Az új Bond-lány Ana de Armas Miami kubai kémjei közé keveredik

Február 20-án érkezik a magyar mozikba a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Wasp Network – Az ellenállók. A megtörtént eseményeken alapuló, Havannában, a kilencvenes évek elején kezdődő film főhőse, a pilótaként dolgozó René González (Edgar Ramírez) ellop egy repülőgépet, és elrepül Kubából, maga mögött hagyva feleségét és lányát. Miamiban kezd új életet, de nemsokára más kubai disszidensek követik, akik szép lassan kialakítanak egy kémhálózatot: beépülnek az erőszakos, Castro-ellenes szervezetekbe, amelyek a sziget elleni terrortámadásokért felelősek. Interjú a rendezővel, Olivier Assayasszal. 

Milyen személyes kötődése volt a Kubai Ötös történetéhez?

Rodrigo Teixeiránál, a film brazil producerénél voltak a könyv megfilmesítési jogai, és mivel tudott róla, hogy a Carlos című film egy korábbi rendezésem, kapcsolatba lépett francia produceremmel, Charles Gillibert-rel, és megkérte, hogy adja oda nekem a The Last Soldiers of the Cold War: The Story of the Cuban Five című könyvet Fernando Morais-től, aki Brazíliában politikusként is ismert. Elolvastam: többnyire tárgyilagos leírásból áll, dramatizálás nincs benne, mivel egy hihetetlenül bonyolult történetet igyekszik elmesélni, aminek sok rétege van, és sok éven át bonyolódik. Eltartott egy darabig, amíg ráéreztem az ízére, de aztán lenyűgözött a Kubai Ötös története és a kubai menekültek és a Castro-rezsim közti underground háború. A könyv ráadásul sok személyes beszámolót tartalmaz, olyan nyersanyagot, ami új fényt vetett a történtekre. Megláttam benne egy nagyszabású sztori lehetőségét, egy modern sztorit, amelyről még nem készült film, és amelyben összekapcsolódik a személyes az univerzálissal, hiszen itt arról van szó, hogy egyéneket ragad magával a politika és a történelem gépezete. Ezt a témát már elkezdtem boncolgatni a Carlos-ban, és úgy éreztem, érdemes lenne tovább dolgozni rajta.

Gael García Bernalnal és Penélope Cruz Forrás: Big Bang Media

Rendezői életművében a kémkedés visszatérő motívum. Honnan ered az ez iránti érdeklődése?

Mindig is foglalkoztatott a modern politika komplex világa. Korunkban gyakran álhírekről és dezinformálásról beszélünk, de ezek így vagy úgy mindig is jelen voltak, csak régen az ilyesmit propagandának hívták. Sok minden, amit nem kötünk össze a politikai élettel és a politikai stratégiával, nagyon is központi részét képezi ezeknek, és napjainkban egyre több figyelmet fordítunk ennek a témának. A terrorizmus és a kémkedés világa csak ezeken keresztül érthető meg. A Kubai Ötös története, ahogy arról a filmben mesélek, sok ellentmondásával és konfliktusával kapcsolódik a korábbi filmjeimhez, amelyek alapján mindenki láthatja, mennyire érdekel a modern informálás és dezinformálás alvilágának bemutatása.

Miben különbözik a film szerkezete a könyvétől?

Leginkább csak töredékeket használtam fel a könyvből, főleg a személyes beszámolókat, a kulcsszereplőkkel folytatott beszélgetéseket és a kubai állambiztonság által kiszivárogtatott hangfelvétel-átiratokat. Sokat olvasgattam a munka során, de más forrásokhoz is nyúltam, hogy ellenőrizzem a szóban forgó tényeket. Elképesztően nagy kihívás volt egyetlen filmben összefoglalni a Castro-ellenes csoportok belső politikáját, az amerikai bevándorlásügyi törvények ellentmondásait és mismásolásait, a Wasp Network különböző tagjai által végzett, megkerülhetetlen fontosságú munka komplexitását. Mivel játékfilmet készítettem, természetesen egyszerűsítenem kellett bizonyos eseményeket, és változtatnom kellett a kronológián is. De megtartottam, sőt hangsúlyossá is tettem az első fejezetekben lefektetett alapokat, még mielőtt bemutattam volna magát René González figuráját.

Hogyhogy annyira lenyűgözte René González karaktere?

Ő inkább katona, mint kém: olyasvalaki, akit megbíznak egy küldetés végrehajtásával, és aki feláldozza a privát életét a politikai nézeteiért, amelyeket már-már vallásos elköteleződéssel képvisel. Úgy éreztem, van a sorsában valami nagyon megható. Harcolt az angolai háborúban, aztán családot alapított, majd eldöntötte – vagy eldöntötték a feje felett –, hogy végre kell hajtania egy munkát, amely megköveteli, hogy elszakadjon a családjától. Elképesztően hitelesen és őszintén vett részt benne: nem a pénzért csinálta, és nagyon nehéz élete volt beépített ügynökként Amerikában. Mindeközben mindent megtett azért, hogy áthozza a családját Kubából. Az is érdekelt, milyen kapcsolata volt a feleségével, Olgával, és kislányával, Irmával – sok szempontból ezek a viszonyok működtetik a filmet. Azt gondoltam, nem egyszerűen egy kémről készítek filmet, hanem olyasvalakiről, aki kemény munkát végez külföldön, elszakítva a szeretteitől, de próbál újra kapcsolatba lépni velük. Egy ilyen érzelmi helyzettel mindannyian tudunk azonosulni.

