Az 1600-as években járunk Írországban, Kilkenny városában. Az Angliából ide költöző fiatal lány, Robyn, vadász édesapjával szeretné járni a vidéket, farkasok után kutatva. A település vasmarkú régense azonban szigorú szabályokat vezet be, így gyermek nem lépheti át a város kapuját. A rebellis kishölgy természetesen nem tud ellenállni a csábításnak és kiszökik az erdőbe, ahol megismerkedik a vadorzó Mebh-el. A nomád leány minden szavára egy komplett farkas falka figyel, s álmában maga is állattá képes változni. Így veszi kezdetét ez a különös kaland.
A történet az angolszász mondakörön alapul, s ez messziről lerí róla. A misztikum, a mítoszok és legendák világa rögtön beszippantják a nézőt, erre a csodás vizualitás csak rátesz egy lapáttal. A klasszikus rajzfilmes köntös sajátosan autentikus atmoszférát kölcsönöz a filmnek, ami nem mellesleg tele van olyan jelenetekkel, melyek beleégnek az agyunkba.
Az első közös élmény farkasként, a szagok megelevenedése, a falka vonyításának gyógyító hatása és még sorolhatnám, egészen elképesztő, hogy mit sikerült kihozni a képi világból, s mennyire jól sikerült vegyíteni az érzelmekkel.
A sztori ezzel szemben mondhatni kiszámítható, tudjuk, hogy a valószerűtlen barátság a főhős pálfordulásával fog járni, ez pedig olyan konfliktusokat eredményez, ami életeket sodor veszélybe. Robyn lázadó jelleme mellett határozott személyiség, ám apja a tűztől is félti. A lány kezdeti magabiztossága így átvált óvatosságba, kalandvágy helyett inkább alkalmazkodik a normákhoz. Megingása érthető és indokolt, mégis kifejezetten bosszantó, hogy az első harmadban megismert, kedves és játékos személyiség hamar átvált melankolikus beletörődésbe. A viselkedés megmagyarázható azzal, hogy a barátját és családját igyekszik óvni, de számos olyan szituációval találkozunk, amikor Robyn dönthetett volna másképp, talpraesettebben. Moore és Stewart szerencsére tudatosan építettek fel egy koncepciót, így a kiszámíthatóság ellenére, részleteiben rendre meg tud újulni, illetve lepni a Wolfwalkers.
A rendezőpáros remek érzékkel képes empátiát ébreszteni, hatni az érzelmekre, és úgy ötvözik a tartalmat a képekkel, hogy a néző teljes mértékben a magáénak érezze a két kislány történetét. Külön bravúr, hogy a manapság oly divatos politikailag korrekt vonalat, valamint a „girl power" elemeket már-már észre sem lehet venni. Lehetett volna tolakodó és szájbarágós az üzenet, de szerencsére az európai attitűd sokkal emberibben és árnyaltabban képes foglalkozni a témával, mint az amerikai.
A Cartoon Saloon munkáit lassan oda lehet állítani a Pixar, a Laika vagy a Ghibli stúdió alkotásai mellé színvonalban. Egyedi stílusuk, szemet gyönyörködtető vizuális megoldásaik mellett a brit folklór beemelése, a történelmi, illetve a mitikus elemek keverése mind pazar húzások. A Wolfwalkers vitathatatlanul klasszikussá fog érni, a természet és az ember kapcsolatának ügyes ábrázolása elévülhetetlenné teszi, így válva maradandó élménnyé a család minden tagja számára.