Origo: A mozifilmes debütálása romantikus vígjáték. Miért érdekelte a műfaj?
Lakos Nóra: Az eredeti ötlet és forgatókönyv Fekete Fruzsinától jött, utána pedig közösen fejlesztettük a könyvet. Számára személyes a történet, de én is vittem bele saját tapasztalatokat. Nem áll tőlem távol egyébként ez a műfaj. Már a rövidfilmjeimben is azt kerestem, hogyan lehet az élet hétköznapi dolgairól játékosan és humorral beszélni. A drámákat gyakran szakmailag jobban elismerik, de szerintem komoly kihívás minőségi vígjátékot készíteni, amiben nem a térdcsapkodós humor dominál, a komikum inkább a karakterekből és a helyzetekből fakad.
Origo: Két éve a forgatáson épp egy olyan jelenet felvételeibe pillanthattunk bele, ami azt mutatja be, hogy a mai magyar húszas-harmincas generáció nem igazán mer elköteleződni, családot alapítani.
Lakos Nóra: Nagyon egyéni, hogy ki hogyan szeretne élni, és milyen jövőt képzel el magának. S bár ez egy romantikus vígjáték, aminek vannak kötelező elemei, fordulatai és a végén egyfajta megoldás, azt gondolom, nincs recept a boldog párkapcsolatra. Ugyanakkor vannak tipikus helyzetek, amik gyakran hasonló kotta szerint működnek. Egy ilyen, sokaknak ismerős alaphelyzetből indul ki a történetünk is. A főhősünket elhagyta a szerelme, de még nem tudja érzelmileg elengedni a kapcsolatot. A romantikus vígjátékok és slágerek idealizálják a szerelemről való elképzeléseinket. A valóságban azonban nincs tökéletes kapcsolat. A főhősünk számára megoldás lehet, ha képes elengedni irreális elvárásait és így nyitottá válhat egy tökéletlen, de valóságos kapcsolatra.
Origo: Meseszerű világot és a francia vígjátékok hangulatát ígéri a film. Olyan lesz, mint az Amélie csodálatos élete?
Lakos Nóra: Volt olyan, akinek az Amilie vagy a Csokoládé hangulatát idézte meg a film. Valójában a film meseszerűsége a történetből fakad. A forgatókönyvnek sok elemével tudtam azonosulni, de egy álcsalád összeállása olyan alaphelyzet, amit elsőre nehéz volt megfognom. Végül arra jutottam, hogy ha ez az alaphelyzet, akkor ez semmiképpen nem lehet egy realisztikus feldolgozás. Így egy elemelt mesevilágot hoztunk létre, amiben játékosan, néha kicsit túlzó helyzeteken keresztül beszélünk valóságos párkapcsolati kérdésekről. A meseszerűséget a különleges látványvilág megteremtésével is próbáltuk elérni. Örültem, hogy azoktól, akik látták a filmet az egyik leggyakoribb visszajelzés az volt, hogy mintha nem is magyar filmet néztek volna. Persze nagyon sok jó magyar film készül, így ez számomra inkább azt jelenti, hogy a filmünk egy kicsit más lett, mint a magyar vígjátékok.
Origo: Mátray Lászlónak ez az első mozifilmes férfi főszerepe a Kojot és a Valan mellékszerepei után.
Lakos Nóra: Lacit régóta ismerem, így casting nélkül felkértem egy mellékszerepre, ő lett volna a jurta-tulajdonos Ménes. Közben kerestük a főszereplőt Kerekes Vica mellé. Ez több okból sem volt könnyű. Egyrészt Vica annyira vonzó és ízig-vérig nő, hogy mellé egy olyan férfit kellett találni, akiről elhisszük, hogy a Vica nem eszi meg reggelire. Azonban van az a generációs jelenség, hogy a mai harmincas, vagy negyvenes évei elején járó férfiak, még gyakran kisfiúsak. Így hónapokig castingoltunk hiába, míg végül úgy döntöttem nézzük meg Mátrayt és Vicát együtt. Csináltunk egy tesztfelvételt, és kiderült, hogy jól működik közöttük a kémia, gyakorlatilag egy Hollywoodi álompárként működnek. Ménes karakterét Kovács Lehel játszotta el, ami egy teljesen ellentétes szereposztás, és pont ettől lett igazán izgalmas ez a karakter.
Origo: A Hab-ban - a romantikus vígjátékoktól némileg szokatlan módon - van egy fontos gyerek-karakter.
Lakos Nóra: Régen volt az a mondás, hogy csak kutyával és gyerekkel ne forgass. Ugyanakkor a mai gyerekek számára jóval természetesebbb a kamera előtti szereplés, hiszen folyamatosan fotókat, videókat készítenek magukról és egymásról. Emellett nincs rajtuk az a pszichés nyomás, ami a profi színészeken van, hogy muszáj megfelelni valami korábban már létrehozott képnek, egónak, külső elvárásoknak. Éppen ezért én szeretek gyerekekkel forgatni. A Hab gyerekkaraktere egy olyan 11 éves kisfiú, aki nagyon önálló, kicsit koravén. Gyarmati Erik bejött a castingra és nagyon hamar kiderült, hogy az élete és a személyisége sok szempontból tökéletesen passzol a filmbéli karakteréhez. A történetben az Ő útja, hogy merjen gyerek lenni és a körülötte lévő gyermeteg felnőttek pedig vállaljanak felelősséget, nőjenek fel.
Origo: Ön a Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál és a Gyerekfilm Akadémia alapítójaként is ismert.
Lakos Nóra: Mind alkotóként, mind fesztivál igazgatóként hatalmas lehetőséget látok a hazai gyerek-és családi film műfajának felvirágoztatásában. A rendszerváltás óta szinte nem készültek gyerekfilmek, míg a '70-es, '80-as években dübörgött ez a műfaj. Egy teljes generáció nőtt fel magyar gyerekfilmek nélkül, aminek következménye, hogy nem ismerik a magyar színészeket, és nem alakult ki kötődésük gyerekkorban a magyar filmekhez. Ez komoly kulturális hiány. Ezért három éve megalapítottam a Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivált, ahol minőségi gyerekfilmeket mutatunk be a világ minden tájáról, amik mind vizuálisan, mind történetüket tekintve értékesek. Mert nem mindegy, hogy mit néznek a gyerekek. Idén a Cinemira fesztivál október végén lesz az Akvárium Klubban. A vetítések mellett a gyerekek betekintést nyerhetnek a filmkészítés kulisszáiba is, így kipróbálhatják magukat rendezőként, forgatókönyvíróként, de akár résztvehetnek kaszkadőr vagy épp sminkes workshopon is.
Origo: Gyerekfilm lesz a következő projektje?
Lakos Nóra: Alkotóként is foglalkoztat a műfaj, most egy holland mesét adaptálok, a projekt pedig bekerült Európa legrangosabb gyerekfilm fesztiváljára, a Cinekid nemzetközi forgatókönyv-fejlesztő workshopjára. Hat hónapig fejlesztjük a forgatókönyvet nemzetközi mentorokkal, és végül a Berlinálén prezentálom majd nemzetközi producereknek a tervet, amit most adunk be a Filmintézethez támogatásért.