Olivier Assayas Forrás: Carole Bethuel

A Penélope Cruz által megformált Olga González szintén bámulatos figura: erős nő egy alapvetően férfiak lakta világban. Mit gondol róla?

Számomra a film érzelmi magját Olga biztosítja, amikor ugyanis bekerül ebbe a történetbe, ami nem is az övé, hanem a férjéé, fenekestül felfordul a világa, teljesen átalakul a sorsa. Végül kénytelen elfogadni a férje döntéseit. Eleinte áldozatfigura, aki szenved azoktól a döntésektől, amelyeket nem ő maga hozott meg. De aztán átveszi az irányítást, ő lesz a döntéshozó, és mi tagadás, baromi nehéz döntéseket kell meghoznia. Harcolni kezd a férjéért, és elfogadja a férfi sorsát, hogy megmentse a családját. A film végére mély tiszteletet érzünk iránta.

Miért Penélope Cruz volt az ideális színésznő a szerepre?

Olga szerepéhez olyan színésznőt kerestem, akiben rendkívül nagy az empátia, és Penélopére ez kétségtelenül igaz. Erőteljes és magával ragadó jelenléte van a filmjeiben, és egyedülálló érzéke ahhoz, hogy érzelmileg kapcsolódjon a közönséghez. Ebből a szempontból különösen hálás volt vele dolgozni. Különleges színésznő, és Olga személyiségének különböző rétegei, konfliktusai és erősségei kulcsfontosságú szereplővé tették. Sok szempontból hálásak lehetünk Penélopénak, és a film rettenetesen sokat köszönhet annak, hogy részt vett és bízott ebben a projektben. Ambiciózus és kihívásokkal teli szerep volt az övé, pláne, hogy a kubai forgatáson csak egészen minimális komfortot tudtunk biztosítani a színészeink számára.

Edgar Ramírezzel már dolgozott együtt a Carlosban. Miért érezte úgy, hogy ő lenne a legjobb választás René González szerepére?

Részben azért akartam leforgatni ezt a filmet, hogy lehetőségem legyen újra dolgozni Edgarral. A Carlos elkészítése óta, ami tíz éve volt, barátok maradtnuk. Szeretem és csodálom a munkásságát. Amikor csak találkozunk, mindig szóba kerülnek potenciális közös munkák, de eddig vagy nem került elénk semmi igazán izgalmas, vagy az időzítéssel voltak gondok. Tudtam, hogy René González figurája remek szerep lenne Edgarnak, és mint említettem, eleve szerettem volna újra dolgozni vele. René karakterébe is sokat belevitt abból, amit anno Carloséba: nagylelkűségét, szenvedélyességét, intenzitását. De ahogy a forgatáson is gyakran mondtuk, René valójában egy anti-Carlos, és szerintem Edgar nagyon kifinomultan bánt a karakter érzelmeivel: sebezhetőségével és érzékenységével, amelyeket szerető apaként és férjként mutat, és ezt Carlos karaktere nem tette lehetővé.

Most először forgatott Gael García Bernalnal. Mi győzte meg arról, hogy őt válassza Manuel Viramontez, a Wasp Network vezetőjének szerepére?

Már régóta ismertem és tiszteltem Gaelt, és most először nyílt lehetőségem arra, hogy felkínáljak egy neki való szerepet. Manuel Viramontezzel Kubában találkoztam, amikor előkészítettük a filmet. Azóta meg voltam róla győződve, hogy Gael lenne az ideális választás a megformálására. Benne megvan a figurához szükséges kifinomultság, szellemesség és könnyedség, ami alapján el tudjuk hinni, hogy ő tényleg egy kém. És Gael a figura sajátos, fekete humorát is teljesen megértette. Nagy öröm volt vele forgatni, jól egymásra tudtunk hangolódni, és mindig behozott a szerepébe meglepő apró gesztusokat. Már most várom az újabb közös munkát!

Látta Wagner Mourát a Narcos című sorozatban Pablo Escobart játszani?

Nem láttam a Narcos-t, és nem is akartam megnézni, mert Juan Pablo Roque annyira más karakter. Már fizikailag is két teljesen különböző alkatról beszélünk, és csak csodálni lehet Wagnerben, hogy így át tudott alakulni. Egyébként az, hogy találkozhattam vele, a film készítésének egyik legfontosabb hozadéka volt számomra. Korábban nem ismertem a munkásságát, de attól a pillanattól fogva, hogy kezet fogtunk Los Angelesben, úgy éreztem, egy nyelvet beszélünk, közös az értékrendünk, és hasonló szenvedélyes rajongással viszonyulunk a mozihoz. Teljesen újraértelmezte Roque figuráját, és bonyolult jellemmel ruházta fel: olyan személyiséget adott neki, amelyik sötétség és világosság között őrlődik.

Cikkünk folytatódik, lapozzon!