Kiderült, melyik volt Bud Spencer kedvence a filmjei közül

Cristiana Pedersoli és Bud Spencer

Király Levente rendezése, a Piedone nyomában - Bővített moziváltozat igencsak hiánypótló alkotás: az első portréfilm Bud Spencerről. Megszólal benne többek között az olasz legenda lánya, Cristiana Pedersoli is, aki Budapestre látogatott a díszbemutatóra. Amit nem tudtunk meg a roppantul alapos és tartalmas dokumentumfilmből, azt megkérdeztük Király Leventétől és Cristiana Pedersolitól.

A közmédiának dolgozó Király Levente nem arról a Bud Spencerről forgatott portrét, akit a filmvászonról és a tévéképernyőkről mindenki ismer, hanem inkább Carlo Pedersoliról, az emberről a művésznév és a színész mögött. És micsoda emberről van szó: a dokumentumfilmet látva elmondhatjuk, hogy Bud Spencer multitalentum volt, aki a filmezés mellett volt bajnok sportoló (úszó, vízilabdázó), írt dalszövegeket és forgatókönyveket, kiválóan tanult (később tanított is egyetemen), zenélt, jótékonykodott, volt jobboldali politikus, feltaláló, és még sorolhatnánk.

Cristiana Pedersoli és Bud Spencer Forrás: Facebook

Bud Spencer sokoldalúságáról és széles körű érdeklődéséről megkérdeztük a lányát, Cristianát, aki szerint apja titka az volt, hogy

nagyon kíváncsi ember volt, imádott élni. Mindig tervei voltak, mindig talált felfedeznivalót.

„Próbálta újra és újra felülmúlni önmagát. Az egész életét ez a mentalitás jellemezte. Ha befejezett egy filmet, rögtön kezdte a következőt, nagyon lelkes és szenvedélyes volt. És persze szerencséje is volt a tehetségével.”

Arra a kérdésre, hogy milyen apa volt az a Bud Spencer, akinek a filmvásznon gyakran eljárt a keze, Cristiana Pedersoli azt mondta:

Nagyon kiegyensúlyozott, higgadt ember volt, és szerintem ezt a filmjeibe is sikerült átvinnie. Mindig önmagát adta, nemcsak a való életben, de a filmvásznon is.

„Szerető, gondoskodó apa volt, aki mellett mindig biztonságban éreztük magunkat. Sokat nevettünk, játszott nekünk zongorán és gitáron, sőt, gyakran együtt énekeltük a dalokat, amiket írt.”

Megkérdeztük azt is, melyik volt Bud Spencer kedvence a filmjei közül:

A Mindent bele, fiúk! -ra volt a legbüszkébb, ennek a forgatásán kóstolhatott bele először, hogy milyen repülőgépet vezetni, amibe bele is szeretett.

„Nagyon büszke volt Piedone karakterére is, mert ő is nápolyi volt, és apám imádta a szülővárosát.”

Hogy szerinte miért kimagaslóan népszerű Bud Spencer Magyarországon, arra azt felelte:

„Nem tudom, hogyan kezdődött, először biztosan sokat adták a filmjeit a tévében.”

Viszont aztán szerintem annyira hozzászoktak a magyarok, hogy elkezdték egyfajta metaforikus apakarakternek tekinteni, aki védelmet nyújt a mindennapi durvaság és az igazságtalanság ellen.

Kíváncsiak voltunk arra is, mi szüksége volt egyáltalán Bud Spencernek erre a művésznévre, ugyanis számos olasz rendező és színész dolgozott angolos álnéven a hatvanas évek olasz filmszakmájában, ahová az olasz producerek igyekeztek minél több hollywoodi színészt is elcsábítani.

„Az olasz producerek elsősorban a nemzetközi piacra gondoltak, amikor előnyben részesítették a Bud Spencer nevet.”

Apám nem tiltakozott, egyrészt mert nem akart ugyanazon a néven szerepelni, amivel sportolóként bajnok lett, másrészt eleinte nem tervezett karriert filmszínészként, és sosem hitte volna, hogy sikeres lesz.

Hozzátette:

Nagyon egyszerű ember volt, és az is maradt a kalandos élete végéig. Nem bánt meg semmit, derűsen és elégedetten halt meg.

Cikkünk folytatódik, lapozzon!