A vadnyugat elpusztíthatatlan

A westernt időről időre szokás halottnak kiáltani, főleg, mióta a műfaj nagyjai már nem élnek vagy nem csináltak filmeket. A modern western mégis él, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ezredforduló óta eltelt közel 20 év westernjei. A 2000 után készült vadnyugati mozikból gyűjtöttünk össze tízet.

Slow west (2015)

Dánia után sem tágítunk Európából, a Slow west ugyanis egy skót film, s nemkülönben különleges darab. A fiatal Jay (Kodi Smit-McPhee) útra kel, hogy megkeresse szerelmét, a vadnyugat azonban veszélyes hely, így némi tiszteletdíjért cserébe mellészegődik a sokat megélt Silas (Michael Fassbender). A komótos felvezetés ellenére a cselekményvezetés számos fordulatot tartogat, ráadásul kiváló érzékkel lavírozik a műfajok közt. Egyszerre képes velőtrázó keménységre és filozofikus merengésre.

A két főhős közti dinamika egyenesen zseniális, a játékidő pedig még másfél óra sincs, így annak is érdemes tennie vele egy próbát, aki nem szereti a terjengős sztorikat. Ritka, hogy 80 percbe belesűrítsenek ennyi akciót, érzelmet, drámát, sőt humort. Az elsőfilmes John Macleannek sikerült, a Slow west pedig egy elképesztően alulértékelt és autentikus western.

Csontok és skalpok (2015)

Újabb elsőfilmes rendező, újabb különleges alkotás, mely a teljes inverze a Slow west-nek, már ami a hosszt illeti. S. Craig Zahler mozija a maga 132 percével kissé komótos, de stílusával könnyedén kompenzál. A főhős eltűnt feleségét felkutató csapat kálváriája egy road movie-ba oltott, helyenként a horror határait súroló western.

Richard Jenkins és Kurt Russell a csontok és skalpok című filmben Forrás: Parlux

A szedett-vedett osztag tagjai közti szócsaták egyszerre frappánsak, humorosak és szórakoztatóak, így már azt is élmény nézni, ahogy a végtelen pusztaságban vándorolnak. Az utolsó harmad naturalista brutalitása azonban teljesen más megvilágításba helyezi az összképet, és hatalmas adrenalinfröccsként hat a nézőre. Igazi stílusgyakorlat, ami idővel viszonyítási alapnak fog számítani westernberkekben.

Aljas nyolcas (2015)

Quentin Tarantino másik munkája sem hiányozhat a közelmúltból. 2015 pokolian erős év volt a western terén, az i-re a pontot pedig az Aljas nyolcas tette fel. Tarantino lényegében egy háromórás kamaradarabot készített, izzadtságtól csatakos hősök helyett a jeges és hófödte észak-nyugatra kalauzolva el a nézőket. Nem hazudtolta meg önmagát a végletekig elnyújtott párbeszédekkel, titokzatos karakterekkel és koromfekete humorral. Helyenként a Kutyaszorítóban szellemiségét idézi, a finálé erőszakorgiája pedig garantáltan leolvasztja a mosolyt mindenki arcáról. A szintén zseniális Django után esze ágában sem volt visszább venni, így egy igazi old school Tarantino-film született az Aljas nyolcas képében.

Kurt Russell és Jennifer Jason Leigh az Aljas nyolcas című filmben Forrás: Fórum Hungary

A préri urai (2016)

Szinte a semmiből érkezett, és a 2016-os év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta ez a régi vágású, ugyanakkor napjainkban játszódó western. Egy egyszerű rabló-rendőr hajszát látunk, ám ahogy David Mackeznie mesél, az tényleg különleges.

A préri urai (Ben Foster és Chris Pine) Forrás: Lionsgate/HBO

A realistán ábrázolt rablások, a seriff és helyettese közti humoros élcelődések, illetve a rossz döntések következményeinek szemléltetése annyira jól működnek, hogy pillanatok alatt magába szippant A préri urai. Amikor kell, visszafogott, máskor kőkemény, képes érzelmileg megfogni a nézőt, súlyos dilemmák elé állítani és empátiára késztetni. Egy modern western pedig így kell, hogy kinézzen!