Király Levente rendezőt arról kérdeztük, mi inspirálta a film elkészítésére:
„Rajongó vagyok, bár visszafogottan: nem öltözöm Bud Spencer-pólókba, nem fújom kívülről a szövegeit, nem nézek végig maratonokat, nem járok fesztiválokra, nem csapok hagymás-babos estéket.”
Egyszerűen csak szeretem a filmjeit, és néha eljárok a Bud Spencer & Terence Hill emlékzenekar koncertjeire is.”
Rajongása Bud Spencer iránt gyerekkorában kezdődött:
Általános iskolásként, másolt VHS-kazettán láttam először Bud Spencer-filmet, és nagyon megfogott. Más filmet nem is nagyon néztem gyerekként.
„Az ő filmjein nőttem fel, és televíziósként úgy gondoltam, egy portréfilmmel emlékezem meg róla, cserébe mindazért a sok örömért és mosolyért, amelyet gyermekkorunkban csalt az arcunkra.”
A Piedone nyomában kezdeteiről azt mondta, eredetileg csak egy közös fotót szeretett volna Bud Spencerrel. Megkérdeztük, hogy milyen élmény volt a találkozás:
Találkoztam már Arnold Schwarzeneggerrel, Jean-Paul Belmondóval, Ennio Morriconéval, Claudia Cardinaléval és Terence Hill-lel is, de a Bud Spencerrel készített interjú volt a legnagyobb élmény.
„Rómában a saját lakásában fogadott, ahol körbe is vezetett engem és a stábot, kávéval és süteménnyel kínált, az interjúra pedig rászánta az egész napot. A 17 éves tévés pályám csúcspontja volt a vele készített interjú.”
A film négy éven át készült, és megszólal benne Bud Spencer több régi színész- és sporttársa. Arról, hogy őket hogyan sikerült megtalálni, Király Levente azt mondta:
Nehéz feladat volt megtalálni őket, mivel sokan már meghaltak, a többiekre pedig 40-50 éve senki nem nyitotta rá az ajtót.
„Idős emberek révén a közösségi oldalakon sincsenek fent. A színészek közül azokat igyekeztem megszólaltatni, akik több filmjében is játszottak. Olasz újságírókon keresztül jutottam el hozzájuk, akik annak idején interjút készítettek velük.”
Két színészt volt a legnehezebb megtalálnia:
Anulut, azaz Salvatore Borghesét a Kincs, ami nincs-ből, és Riccardo Pizzutit, aki 23 éven át 16 filmben szerepelt együtt Bud Spencerrel. Utóbbit Franciaországban értük utol, egy eldugott kis településen, Toulouse-tól nem messze.
Hozzátette:
Sok időm ráment a filmre, de minden egyes percét nagyon élveztem.
Filmtörténeti szempontból is vannak fontos tanulságai a Piedone nyomában-nak. Kiderül belőle, hogy Bud Spencer a filmezést és a színészetet nem is igazán vette komolyan: azt mondta, ő nem színész, csak színészkedik. Sokkal többre tartotta sportolói pályafutását. Megkockáztathatjuk, hogy ő volt az akciósztárok prototípusa: Hollywood kedvenc akcióhőseire is jellemző volt később, hogy a sportok felől érkeztek, elég Arnold Schwarzeneggerre, Chuck Norrisra és a harcművészeti filmek sztárjaira gondolni. Ezek az alfahímek aztán általában sosem avanzsáltak igazi színésszé, hanem mindig magukat adták a vásznon, sőt, öniróniával, humorral reflektáltak saját imázsukra. Épp, mint Bud Spencer. Így aztán büszkék lehetünk rá, hogy az első akcióhősről mi, magyarok készítettük az első portréfilmet. Ami február 28. óta látható a magyar mozikban.