Terminátor: Sötét végzet - Bevégeztetett?!

Terminátor: Sötét végzet (Arnold Schwarzenegger és Gabriel Luna)

A Terminátor-franchise finoman szólva sem éli virágkorát. A legutóbbi, Genisys címre hallgató darab a sorozat leggyengébbje lett, ráadásul csak a nemzetközi bevételek mentették meg az ordító anyagi buktától. A Sötét végzet az első kedvcsinálók alapján szintén ezt a vonalat követte, így sok esély nem mutatkozott arra, hogy emelkedjen a színvonal. A jó hír, hogy ezt a kész film megcáfolta.

A reklámkampány attól volt hangos, hogy visszatér az eredeti Sarah Connor, Linda Hamilton képében, valamint Edward Furlong John Connorját is viszontláthatjuk. A kerettörténet azonban nem tűnt többnek az elcsépelt formulánál.

Adott a minden eddiginél modernebb gyilkos robot, illetve egy ember-kiborg hibrid védelmező. A hős célja, biztonságban tudni egy rejtélyes lányt, kinek kulcsszerepe lesz a jövőben. Ez a sztori már önmagában is unalmas, mi több bosszantó, hogy ebből a fantáziadús univerzumból rendre csak ennyit tudnak kihozni.

Terminátor: Sötét végzet (Linda Hamilton) Forrás: Fórum Hungary

Ehhez képest az első néhány perc kifejezetten bátor és érdekes koncepciót sejtetett. Megléptek egy olyan csavart, ami alapjaiban határozta meg a Terminátor világát, így alaposan felbolygatták az állóvizet. Más kérdés, hogy ezzel a fordulattal végül semmit nem kezdtek, mi több az egész egy időparadoxon, bárminemű magyarázat nélkül. Akár úgy is össze lehetne foglalni a forgatókönyvet, hogy fogták a második részt, a neveket átírták és megszületett a Sötét végzet.

Természetesen megvannak a változtatások, újdonság a hibrid, valamint a Rev-9-es robot, de a szinopszis túlontúl is ismerős. A megmentendő lány, Dani (Natalia Reyes) mellőz minden karizmát, antipatikus, így semmi okunk nincs izgulni érte, holott a film effektíve egy két órán keresztül zajló menekülés. Ebből fakadóan az intenzitásra szerencsére nem lehet panasz. Az első 20-25 perc eszeveszett tempóban pörög. A szokásos időutazós felvezetés után olyan akció-szekvenciának lehetünk tanúi, hogy levegőt venni sincs időnk.

A Sötét végzet hemzseg a puskaporos, adrenalinpumpáló zúzásoktól, melyek többnyire működnek, még akkor is, ha hírből sem ismerik a logikát és a fizikát. Noha az utolsó harmadra monotonná és repetitívvé válik az elnagyolt kaszabolás, kétségtelenül profin kivitelezett szegmenseket látunk. Tim Miller rendező láthatóan mindent beleadott és igyekezett maradandót alkotni, művét mégis a nosztalgia, illetve a régi motorosok mentik meg. Nem dobálózik lépten-nyomon fan service elemekkel, ami becsülendő, ám kár lenne tagadni, hogy Linda Hamilton és Arnold Schwarzenegger úgy kellenek ide, mint egy falat kenyér. Kettejükhöz fűződnek a leghumorosabb és a legérzelmesebb részek. Hiába válik megkérdőjelezhetővé az öreg T-800-as létjogosultsága, egyszerűen élmény nézni a klasszikus Terminátort, ahogy még mindig képes ellátni bárki baját.

Terminátor: Sötét végzet (Arnold Schwarzenegger és Gabriel Luna) Forrás: Fórum Hungary/Kerry Brown

A Sötét végzet az év egyik legrapszodikusabb mozija. Logikáját ízekre lehet szedni, eredetisége kimerül néhány apróbb újításban, ráadásul a két órás játékidő sokkal többnek érződik, mint amennyi valójában. Mégis majdnem minden rossz pontra jut egy jó, olykor pazarul működik, magába szippant a hangulata, világa. A Genisys-nél kétségtelenül jobb lett, de, hogy ez-e a legjobb Terminátor-produkció Az ítélet napja óta, az erősen kérdéses. A franchise tagjaként még mindig kevés, modern akciófilmként azonban korrekt darab.