Vallás és film: Noé, Jézus és Mária Magdolna foglalkoztatta Hollywoodot a 2010-es években

Marie Madeleine Mary Magdalene 2018 Real Garth Davis Joaquin Phoenix. Collection Christophel © See saw films / Porchlight films / UPIP / Film4

A karácsony az egyik legfontosabb keresztény ünnep (a húsvéttal együtt), Hollywood filmesei azonban szívesebben készülnek karácsonykor játszódó filmekkel a téli ünnepekre, mint vallási témájú alkotásokkal. A nagy kihívást a 2010-es években öt alkotónak sikerült - többé-kevésbé - megugrania: láthattunk (a magyar mozikban is) epikus fantasy-t (Noé), minden idők egyik legfontosabb hollywoodi klasszikusának új, regényhű verzióját (Ben Hur), Martin Scorsese ambiciózus álomprojektjét (Némaság), a botrányhős Mel Gibson nagy visszatérését (A fegyvertelen katona) és egy nőközpontú újragondolást (Mária Magdolna).

Darren Aronofsky: Noé (2014)

Darren Aronofsky elsősorban a kisebb, független szerzői filmek specialistája: olyan alkotásoké, mint a Pi, a Rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor, a Fekete hattyú, valamint legutóbbi munkája, a 2017-es Anyám!. Az utóbbi két film között rendezett Noé az első és mindeddig utolsó nagy büdzsés hollywoodi produkciója volt, olyanokkal a főszerepben, mint Russell Crowe, Jennifer Connelly, Ray Winstone, Emma Watson és Anthony Hopkins. (Noé története egyébként nagyon népszerű volt az évtizedben, egy luxemburg–ír–német animáció is készült róla Irány a bárka címen, 2015-ben mutatták be.)

Aronofsky leginkább fantasyként vitte filmre a bibliai történetet, benne A Gyűrűk Urá-t idéző kreatúrákkal és egy szuperhősnek is beillő, a világot egy természeti katasztrófától megmentő messiással (akinek még egy Gandalfot idéző mentora is van az Anthony Hopkins által megformált, beszélő nevű "matuzsálem", Metúselah személyében.) Az eredmény egy egyszerre hű és aktuális adaptáció, amit a közönség is díjazott: 125 milliós költségvetésből 350 millió dollár felett termelt a mozipénztáraknál a film.

Timur Bekmambetov: Ben Hur (2016)

Rengeteg folytatás, remake, reboot, prequel (előzményfilm), sőt retcon (korábbi, rosszul fogadott folytatásokat ignoráló folytatás) készül Hollywoodban, de általában van annyi esze a stúdiók vezetőinek, hogy a legnagyobb klasszikusokat, amilyen a Casablanca vagy Az aranypolgár, békén hagyják, hiszen az összehasonlításból és a magas elvárásokból csak rosszul jöhetnek ki. Talán azért bátorodtak fel William Wyler 11 Oscar-díjat nyert, Hollywoodot máig inspiráló (lásd a Star Wars-filmeket vagy a Gladiátor-t) alkotása, a Ben Hur esetében, mert az 1959-es film már a harmadik feldolgozása volt Lew Wallace 1880-ban megjelent regényének.

Timur Bekmambetovék bevallottan új fogást ígértek a regényen, jobban kidolgozva például Ben Hur és Messala háttértörténetét (a prequelek módjára), de csak azt bizonyították, hogy William Wyler és alkotótársai találtak rá a tökéletes adaptációs stratégiára e történet esetében, azaz amit kihagytak, az valóban kevésbé volt érdekes. A film pedig még a 100 millió körüli büdzséjét is alig hozta vissza a kasszáknál, és a sztárokat sem igazán vonzotta (Morgan Freeman vállalt be benne egy mellékszerepet).

