Scarlett Johansson tényleg megtanítja a világnak Budapest nevét

Scarlett Johansson nem túlzott, amikor nemrég Jimmy Fallon műsorában azzal reklámozta a Fekete Özvegy-et, hogy ez a film tanítja majd meg a világnak, hogyan kell helyesen kiejteni azt, hogy Budapest.

Ez a jól kitalált reklámakció ugyanis visszaköszön a részben a magyar fővárosban forgatott filmben. Budapest ritkán kapott olyan fontos szerepet hollywoodi (vagy egyáltalán külföldi) filmben, mint a Fekete Özvegy-ben, de ennél többet nem is árulnánk el a város szerepléséről, a többi legyen meglepetés (nem is jegyzeteltük ki a magyar helyszíneket, meghagyjuk ezt az örömöt a nézőknek). Az köztudomású, hogy emlegették már Budapestet a Marvel filmes univerzumában, Scarlett Johansson címszereplő karakterének múltjában történt ott valami emlékezetes - hogy mi, az ebből az előzményfilmből derül ki.

Hogy előzményfilmről van szó, az azt jelenti, hogy a film egyetlen nagy flashback, visszapillantás, amiben minden titok kiderül a filmes Marvel-univerzum jelenében immár halott karakter múltjáról. Egy flashback nem is igazán képes átírni a történet fő ívét, amit az alkotók - élen Cate Shortland rendezővel - is érezhettek, ennek megfelelően a Fekete Özvegy-et önálló filmként, kerek egészként próbálták megállítani a lábán, hogy az is értse, aki egyetlen Marvel-filmet sem látott, vagy csak homályosan emlékszik rájuk (például hogy pontosan melyik két film eseményei között játszódik jelen film, de egyébként az Amerika Kapitány: Polgárháború és a Bosszúállók: Végtelen háború közötti időben helyezhető el a budapesti kaland).

És pont ez a "kerek egész" lehet a film egyik fő erőssége a nagyközönség (tehát nem a keményvonalas Marvel-drukkerek) számára. A filmben kevés a komoly marveles háttértudást igénylő utalás (vagy ha van is, úgy is érthető a pofonegyszerű, hagyományos hollywoodi történet), természetfelettiből (jelen esetben: emberfeletti képességekből) sincs sok, azaz viszonylag földhözragadt, sci-fi motívumokkal is csak ritkán tarkított akcióthrillert látunk egy széthullott szovjet kém(ál)család utóéletéről, a referenciaként nyíltan megidézett James Bond-mozik után szabadon.

Ami mindenképpen felüdülés azok után, hogy a Marvel-univerzum karaktereit egyesével bemutató filmek (Vasember, Amerika Kapitány, stb.) után az utóbbi években inkább a csapatfilmek (Bosszúállók-filmek, vagy a DC-univerzumból Az Igazság Ligája) sokasodtak meg. És míg az egyetlen karakterre fókuszáló filmek (ilyen például a Richard Donner rendezte 1978-as Superman is) kevés fantasztikumot vonultatnak fel, amire a karakterek hitelesen (azaz: kellő hitetlenkedéssel) reagálnak, a Bosszúállók- és Az Igazság Ligája-filmek már tobzódnak az abszurditásban, amit nehéz komolyan venni, ha nem hithű képregényrajongó az ember.

Bár a Fekete Özvegy-ből nem hiányoznak a látványos akciójelenetek többek között Budapest utcáin, a földhözragadtság jegyében az alkotók igyekeztek egyfajta családi drámát kerekíteni a címszereplő háttértörténetéből, több-kevesebb sikerrel. Akiken egészen biztosan nem múlt a drámai tetőpontok hatásfoka, azok a színészek: Johansson mellett a 25 évesen már Oscar-jelölt Florence Pugh, a magyar felmenőkkel büszkélkedő, Oscar-díjas Rachel Weisz és a Stranger Things termetes seriffje, David Harbour. Mindenesetre bármennyire szokványos hollywoodi akcióthriller is a Fekete Özvegy, a magyar Marvel-rajongók számára már csak a Budapest-faktor miatt is előrehozott karácsony, avagy most sehol nem jobb Marvel-rajongónak lenni, mint Magyarországon.