Magyar trükkmester dolgozott Will Smith budapesti megfiatalításán

A Fehér éjszakák című amerikai-svéd horror nemcsak Magyarországon forgott, de magyar szakembert kértek fel a vizuális effektusainak felügyeletére is: Takács Gergely magyarként először lett visual effects supervisor egy külföldi koprodukción. És nem is akármilyenen: a Fehér éjszakák Ari Aster második rendezése a tavalyi év egyik legjobb horrorként elismert Örökség (itt írtunk róla) után, a főszerepet pedig Florence Pugh játssza, a Lady Macbeth és a készülő Marvel-féle Fekete Özvegy színésznője. A két és fél órás Fehér éjszakák meglehetősen szokatlan horror: egy kommuna pogány fesztiválján játszódik Svédországban (végig szikrázó nyári napsütésben), ahol néhány amerikai antropológus hallgatót várnak csúnya meglepetések. A film látványeffektjeit Takács Gergely tervezte, majd ő választotta ki a VFX házakat, azaz a cégeket, akik kidolgozták a trükköket. Magyar, angol, norvég és amerikai cégekkel dolgozott együtt januártól egészen májusig. Korábban stábtagja volt olyan Magyarországon forgó hollywoodi szuperprodukcióknak is, mint a Mentőexpedíció, az Inferno, a Robin Hood és a Will Smith főszereplésével készült, októberben a magyar mozikba is befutó Gemini Man. 

Origo: Hogyan kapta a felkérést a Fehér éjszakák-ra?

Takács Gergely: Eredetileg nem visual effects supervisornak kértek fel, hanem on set supervisornak. Egy projekt VFX kivitelezője nem mindig tud ott lenni a teljes forgatáson, ilyenkor felvesznek egy szakembert, aki felügyeli, hogy helyesen forgassák le a későbbi VFX-et igénylő felvételeket. Egy Angliában élő producer barátom, Ben Rimmer kért fel erre a munkára, ő a line producer volt a Fehér éjszakák-ban. Amikor megismerkedtem Arival és Pawel Pogorzelskivel, az operatőrrel, hamar megtaláltuk a közös hangot, és a forgatás vége felé a producerekkel együtt felkértek arra - mivel ismertem a projektet, és jól tudtunk együtt dolgozni - hogy én vigyem végig a trükkök gyártását a film moziba kerüléséig. Ebben különleges a Fehér éjszakák: Magyarországon sok szervizmunka forog, de külföldi produkciókban részfeladatokat ellátó helyi filmesek általában az előkészítésben és a forgatásban vesznek részt, ez más országban is így szokott lenni. Utómunka, azon belül vizuális effektek ritkán készülnek Magyarországon, ilyenkor az a szokás, hogy hazaviszik a filmet, és odaadják egy külföldi VFX-háznak.

Takács Gergely Fotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: Hogyan dolgozik a forgatáson egy on set supervisor?

Takács Gergely: Bennel úgy ismerkedtünk meg három évvel ezelőtt, hogy ugyanez volt a munkám egy National Geographic-sorozaton, a Year Million-on. Ami a feladatot illeti, a később VFX-szel kiegészítendő felvételeknek speciális igényei vannak. Például ahhoz, hogy utólag ki lehessen cserélni a hátteret, a forgatáson zöld vagy kék vásznat használnak, viszont a felvételnek különféle technikai követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy a legkönnyebb legyen variálni. Nem mindegy, hogy milyen messze van a vászon, hogyan van bevilágítva, és jelölőket is kell rá tenni. Ez csak egy példa, de több száz típusú effekt van, más-más felvételi móddal.

Origo: Sok effektus van a Fehér éjszakák-ban? Van benne néhány hallucinogén, pszichedelikus élményt rekonstruáló jelenet, és pár véres horror-szcéna, de utóbbiakhoz például analóg, kézműves effekteket használtak a forgatáson.

Takács Gergely: A filmnek több mint 250 snittjében van effektus, amiből 60-70 a hallucinogén hatású jelenetek látványvilága. Azt szokták gondolni, hogy VFX akkor van egy filmben, ha látványos, mint mondjuk a Star Wars-ban, amin bárki látja, hogy számítógéppel készült. A kedvenc példám az ellenkezőjére A király beszéde, ami kosztümös film, mégis az év legtöbb effektet tartalmazó filmje volt. Tele van kiegészített díszletekkel, sokszorosított tömeggel, csomó mindennel, amiről a néző nem gondolná, hogy effekt. A Fehér éjszakák-ban is többszöröztünk embereket, olykor kitakartuk a képből a stáb egy részét vagy valamilyen berendezést, és olyan is előfordult, hogy várost vagy tájat illesztettünk be egy műteremben felvett lakásbelső ablakába. Egy angol VFX-csapat, akikre a megvalósítás egy részét bíztam, úgy hívják magukat, hogy The Invisible Art Collective. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkánk a láthatatlanságról szól, és ha látszik, az a baj.