Martin Scorsese: Némaság (2016)

Martin Scorsese is rendezett már filmet Jézus Krisztusról regény alapján (Níkosz Kazandzákisz a szerző), a Krisztus utolsó megkísértése viszont - bármennyire színvonalas is - jókora botrányt kavart, ugyancsak az 1959-es Ben Hur kiválóságát bizonyítva (William Wyler ugyanis roppant óvatosan, egy fikciós hős szemén keresztül ábrázolta a Megváltót). Martin Scorsese 2016-os, régóta tervezgetett álomprojektje szintén vallási témájú: a Shusaku Endo regényén alapuló filmben két portugál jezsuita szerzetes érkezik a 17. századi Japánba, hogy megtalálják mentorukat, aki a hírek szerint megtagadta a hitét. Keserű csalódások sorozata vár rájuk, és végül rá kell ébredniük, hogy univerzálisnak gondolt eszmerendszerük talán egyáltalán nem él meg Japánban: a globalizációról éppúgy szól ez a film, mint napjaink ideológiai harcairól.

Nem csoda, hogy Hollywood egyik élő legendájának is több mint húsz évig kellett harcolnia ezért a projektért: a végeredmény szerzői művészfilm, ami nem lett persze kasszasiker, viszont számos kritikus az év legjobbjai közé sorolta. A magyar közönségnek még Jancsó Miklós Szegénylegények című klasszikusa is eszébe juthatott róla: a Scorsese által nagyra tartott filmben hasonló lelki terrorral próbálják megtörni a betyárokat, mint a filmbeli japánok a keresztényeket.

Mel Gibson: A fegyvertelen katona (2016)

Martin Scorseséhez hasonlóan Mel Gibson is rendezett egy erősen megosztó Krisztus-filmet, A Passió-t, aminek bemutatása után az antiszemitizmussal is megvádolt, magánéleti botrányokba keveredett rendező páriává vált a híresen liberális Hollywoodban. A Mad Max- és a Halálos fegyver-filmek, valamint a Jelek színésze, a Rettenthetetlen Oscar-díjas rendezője egyik pillanatról a másikra gyarló komikus mellékszereplővé (A hódkóros, Megjött apuci 2.) és B-kategóriás rosszfiúvá (Machete gyilkol, The Expendables – A feláldozhatók 3.) degradálódott, pedig A Passió után is bizonyította, hogy Hollywood izgalmasabb alkotói közé tartozik (legalábbis ki más forgatta volna maja nyelven a 2006-os Apocalyptó-t).

Szintén történelmi film A fegyvertelen katona, ami Desmond Doss (Andrew Garfield), a hetednapi adventista háborús hős életét dolgozza fel, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában, Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga - vallása tiltása miatt - nem fogott fegyvert. Mel Gibson esszenciálisan háborúellenes háborús filmet készített, ami hat Oscar-jelölésből (benne a legjobb film és rendező jelölése) ugyan csak kettőt váltott díjra (vágás és hangkeverés), de mégis a rendező nagy visszatéréseként ünnepelték.

Garth Davis: Mária Magdolna (2018)

2018-ban mutatták be Garth Davis (Oroszlán) rendező Mária Magdolna című filmjét, Rooney Mara címszereplésével, Jézus szerepében pedig Joaquin Phoenixszel. A film a Ben Hur-hoz hasonlóan egy követőjén keresztül mutatja be Krisztust, egyben rehabilitálja Mária Magdolna személyét is. Mint írtuk, a film

igyekszik hiteles képet festeni a „rehabilitált" bibliai nőalakról, ugyanakkor izgalmas kérdéseket is feszeget, sokszor csak óvatosan, sokszor meglehetősen bátran csábít fontos teológiai témák újragondolására. De mindezt azért igazodva a krisztusi tanításhoz, csordultig emberszeretettel.

Noha szerintünk értékes alkotás, a film bevétele megállt 11 millió dollárnál, a szakma és a kritika is megfeledkezett róla, annál inkább érdemes újra felfedezni, akár karácsonykor.