Szabó István elmondta, Fellini filmjei közül a korai, az 1950-es években készült munkáival találkozott először:
még a tanulmányaim alatt láttam az Országúton-t és a Cabiria éjszakái-t. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy Fellini egy csodálatos filmrendező.
Fellini művészetéről, szerzőiségéről úgy fogalmazott,
a neorealizmus felől indult, de továbblépett azon: a filmjei költőisége, a mindennapok világától való elemelkedettsége - amely persze mindig nagyon pontos pszichológiai realitásokon alapul - teljesen egyéni és megismételhetetlen. Ez a költőiség az egész életművére jellemző. Felemelő filmjei vannak, minden munkája érzelmileg gazdagítja a nézőt.
A legnagyobb hatású rendezők közé sorolja Fellinit:
a filmművészet egyik legnagyobb alkotójának tartom. Ha nem számítjuk a nagy némafilmrendezőket, amilyen Eisenstein vagy Griffith voltak, Fellini ott van abban az öt rendezőben, akiket a legjobban tisztelek és szeretek.
Megkérdeztük Szabó Istvánt, mely Fellini-filmek állnak hozzá a legközelebb, amire azt válaszolta:
ennyire jó filmek közül nehéz választani, de talán a 8 és fél című filmjét szeretem a legjobban, amihez viszont nagyon közel van az Országúton és az Amarcord is.
Hogy felfedezte-e a saját munkásságán Fellini hatását, arra azt felelte:
mindannyiunkra hatott. Próbáltam tanulni tőle, de azt nem tudom, hogy sikerült-e.
Fellini centenáriuma alkalmából korábban megkérdeztük a legendás rendező hatásáról a rendező-operatőr Koltai Lajost (aki a Bizalom óta Szabó István filmjeit is fényképezte), Tímár Pétert (a Csinibaba rendezőjét), a cannes-i Arany Pálma-díjas és Oscar-jelölt Jankovics Marcellt (Fehérlófia, János vitéz, Az ember tragédiája), valamint Sopsits Árpád (Torzók, A martfűi rém) és Tóth Barnabás (Susotázs, Akik maradtak) rendezőket. Cikkünk itt olvasható.