Cherry: Az elveszett ártatlanság - Kaotikus világfájdalom

Cherry (Tom Holland)

Anthony és Joe Russo a Marvel-moziuniverzumban szerzett magának hírnevet. A stúdió legjobb műveit készítették, úgymint a második és harmadik Amerika Kapitány, illetve a harmadik és negyedik Bosszúállók-mozik. E szakasz lezárultával olyan akciófilmek mögé álltak be producerként, mint a Moszul ostroma és a Tyler Rake - A kimenekítés. A Cherry: Az elveszett ártatlanság hosszú idő után az első rendezői munkájuk a szuperhős szcénán kívül, így sokan kíváncsian várták, hogy mire lesz képes a testvérpár.

Névtelen hősünk (Tom Holland, akire a stáblistán csak a címszereplő Cherry-ként hivatkoznak) átlagos tinédzser, sajátosan komor attitűddel. A főiskolán megismerkedik élete szerelmével, majd egy ideiglenes szakítás miatt bevonul a seregbe. Hazatérve nem tud beilleszkedni a társadalomba, s hiába lesznek újra együtt álmai asszonyával, a poszttraumás stressz, a drogok és a bűnözés világa felé sodorják. Lehet még innen visszaút?

Cherry (Tom Holland) Forrás: Apple TV+

A Cherry: Az elveszett ártatlanság a milliószor felhasznált formulával indítja a cselekményt. A történet végét látjuk, amint a főhős bankot készül rabolni, majd lebontva a negyedik falat, kiszól hozzánk nézőkhöz, hogy elmesélje mi vezetett idáig. Ez önmagában nem hiba, felkelti az érdeklődést, hiába tudjuk hova vezetnek az események.

A film hat szegmensből áll, a fiatal srác életszakaszait körbejárva. Az iskolai évektől kezdve, a háborún át, egészen a drogfüggésig, rablásokig. Bőven van lehetőség és tartalom az alapanyagban, mely az azonos című regény adaptációja, Russoék azonban nem tudtak mit kezdeni vele.

Cherry (Tom Holland és Ciara Bravo) Forrás: Apple TV+

Nem indul rosszul ez a majd' két és fél órás kálvária, de a sekélyes szerelmi szál, intő jelnek bizonyult, okkal. Olyan érzésem volt, hogy a rendezőpáros valami eposzi méretű, megmondó szatírát akart készíteni, masszív társadalomkritikával. Ezt úgy tervezték tető alá hozni, hogy megnézték a Bőrnyakúak-at, a Trainspotting-ot, néhány romantikus drámát és bankrablós filmet, majd ezek elegyét gyúrták össze.

Az eredmény: egy magát elképesztően fontosnak és fajsúlyosnak beállító, teljesen széteső, kaotikus káosz.

Egymásra hányt jelenetek garmadáját látjuk, mindenféle megalapozottság vagy mélység nélkül. Fájdalmasan elcsépelt módon járjuk körbe a háború borzalmait, a PTSD hatását vagy épp a drogfüggés következményeit. Nincsenek karakterek akikért izgulni lehetne, a főhős kezdetektől fogva nagyon szenved, fogalmunk sincs miért, a szülőket nagyjából fél percig látjuk, majd eltűnnek.

A szegmensek közt semmi következetesség, semmi kohézió nincs, csak egy fárasztó zsánerkoktélt próbálnak lenyomni a torkunkon, aminek borzasztó íze van.

Mi lett volna Russoék célja, üzenete? Hogy a háború pokol? A drog rossz? Mindig lehet visszaút, csak erő kell hozzá? Rendben, ezt egy velős drámával megspékelve el is lehetne mesélni, de attól, hogy valakinek szimplán rossz, nem lesz valami automatikusan drámai.

Tom Holland igyekszik, ügyes színész, de erre a szerepre nem volt jó választás. Becsületére legyen mondva, hogy rajta nem múlt semmi, ám sajnos jobbá sem tudta varázsolni az élményt. A Cherry... 140 perce fokozatosan válik kínszenvedéssé, hiába diktál korrekt tempót a film, ha egy folyamatosan széteső zagyvaság a végeredmény – a Russo testvérek világfájdalomban szenvedő, felszínes műfaj kavalkádja igazi bizarr anomália az idei felhozatalban. Ha a Marvelen kívül ennyire képesek, akkor inkább maradjanak a szuperhősöknél.