Takács Gergely Fotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: Milyen élmény a forgatás egy VFX supervisor számára?

Takács Gergely: Nincs két egyforma, de szerintem a filmesek örök gyerekek, és ez egy nagy játék. Ami viszont komoly odafigyelést és áldozatot követel. A filmezés gyorsan megtérülő vállalkozás: nem 5-10, hanem 2 év múlva hoz pénzt. Ez a forgatásokat is pörgőssé teszi. Mindig van nyomás. Nagyon precíz és profi munkát várnak el. A szervízmunkák egy hadigyakorlathoz hasonlítanak. Szigorú hierarchia van, különféle egységekre tagozódunk, mindenkinek pontosan tudnia kell a dolgát, különben csak mást akadályoz. Mindenki egy fogaskerék. Ez főleg a kezdőknek stresszes, de egyébként nehéz nem szeretni. Egy díszletépítő barátom például egyszer elújságolta, hogy éppen Matt Damonnak épít űrhajót. Napi 10-12 órát minimum kell dolgozni, ez persze a magánéletre nincs jó hatással, de még fizikailag is fárasztó. 2 éve forgattuk például a Robin Hood-ot, és az egyik díszlet Almásfűzitőn volt az alumíniumgyárban. Egy-egy hajnalig tartó forgatás után volt, aki nem bírt hazavezetni, és inkább a kocsijában aludt. A családnak ezt tolerálnia kell, ráadásul nem biztos, hogy az egyik munkát követi a másik. Viszont átlag felett fizetnek, így negyed- vagy fél év munka után ki lehet hagyni pár hónapot.

Origo: A Fehér éjszakák forgatása mennyiben különbözött az olyan nagy büdzsés hollywoodi szuperprodukciókétól, mint a Mentőexpedíció, az Inferno vagy a Robin Hood?

Takács Gergely: Ez egy 10-15 millió dolláros független film. Nemrég forgott Magyarországon az új Terminátor, amihez volt, hogy egyszerre 11 kamerát használtak, a Fehér éjszakák kettővel készült, a Robin Hood-ot 90 napig forgatták, a Fehér éjszakák-at pedig 30, de ugyanúgy nagyjátékfilm az eredmény. Viszont míg egy nagy látványfilmnél előfordul, hogy egész nap egyetlen felvételhez áll fel a stáb egy gigantikus díszletben, rengeteg statisztával, ennél a kevés szereplős horrornál még pörgősebb volt a tempó.

Jack Reynor és Florence Pugh a filmben Forrás: ADS

Origo: Hogyan dolgozik Ari Aster?

Takács Gergely: Perfekcionista, szinte már szőrszálhasogató. Nagyon konkrét víziója van arról, hogy mit szeretne. Ha nem azt kapta, amit akart, akkor inkább felvett egy jelenetet tucatszor, és feláldozott érte más felvételeket. Szerintem a stílusa a filmen is meglátszik, ami számomra olyan, mint egy nagyregény. Nyugodt tempóban, mélyrehatóan mesél. Nem dobja a nézőt mélyvízbe rögtön az elején, inkább aprólékosan bemutatja a karaktereket és a miliőt. Ami az utómunkát illeti, volt olyan effekt, amiből 45 verzió készült.

Origo: Mi a leghálásabb része ennek a munkának, és utána milyen érzés moziban megnézni a filmet?

Takács Gergely: A kreatív problémamegoldást élvezem a legjobban. A Fehér éjszakák-ban sok váratlan problémára volt a VFX a legjobb és leggazdaságosabb megoldás. Például a hallucinogén vizualitás nem volt előre megtervezve, úgyhogy lehetett referenciákat nézegetni, kísérletezni és ötletelni. A legvégső vágást én is moziban láttam először, így aztán ért meglepetés, de persze a történetet már unalomig ismertem. Ami még meg tudott lepni, az Florence Pugh remek játéka, akit láthatunk majd a Fekete Özvegy-filmben is Scarlett Johannsonnal, ami szintén forgott Magyarországon. Persze a moziban az is járt a fejemben, hogy itt-ott lehetett volna jobb a munkánk, de a rendelkezésre álló kereteken belül szerintem bőven túlteljesítettük az elvárásokat. A horror egyébként nem a kedvenc műfajom.

