Téboly: Felszínes összeomlás

Téboly

A Téboly elsőre olyan filmnek tűnt, ami egyszeri bűnös élvezetnek tökéletesen megfelel, s Russell Crowe elmebeteg ámokfutóként élheti ki magát jutalomjáték gyanánt. A végeredmény ennek nagyjából meg is felel, de csak ha a helyén tudjuk kezelni Derrick Borte művét.

Rachel (Caren Pistorius) élete nem túl rózsás, épp egy válás közepén van, munkája nem nyújt elég bevételi forrást, illetve mindenhonnan elkésik a szétszórtsága (és a forgalom) miatt. Egy reggel a fiát vinné iskolába, amikor rádudál az előtte mélázó autósra. Ez a lehető legrosszabb döntésnek bizonyul, ugyanis a tébolyult sofőr eltervezi, hogy megkeseríti Rachel életét.

Téboly (Caren Pistorius) Forrás: Freeman Film

Számos alkotás készült olyan kisemberekről, akiknél egyszer elszakad a cérna és elfojtott agressziójuk kitörése konfliktusok, netán tragédiák sorozatát okozza. A téma mondhatni örök, sőt az egyre gyorsuló világban még aktuálisabb, ráadásul a thrillerelemek mellé mély társadalomkritikát is lehet szőni, dúsítva az összképet. Elvégre kinek ne fordult volna meg a fejében egy dugóban, hosszas sorban állás közben vagy bosszantó igazságtalanságok közepette, hogy elég, ezt nem tolerálom tovább. Ettől nem lesz automatikusan rossz valaki, de tudni kell megálljt parancsolni és józanul kezelni az efféle szituációkat.

Ebben volt annyira jó a Joel Schumacher féle 1993-as Összeomlás, ahol Michael Douglas és Robert Duvall karakterei tökéletes kontrasztot alkottak. A Téboly is ezt a vonalat követné, de velős tartalom helyett csak közhelyekre futja.

Borte erőteljesen indít, igyekszik rávilágítani, hogy a világ agresszív hely, senki nincs tekintettel a másikra, a figyelmetlenség, a kapkodás és az önzés pedig csak azt eredményezi, hogy egyre több embernél kattan be valami.

Jogos, van apropója, de semmi olyasmit nem közöl, amit ne tudtunk volna, mélységet, odamondást pedig végképp feleslegesen várunk. Ez azért bosszantó, mert a rendező ugyan elhin apróbb morzsákat, ám végül semmihez nem kezd velük, helyette egy faltól-falig thrillert készített, amibe teljesen felesleges volt többet láttatni.

Szerencsére szögegyszerű műfaji filmként már jobban teljesít a Téboly. Az alig 80 perces játékidő alatt a tempóval nincs probléma, a rövid expozíció után érkezik a macska-egér játék. Borte alkotásában egyértelműen az antagonista viszi a prímet, Russell Crowe láthatóan lubickol a szerepben, még ha a mimikája olykor kicsit röhejesnek is hat. A sértett sofőrnek nincs vesztenivalója, ezáltal teljesen hidegen hagyja, hogy ki látja a tetteit. Merész húzás, de amennyire eszement, annyira működőképes.

Téboly (Russel Crowe) Forrás: Freeman Film

A naturalista erőszakhullám, a paranoiahangulat remek atmoszférát kreálnak és lendületesebbé teszik a cselekményt. A "csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmid sincs" mondás nagyban passzol a Crowe által megformált férfira, és ez félelmetes ellenféllé teszi. Kár, hogy a karakteréről vajmi keveset tudunk meg. A dinamikus és pörgős élmény mégis menti a menthetőt, de az utolsó harmadra egyre több frusztráló hibával találkozunk. Rachelék taktikája az érvek ellenére is nevetséges, illogikus döntések, következetlen szituációk váltogatják egymást, ami a rosszul megírt forgatókönyvnek róható fel. A zárás kiszámítható és a megítélésen szemernyit sem változtat.

A Téboly nem okos film, ezt kár is lenne szépíteni. Társadalomkritikus thrillernek kevés, egyszerű zsánermozinak bár vállalható, de túl buta és logikátlan. Ennek ellenére megvannak az erényei, mert egy jó tempójú, meglepően kemény darab, ami elsősorban szórakoztató akar lenni. Mindenesetre senki ne közvetlenül vezetés előtt nézze, mert Russell Crowe rideg tekintete egy ideig üldözni fogja.