Lance Sterling a világ legmenőbb titkos ügynöke (Will Smith az eredeti, angol hang, illetve modellje a figurának). Új akcióját szabotálják és menekülni kényszerül. Nem várt segítséget kap a különc feltaláló, Walter személyében, aki egy véletlen folytán galambbá változtatja hősünket. Lance tisztázni akarja nevét, ez azonban nem megy olyan könnyen, madárként.
Sok animációs film ott bukik el, hogy megelégszik a középszerrel, egyetlen korosztálynak szól és megmarad gyermekded szinten. Holott (főleg) a Pixar jócskán kiszélesítette a műfaji határokat és úgy képes szórakoztatni a fiatalabbakat, hogy közben érett gondolatokat, erőteljes üzeneteket adjon át. A Kémesítve valahol a kettő közt helyezkedik el, ami egyfelől a legnagyobb előnye, s hátránya is. Mintha nem tudná eldönteni, mi szeretne lenni, ezért mindenbe belekóstol, hogy kielégítse az igényeket. Ez önmagában nem elég a sikerhez, kell hozzá az ügyes arányérzék, mely jelen esetben nem mindig működik. Tökéletesen igaz ez a történetre, ami centire kiszámítható, de vitathatatlan, hogy próbálkozik tisztességgel.
Adott a kissé arrogáns, egyedül dolgozó ügynök, illetve a tipikus különc tudós. Kikövetkeztethető, hogy idővel barátok lesznek, de a galambos húzás egy teljesen más irányba tereli a cselekményt. Kissé idétlennek ható ötlet, de ez adja a film gerincét, és működik. Remek húzás, ahogy az átváltozást használják eszközként abban, hogy Lance rájöjjön a csapatmunka, s az egymásra utaltság szerepére a saját életében. Mindezt körbelengi a könnyed humor, ugyanakkor a komolyságot sem bagatellizálja el a film. A gond a már említett kettősségben rejlik.
A Kémesítve borzasztóan rapszodikus, kvázi helyenként frusztráló, máskor kiválóan működik.
Tele van ötletekkel, de sok esetben nem kezdenek velük semmit. Mélyebben belemehettek volna az álcázás tudományába, ahogy Lance galambként kémkedik, illetve a robotkezű antagonista esetében is keveset hoztak ki a személyiséglopás bonyodalmából.
Meglepő módon számos helyen kifejezetten komor témákba nyúl, előkerül a halál és a gyász lélektani hatása, máskor viszont kínosan infantilisre veszi a figurát. Nem probléma a műfaj kavalkád, csak nincs meg a megfelelő kontraszt ahhoz, hogy ebben a formában működjön az összkép. Olyan érzése van az embernek, mintha az alkotók megijedtek volna attól, hogy nem lesz elég befogadható művük, ezért gyorsan bele kellett írni néhány gügyébb poént. Talán túlzás a két szék közt a pad alá esetét felhozni, mégis talán ezzel lehet a legjobban summázni a filmet.
Ennek ellenére a Kémesítve nem rossz élmény, de sokkal több volt benne, mint amit végül kihoztak belőle. Lehetett volna hasonlóan laza, ám érettebb, konzekvensebb darab, ehelyett megmaradt a közhelyek puffogtatásánál. Azt azonban kár elvitatni, hogy az ünnepek alatt, családi szórakozásnak tökéletesen megfelel. A kisebbek garantáltan jókat kacagnak és izgulnak a poénos akciókon, s a felnőttek is megtalálhatják benne a kedvükre való gegeket. Más kérdés, hogy nagyobb potenciál rejlett benne, de egyszeri, könnyed kikapcsolódásnak megteszi ez a kelekótya kémkaland.