Florence Pugh a filmben Forrás: ADS

Origo: Hogyan jutott el a VFX supervisor szakmáig?

Takács Gergely: Nem egészen nyílegyenes pályát futottam be, de szerintem manapság, az internet korában annyira sok inger éri az embert, annyi új lehetőség kínálkozik, hogy mindenféle szakmát kipróbálunk, mire megtaláljuk azt, ami a legjobban érdekel. A filmszakma előtt a Magyar Nemzeti Balettintézetnél dolgoztam, előtte pedig lengyel nyelvű bölcsészként végeztem az ELTE-n. A filmesek közé fotósként kerültem: MÚOSZ-tag voltam szabadúszó fotóriporterként. Épp nem volt munkám, amikor fotós asszisztenst kerestek egy Magyarországon forgó film VFX osztályára. Kávét kellett hozni, de előny volt, ha értek a fényképezéshez. A Weta Digitalnak dolgoztam így, ők készítették A Gyűrűk Urá-t, az Avatar-t, az új A majmok bolygójá-t, és ők mutatták be nekem a szakmát. Annyira megtetszett, hogy két hét után már én készítettem a referenciafotókat, egy hónapra rá lézer szkennert üzemeltettem. Náluk tanultam ki a szakmát, és ők ajánlottak a Mentőexpedíció-ba is. Annyi előnnyel indultam, hogy a Photoshop mindig a barátom volt, imádtam a fotózás utómunkáját. Ha úgy vesszük, VFX-pályafutásom első munkája egy gimnáziumi orvosi igazolás volt (nevet).

Origo: Mi volt a feladata olyan hollywoodi szuperprodukciókon, mint a Mentőexpedíció, az Inferno és a Robin Hood?

Takács Gergely: A Mentőexpedíció-n data wrangler asszistens voltam, ami leginkább adatgyűjtőt jelent. Az effektesek akkor tudnak a legjobban utólag kiegészíteni például egy díszletet, ha arról minden információjuk megvan, ehhez én fotóztam be például Matt Damon űrhajóját, a lehető legaprólékosabban. De nemcsak fotózással lehet adatot gyűjteni, hanem olyan kamerákkal is, amik a forgatást veszik fel. Az Infernó-ban a kameracsapattal dolgoztam, a leforgatott anyag mentése és adminisztrálása volt a fő feladatom. Sokat tanultam: mivel az effekteseknek rengeteg információra van szükségük a kameracsapattól, fontos az kommunikáció. A Robin Hood-ban már lead data wrangler voltam, már nekem volt asszisztensem.

Origo: Az októberben mozikba kerülő Gemini Man-en mi volt a munkája?

Takács Gergely: Itt újra találkozhattam azokkal a Wetásokkal, akiktől a szakmát tanultam. Egészen új technológiát hoztak: a filmben végig szerepel egy számítógép által létrehozott Will Smith. Ezt motion capture technológiával csinálják: egy speciális ruhára szerelt érzékelők dokumentálják a mozgást, és ebből dolgoznak aztán az effektesek. Az újdonság az, hogy ezt eddig speciális műteremben csinálták, Ang Lee viszont külső helyszínekre akarta kivinni a CGI-Will Smitht. A Weta dolgozta ki ehhez a technológiát, ami elég sok embert igényelt a forgatáson, majdnem húszan voltunk az on set VFX-csapatban, amiben én referenciaoperatőrként dolgoztam. Ha elvállalok egy munkát, arra háromféle okom lehet: fizethet jól, érdekelhet a projekt, és tanulhatok valami újat. A Gemini Man tanulás volt: a Weta effektesei a legjobbak a világon, épp az Avatar folytatásain és az Alita: A harc angyalá-n dolgoztak, a Gemini Man pedig a létező legfejlettebb technológiával készült. Nyolc hetet dolgozhattam Will Smithszel és Ang Lee-vel, és érdekes módon a legkönnyedebb, legnyugisabb forgatás volt, amiben valaha részt vettem, mindenki vérprofi volt, nem volt csúszás, se túlóra, se idegeskedés.