A film már a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, azaz a világpremierjén is óriási sikert aratott. A díjnyertes francia rendező, Olivier Assayas, részben magyar származású, így kicsit mi is büszkék lehetünk erre a minden másodpercében kortárs, romantikus vígjátékba oltott drámára.
Olivier Assayas nevét olvasva okkal bízhatunk benne, hogy egy élvezhető és emlékezetes film vár ránk, ha beülünk legújabb alkotására. A Démoni szeretők, az Irma Vep, A stylist és a Május után forgatókönyvírója és rendezője gyakran rukkol elő váratlan, érdekes és izgalmas megoldásokkal, ám egy valamiben minden filmjével kapcsolatban biztosak lehetünk: munkái maradéktanul tökéletes „művészfilmek" (amire mi lenne a legjobb bizonyíték, mint az, hogy egytől egyig a legmeghatározóbb filmfesztiválok élvonalában szerepelnek). Karaktereit pedig olyan színészek alakítják, akik nem csak makulátlanul beleillenek Assayas világába, de több Oscarral kitüntettek is, ezúttal például Juliette Binoche.
Ugyanakkor Assayas kifinomult stílusú filmjeit olyan intelligens humor veszi körül, hogy lehetséges csak azok értik meg, akiknek van némi filmtörténeti előképzettségük. Ez a történet is hemzseg azoktól a filmes áthallásoktól, amikkel azt feltételezi az alkotó, hogy minden mozilátogatónak kézenfekvő Hanake különleges munkásságának legnagyobb alkotása vagy az, hogy milyen Az ébredő Erő plakátja.
A kortárs értelmiséget megszólító Kettős életek témája olyan kérdéskör köré épül, ami igen meghatározó az irodalmi szférában, és egyértelműen szemlélteti a generációk közti különbségeket és hasonlóságokat. Assayas szerint az elsődleges különbség az, hogy a digitális média térhódításával átalakult (átszocializálódott) a mai húszasok tartalomfogyasztása, a hasonlóság pedig, hogy a hűtlenség ugyanúgy bekopoghat a fiatal szerelmesek és a több éves házasok (talán már unalmas) hálószobájának ajtaján is.
A film érzékenyen, mégis határozottan közelít a megcsalás jelenségéhez. A történet két értelmiségi házaspár (benne egy könyvkiadóval és íróval, illetve egy e-book forradalmár titkárnővel) szövevényes szerelmi életét ábrázolja, ahol minden „résztvevő" tisztában van a másik hamisságával, de olyannyira tisztelik egymás individuumát, hogy egyetlen ajtócsapkodós vita sem kerekedik a magánéleti beszélgetésekből, sőt, csak a film lezárásában lehet felfedezni némi feszültséget a feleségek között, ám ezt is annyira értelmiségi módon oldják meg, mintha csak a vacsora utáni sütemény receptjéről csacsognának.
Assayas már a film közben is elsüt néhány jó poént, a legjobbat mégis a végére tartogatja. A filmben sorozatszínésznőt alakító Juliette Binoche–ról valódi színésznői minőségében kezdenek el beszélgetni (ezzel is szeretője, az introvertált író vonzalmára hajazva, aki azt szeretné, ha regényének hősnőjét Binoche alakítaná).
A Kettős életek megismerteti 2019 középkorú diplomás rétegének gondolkodását, és azt is, hogy ők hogyan reagálnak a folyamatosan változó, fejlődő világra. Hamar kiderül, hogy a húszasok kedvenc tartalomfogyasztó eszközeit, az e-bookot, a blogokat, és a social média elengedhetetlen felületeit a mai ötvenesek távolságtartással (ha úgy tetszik szkepticizmussal és bizalmatlanággal) kezelik. Másrészt tanulságos képet fest arról, hogy miként lehet méltósággal kezelni, ha valaki hűtlenségen kapja azt, aki örökhűséget fogadott neki. S noha egyik téma sem tartozik a szuperizgalmak közé, az alkotói zseninek köszönhetően az új Assayas-film mégis egy végig izgalmas és élvezhető alkotás lett.