mennyire rugalmas maga a projekt.

Origo: Mire lehet használni a zenét a filmekben?

Thomas Golubic: Sokféle hatása lehet. Kihangsúlyozhatja egy jelenet vagy az egész film érzelmi hatását. Vagy a hangulatot, amit az alkotó közvetíteni akar. A tempót is módosíthatja: ritmust adhat egy jelenetnek. Ellenpontozhatja is az érzelmi töltést, például elidegenítheti a közönséget egy karaktertől. A dalszöveg pedig új dimenziót adhat a jelenethez, gazdagíthatja a jelentését.

Origo: Hogy lehet egy dal felhasználásával nem kizökkenteni a közönséget?

Thomas Golubic: Finoman kell csinálni, és pont ezért van szükség egy music supervisor ízlésére. Olyan ez, mint a sminkelés a nőknél. Szépek akarnak lenni, de nem természetellenesen. Mint a sminket, a dalokat is elegánsan, stílusosan és átgondoltan kell használni. Ami a nőknek a rúzs, a szemceruza és a szempillaspirál, az nekünk dalszöveg, vokál és hangszerek. Egyébként is tudnunk kell, hogyan hatnak a különféle zenék. Egy jelenet teljesen más, ha punk rock megy alatta, mint ha szimfonikus zene.

Thomas Golubic, Nagypál Orsi és Balázs Ádám Forrás: Filmalap Fast Forward Program / Posztós János

Origo: A music supervisor maga is zenész, vagy elég, ha jó az ízlése?

Thomas Golubic: Klasszikus komolyzenén nőttem fel, de nem játszok semmilyen hangszeren. Nem kell zenésznek lenni, de jól kell tudni velük kommunikálni és együtt dolgozni. Elengedhetetlen a jó fül, és hogy legyen érzéked a történetmeséléshez.

Origo: Kell tudni mindent, amit egy forgatókönyvíró tud?

Thomas Golubic: Ismerni kell a klasszikus történetstruktúrát. A jobb forgatókönyvírók tudják, hogyan kell úgy építeni egy történetet, hogy legyen íve és ritmusa. És mindezt persze eredetien kell csinálni. Egy music supervisornak is ismernie kell a történetépítés alapszabályait: hogy milyen jelenetek kellenek egy jól strukturált történetbe. Így könnyebb észrevenni, ha egy jelenet például lassabb a kelleténél, és a film veszít a lendületéből. Ilyenkor sokat tud segíteni a zene.

Origo: Mit szeret a legjobban a munkájában?

Thomas Golubic: Amikor sikerül tökéletesen összeszinkronizálni egy dalt és egy jelenetet, és a végeredmény varázslatos lesz. Ez alkímia, mivel fogsz két olyan dolgot, amiknek semmi köze egymáshoz, összeilleszted őket, és az eredmény felülmúl mindent, amire egyenként képesek voltak. És persze úgy az igazi, ha egy kevéssé ismert dallal csinálom ezt meg. Egy nagy slágerrel könnyű. Az nem alkímia, mert a dal felhúzza a jelenetet.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!