Idillikus mese a társadalom peremvidékéről

Becsúszó szerelem

Bár a plakátja és a címe hamisítatlan, rossz értelemben vett magyar kommerszfilmet ígér, a Becsúszó szerelem kifejezetten mértéktartó és melegszívű vígjáték lett. Igaz, az előítéletekkel teli focidrukker és a várandós romalány története nem sok meglepetéssel kecsegtet.

Gyulára, az elkötelezett futballdrukkerre rájár a rúd. Gyermeket szeretne a feleségétől, azonban egy orvosi vizsgálat során kiderül, hogy a férfi meddő. Ráadásul korábban addig-addig acsarkodott a meccsek után az ellentáborral, amíg a rendőrök el nem meszelték, a büntetett előélete miatt pedig az örökbefogadás lehetősége is elszállt. Az igazi hidegzuhany azonban akkor éri, amikor a felesége megállapodik egy terhes romalánnyal, Lüszivel, hogy magukhoz veszik a születendő gyermekét. Gyula hallani sem akar az ötletről, fűtik az előítéletek, de leginkább attól fél, hogy a fociultra cimborái ki fogják közösíteni. Miután azonban a feleségénél betelik a pohár és lelécel, a férfi nyel egy nagyot és magához veszi Lüszit. Arra azonban nem számít, hogy bele is szeret.

Ötvös András / Becsúszó szerelem Forrás: Vertigo Média

Míg Amerikában már évtizedek óta kifejezetten közhelyesnek számít az a vígjátéki vagy éppen drámai alapkoncepció, amelyben kényszerűségből két olyan eltérő társadalmi osztályból származó szereplő köt barátságot vagy esik szerelembe, akik az átlagos hétköznapokban semmilyen módon nem érintkeznének egymással, hazánkban kevés példa akad hasonló történetekre. Sőt,

a rendszerváltás utáni magyar közönségfilmek olyannyira ódzkodnak attól, hogy valós társadalmi problémákkal akárcsak szőr mentén is foglalkozzanak, hogy gyakran úgy érezhetjük, egy párhuzamos univerzumban játszódnak.

Nyilvánvalóan nem véletlenül: a rendezők és a producerek meg vannak róla győződve, hogy a nézők nem azért váltanak jegyet a multiplexben, hogy az esti híradó dramatizált változatával szembesüljenek, inkább menedéket keresnek néhány órára a mindennapok valósága elől, mintsem a vetítőteremben különböző perspektívából boncolgassák azt. Ezt az állítást igazolja annak a maréknyi alkotásnak a kudarca is, amely populárisabb nyelvezetben feszegetett politikai témákat: Goda Krisztina például bár a mások mellett a Szabadság, szerelem-mel vagy a Csak szex és más semmi-vel bebizonyította, hogy mesterien képes a széles tömegek megszólítására, a rasszizmusról és a szélsőjobboldal mechanizmusáról szóló Veszettek című drámája hiába sikerült kiválóra, szinte a kutya sem volt kíváncsi rá a mozikban. Az olyan nehezebben fogyasztható művészfilmek, mint Fliegauf Benedektől a Csak a szél, bár szorgalmasan gyűjtik a nemzetközi fesztiválokon az elismeréseket, csupán egy szűk értelmiségi réteget szólítanak meg, ezáltal társadalomformáló hatásuk sincs.

Utóbbi állítások igazak Nagy Viktor Oszkár rendező korábbi munkáira is: pályáját egy apagyilkosságot bemutató mélylélektani drámával kezdte (Apaföld), majd a dokumentumfilmek világába átnyargalva kezdett szociológiai témákat vizsgálni.

Ebben a műfajban gondolkodott akkor is, amikor egy nő mesélt neki az örökbefogadás nehézségeiről és arról, hogy az ezzel kapcsolatos ügyintézés során mindig felteszik a leendő szülőknek a kérdést, roma gyereket vállalnak-e.

Aztán Bárány Márton társforgatókönyvíró bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha romantikus komédia formájában beszélnénk a problémáról, ráadásul egy fociultra szemén keresztül.

Gombó Viola Lotti és Ötvös András / Becsúszó szerelem Forrás: Vertigo Média

Ezt követően két éven keresztül csiszolgatták a szkriptet, a hosszadalmas és gondos munka pedig pozitív és negatív értelemben egyaránt tetten érhető a végeredményen.

Egyrészt bár a sztori tálcán kínálja azokat az ormótlan és kínos poénokat, amelyektől gyakran támad szekunder szégyenünk a nagyközönséget megszólító vígjátékok esetében, a Becsúszó szerelem meglepően intelligens humorral operál és mindvégig a jóízlés határain belül marad.

Szintén üdítő, hogy a nyilvánvalóan antirasszista mondanivalója ellenére sem idealizálja vagy éppen démonizálja a különböző társadalmi rétegeket. Lüszi, a romalány szerethető karakter, ugyanakkor azt is láthatjuk a filmben, hogy egy többségében kisebbségek által látogatott szórakozóhelyen vitás szituációban hamar előkerül a bökő. Gyula és a baráti köre pedig valóban nem mennek a szomszédba egy rasszista vagy homofób poénért, de valójában a helyén van a szívük, a falkaszellem hajtja őket, nem a zsigeri gyűlölet.

Másrészt viszont

jól érződik a forgatókönyvön az is, hogy nem csak arra ügyeltek az alkotók, nehogy valakinek a lelkébe gázoljanak, hanem arra is, hogy minél szélesebb közönséget szólítsanak meg. Éppen ezért a film szerkezete éppen olyan precízen követi az amerikai romantikus vígjátékok patikamérlegen kimért receptjét, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

Thuróczy Szabolcs és Ötvös András / Becsúszó szerelem Forrás: Vertigó Média

A színészek ellenben életet lehelnek a kiszámítható történetbe. A vásznon ritkán látható Ötvös András magabiztosan viszi el a hátán a filmet a külvilág felé keménységét sugárzó, de egyébként belső bizonytalanságokkal teli szurkoló figurájával, a produkció legnagyobb felfedezettje azonban Gombó Viola Lotti, aki annyira eleven a romalány szerepében, hogy már szinte félő, fiatal kora ellenére hosszú évekre beskatulyázzák. A fociultrák vezérét alakító Thuróczy Szabolcsot pedig szinte felesleges is méltatni: ezúttal is, mint mindig, néhány apró, de annál jelentőségteljesebb gesztussal másodpercek alatt tökéletesen formálja meg a karakterét. A hármasuknak köszönhetően – ha nem is gazdagodunk maradandó élménnyel –, de a moziból kilépve azt kívánjuk:

soha rosszabb magyar közönségfilmet!