75 éves lenne Hannibal Lecter és a modern moziszörnyetegek megteremtője

Anthony Hopkins és Anthony Heald A bárányok hallgatnak-ban

75 éves lenne Jonathan Demme, az öt legfontosabb Oscar-díjat (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfi és női főszereplő) elnyert A bárányok hallgatnak rendezője. Az ő színészvezetésével lett Anthony Hopkins az a Hannibal Lecter, akit mindenki ismer, és Tom Hanksnek is ő hozta meg az első Oscar-díját a Philadelphia – Az érinthetetlen-ért. Demme A bárányok hallgatnak-kal vonult be a filmtörténetbe, pedig a karrierje ennél jóval izgalmasabb: mint a hetvenes évek megújuló Hollywoodjának legfontosabb alkotói, ő is szegénysori B-filmekkel kezdte, és ilyen tapasztalatokkal tudott újat mutatni a fősodorban, sőt, szembesíteni minket legbelsőbb félelmeinkkel.

Nem kérdés, hogy Demme-nek legalább annyira köszönhetjük Hannibal Lectert, mint a regény szerzőjének, Thomas Harrisnek, mivel az író A vörös sárkány című regényéből már 1986-ban készült egy filmváltozat Michael Mann rendezésében, Az embervadász, ami viszont nem aratott különösebb sikert. Viszont akinek Demme köszönheti briliáns rendezését, az nemcsak Harris és Anthony Hopkins, hanem Roger Corman is, a híres B-filmes mogul, akinél a rendező a pályáját kezdte. A „B-filmek királya” cameózik is A bárányok hallgatnak-ban: Demme alighanem viccesnek találta, hogy egykori főnökét megtette az FBI fejének.

Jonathan Demme és Jodie Foster A bárányok hallgatnak forgatásán Forrás: Photo12

Demme vérbeli B-filmekkel kezdte a pályáját: volt motorosbandás mozija (Angels Hard as They Come), női börtönfilmjei (The Hot Box, Caged Heat), akcióvígjátéka (Crazy Mama) és végül egy westerneket idéző akcióthrillere (Fighting Mad Peter Fondával). Mindet Cormannek készítette, aki kis büdzsés, független, hatásvadász másodvonalbeli filmekkel vált sikeressé (ezeket a filmeket – B movie, Grindhouse, exploitation – elevenítette fel Quentin Tarantino és Robert Rodriguez a Grindhouse című duplafilmjük alkalmával). Corman egyébként a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején megújuló Hollywood számos pionír rendezőjének volt a mentora: olyanoké, mint Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Peter Bogdanovich és James Cameron.

Demme korai évei után mainstream hollywoodi filmekkel folytatta (Utolsó ölelés, Melvin és Howard, Második műszak, Valami vadság, Keresztanya), olyannyira, hogy A bárányok hallgatnak producereinek kétségeik voltak, hogy ez a vígjáték-specialista meg tud-e egyáltalán rendezni egy horror-thrillert. Tanulóéveinek köszönhetően volt tapasztalata ezekkel a műfajokkal is, és rá is igaz az, ami Új-Hollywood pionírjaira: épp korai munkásságának köszönhetően tudott friss, aktuális és ütős filmeket készíteni. A talán legtipikusabb új-hollywoodi film, A cápa is egy B-kategóriás történetnek számított, csak A-kategóriás büdzséből, stábbal és színészekkel. Demme első szárnypróbálgatásait a hollywoodi rendszeren kívül, függetlenként készítette, és az ilyen kis büdzsés filmek akkoriban sokkal érvényesebbek és hitelesebbek voltak, mint a válságát élő Hollywood méregdrága, sztárokkal telezsúfolt, lejárt témákat boncolgató, giccses eposzai, így aztán a közönséget is jobban vonzották, főleg a fiatalokat.

Anthony Hopkins és Anthony Heald A bárányok hallgatnak-ban Forrás: AFP

A bárányok hallgatnak ugyan másfél évtizeddel később készült, mint Spielberg, Coppola, Lucas és Scorsese első nagy sikerei, de tökéletes példája annak, hogyan lett az amerikai B-filmből hollywoodi mainstream. Sorozatgyilkosos horror-thrillerről van szó, és az amerikai sorozatgyilkosok felbukkanásának nagy port kavaró jelenségét sem hollywoodi szuperprodukciók dolgozták fel elsőnek, hanem olyan kisebb filmek, mint a Psycho, de főleg A texasi láncfűrészes mészárlás és a slasher horrorok, amilyen a Halloween.

A bárányok hallgatnak nagy újítása, hogy ezúttal már nem is az a sorozatgyilkos a legizgalmasabb karakter, akinek az elfogásán a nyomozó főhős dolgozik, hanem egy már elfogott gyilkos, aki szinte tanácsadóként segíti a nyomozást. A másodvonalbeli horrorok degenerált, gyerekkorban traumatizált sorozatgyilkosa ezúttal háttérbe szorul egy intelligens, művelt, elegáns, előkelő gyilkos mögött, ami akaratlanul is szép metaforája annak, hogy Jonathan Demme is olyan sorozatgyilkosos thrillert rendezett, aminek a legnívósabb Oscar-díjait sem lehet elvitatni. Anthony Hopkins karaktere az élő megtestesülése annak, hogyan avanzsált a sorozatgyilkos a mainstreambe.

Anthony Hopkins A bárányok hallgatnak-ban Forrás: Collection Christophel

A B-filmekre Demme korai éveiben jellemző volt a tabudöntögetés is: a szegénysori alkotók bevállaltak mindent, amit Hollywood túl kockázatosnak ítélt. A bárányok hallgatnak is tabudöntögető film: a sok erőszak és a megcsonkított holttestek mellett látunk benne olyan felkavaró jeleneteket, mint amikor Clarice Starling (Jodie Foster) karakterének ondót dobnak az arcába, vagy amikor a transzszexuális sorozatgyilkos, Buffalo Bill úgy táncol a kamera előtt, hogy péniszét a lábai közé szorítva nőként pózol, csak a fanszőrzetét mutatva. Ami pedig a cselekményt illeti: Buffalo Bill azért öl nőket és készít lenyúzott bőrükből egy második, női bőrt, mert transzszexuális, így szeretne nővé válni. Amivel a film nagy botrányt kavart, tüntettek állítólagos homofóbiája ellen, Demme pedig erre reagált azzal, hogy következő filmje a Philadelphia – Az érinthetetlen volt.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!