Godzilla Kong ellen: Csúcsragadozók harca

Godzilla vs Kong

A járványhelyzet megbénította a mozit, mégis, a Godzilla Kong ellen egyetlen hétvége alatt 120 millió dollárt termelt világszerte, ami a jelenlegi helyzetben egészen elképesztő szám. Ebből az eredményből is jól látszik, hogy az embereknek igenis hiányzik a nagyvászon hangulata, Adam Wingard blockbustere pedig kifejezetten moziba termett.

Godzilla látszólag minden ok nélkül megtámad egy technikai létesítményt. A támadás apropója talán az lehet, hogy érzi a másik csúcsragadozó, Kong jelenlétét. Kettejük összecsapása elkerülhetetlen, de vajon az ember bele tud-e szólni ebbe a küzdelembe?

A modern szörnyfilmek színvonala erősen ingadozó. Míg a Kong: Koponya-sziget és a 2014-es Godzilla a tisztességes iparosmunkák közé tartoznak, addig ez utóbbi folytatása már súrolta a borzalmas kategóriát.

Adam Wingard műve ezúttal összehozta a két nagyágyút, az eredmény pedig, szerencsére, messze nem lett tragikus. Az emberi karakterek a kutyát nem érdeklik egy ilyen alkotásban, de muszáj néhányat beletenni, alibi gyanánt. A cselekmény két szálon zajlik, az egyikben Kong segítségével keresnek egy alternatív energiaforrást, míg a másikban a szétrombolt gyárban próbálnak választ találni Godzilla támadására. Az összeesküvés-elmélet hívő csapat szegmenseit akár ki is hagyhatták volna, ugyanis a fárasztó, humorosnak szánt beszólásokon és minimális információszerzésen kívül semmi hasznuk nem volt.

Godzilla Kong ellen Forrás: Warner

Lényegében minden negatívum az emberi szereplőkhöz köthető a filmben. Sablonos jellemek, megkérdőjelezhető döntések, konfliktushelyzetekben minden létező sablont felhasználnak és kezdettől fogva tudjuk kivel mi fog történni. A civilek bárhova bejuthatnak észrevétlenül, a fizika törvényei csak akkor működnek, ha a fontos figurák biztonságban vannak és a végzetes pillanatok előtt mindig jön valami, ami megmenti a pácban lévő hőst. Persze ez előzetesen borítékolható volt, csak bosszantó, hogy nem lehet megúszni ilyen hibák nélkül.

A legnagyobb kérdés mégis a címszereplő gigászok harca. Működik? Az nem kifejezés. Az akciójelenetek mentik meg a filmet, sőt szórakoztatóvá teszik a látottakat.

Szerencsére ezekből akad bőven a szűk két órás játékidő során, legyen az szóló pusztítás, vagy közös rombolás. Godzilla és Kong kétszer feszülnek egymásnak és mindkét jelenet emlékezetes lett. A tengeren zajló összecsapás intenzitása, illetve a hongkongi neonfényes harc brutális látványorgiát nyújtanak. Wingard felvette a "sisak le hadd szóljon" mentalitást, a megalománia azonban remekül áll az összképnek. Egy ilyen alkotásnak erről kell szólnia, s bizony felemelő érzés, ahogy a radioaktív óriásgyík és a hatalmas gorilla semmit nem kímélve esnek egymásnak. A zárásra érkezik a slusszpoén, amit valószínűleg mindenki már jóval előtte kitalált. Kis extra a szörnykultusz kedvelőinek és kétségtelenül hatásos elem.

A Godzilla Kong ellen nagyjából azt hozza, amire számítani lehetett. Nem váltja meg a világot, de csalódást sem okoz. A szokásos hibákat, mint a papírmasé karakterek és az alibi történet, sikerült kompenzálni az impozáns vizualitással és az adrenalin pumpáló akciókkal. Tipikus, egyszer mindenképp moziban nézős blockbuster, melyet lehet, hogy hamar elfelejtünk, de néha jól esik az ilyen film. Ez pedig az az időszak, amikor határozottan szórakoztató egy hatalmas szörnybunyót látni.