Joker: A bűn bohóca

Sokan szkeptikusan álltak ahhoz az ötlethez, hogy az eddig főként vígjátékokat jegyző Todd Phillips (Cool túra, Másnaposok, Terhes társaság) különálló Joker filmet rendezzen. Majd jött korunk egyik legnagyobb színésze, Joaquin Phoenix, az alkotás elkészült, megnyerte a velencei filmfesztivál fődíját és a legtöbben elismerően nyilatkoztak róla.

Más kérdés, hogy a bemutatóhoz közeledve egyre többen támadták a filmet, mondván erőszakra buzdít és egy alapvetően negatív karaktert tüntet fel jó színben. A végeredményt látva ez teljesen nonszensz, a tipikus hollywoodi túlérzékenység mintapéldája. Ennyi erővel A keresztapa, a Nagymenők vagy a Taxisofőr, mind pocsék alkotások, mert hőseik szörnyű tetteket követtek el és inspirációul szolgálhatnak bizonyos embereknek. Tudni kell a helyén kezelni az olyan műveket, ahol egy antagonista, netán antihős áll a történet középpontjában, nem elég csak a felszínt kapargatni. Phillips munkája szerencsére messze áll ettől és mélyen beleás egy romlott elme bugyraiba. A lényeg ugyanis pont ebben rejlik.

Arthur (Joaquin Phoenix) nem ártatlan áldozat, akit a társadalom taszított az erőszakba. Tragédiájának megvan ez az oldala, természetesen sajnáljuk, amiért bántják, ám eleve sérült, rapszodikus ember, egy időzített bomba.

A történet lassan építkezik, bemutatja Arthur mindennapjait. Kapcsolatát beteg anyjával, ahogy bohócként dolgozik, majd komikusként próbál boldogulni. A betegségét némiképp felszínesen szemléltetik, de remek húzás a krónikus nevetés behozatala, illetve a fikciós képzelgés, mint menekülőút ábrázolása. Szintén bravúros lépés, hogy az erőszakosságig vezető ösvény bár fel van vezetve, mégis nagyon spontán és naturalista módon történik meg.

Ez a komplett cselekményre teljes mértékben igaz – központi alakjához hasonlóan egyszerű, mégis kiszámíthatatlan, ám következetesen ejt zavarba és tart sakkban. Felesleges a zsáner más résztvevőihez hasonlítani, mert bár visszatér néhány ismerős név és szituáció, Phillips műve sokkal inkább hajaz a Taxisofőr-re vagy A komédia királyá-ra. Ha mégis a tematikai műfajon belül maradnánk (vö. képregényfilm), akkor Christopher Nolan Batman-trilógiájának realistább vonalát lehetne kiemelni, noha a Joker annál is sokkal életszagúbb.

Joker (Joaquin Phoenix) Forrás: Intercom

Phillips figyelmen kívül hagyta a képregények világát a saját víziójának érdekében, ugyanakkor a főszereplő vitathatatlanul ennek a szcénának a szülötte. Ennek fényében örvendetes, hogy egy ennyire emberközpontú, bőr alá kúszó krimi-dráma készülhetett, a talán legismertebb „rajzolt" gonoszról. Mindazonáltal részben érthető, hogy sokan miért vannak a filmben ábrázolt erőszak ellen. A társadalmi rétegek érdekellentétei, a gazdagok és szegények harca valós problémák, de Phillipsnek esze ágában sincs uszítani. Pont olyan ütemben lép közbe, hogy ne romantizálja a főhőst és még véletlenül se adjon neki igazat. A célja a szemléltetés, egy állapot diagnózisának felmérése, felesleges ebbe belelátni valami sátáni összeesküvést.

Azt valószínűleg már a forgatás idején sem vonta kétségbe, hogy Joaquin Phoenix könnyedén elviszi a hátán a filmet. Amit nem lehetett tudni: az általa életre keltett Jokert oda lehet-e majd állítani Jack Nicholson és Heath Ledger alakításai mellé. Nos, nem melléjük, hanem eléjük. Tény, hogy egy másféle szerepről, jellemről van szó, de Phoenix Jokere, a nagybetűs karakter. Ahogy megelevenedik előttünk a bűn bohóca, az a színészet magasiskolája.

Joker (Joaquin Phoenix) Forrás: Intercom

Ugyanakkor, aki egy klasszikus adaptációt, netán akciófilmet vár, csalódni fog. Bár nem tökéletes alkotás, a cselekmény olykor kissé túlmagyaráz dolgokat és apróbb logikai bukfencek is előfordulnak, az összképbe nem rondítanak bele drasztikusan. A mentális betegségre épülő koncepció, megszórva némi társadalomkritikával és a folyamatosan egyre fenyegetőbbé váló atmoszférával, olyan nyomasztó eleggyé állnak össze, amire nehéz felkészülni. Mindezt megspékeli a fakó, mocskos képi világ, a zseniális zene és persze egy tökéletes Joaquin Phoenix. A gonosz megszületett és hős legyen a talpán, aki felveszi ellene a kesztyűt.