Carpe diem egy holttest társaságában

Rainer-Micsinyei Nóra A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben

Mondhatnánk, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan női változata, és bár A legjobb dolgokon bőgni kell sajnos kevésbé vicces és nem tapint annyira a mai harmincas generáció ütőerére, mint Reisz Gábor munkája, mindenképpen figyelemre méltó alkotás. A különleges hangulatú abszurd vígjátékban Rainer-Micsinyei Nóra az Űrpiknik után másodszor bizonyítja, hogy a drámai komikus szerepekre termett. Grosan Cristina rendezőnővel és Stalter Judit producerrel beszélgettünk – a különös hangulatú abszurd vígjáték szeptember 16-a óta látható a mozikban.

Maja éppen a nagybetűs élet kapujában áll: frissen lediplomázva munkát keres, barátjával pedig a vacak albérletből saját közös lakásba költöznének. Amikor azonban a lány holtan találja egy régen látott idős rokonát és kénytelen hosszú órákat eltöltenie a halott mellett, míg elszállítanák a testet, jócskán van ideje végiggondolnia a jövőjét.

Az abszurd alapötletet Grosan Cristina rendezőnő a saját élményéből merítette:

Amikor egy barátomnak meghalt a nagypapája, akkor akárcsak a film főszereplője, mi is órákon keresztül várakoztunk arra, hogy elvigyék a holttestet. És egészen abszurd volt, ahogyan idővel meg is feledkeztünk arról, hogy egy halottal ülünk egy lakásban, magával ragadott minket egyfajta carpe diem érzés: rájöttünk, hogy egy nap ránk is ez vár és ezért nem mindegy, hogy addig miként éljük az éltünket

– mondja el.

Grosan Cristina Fotó: Polyák Attila - Origo

A rendezőnő később Rainer-Micsinyei Nórával, a film főszereplőnőjével közösen kezdte kidolgozni a forgatókönyvet és hamar rájöttek, mindketten szeretik a generációs történeteket és az

alapszituáción keresztül pedig kitűnően meg tudják fogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek koraharmincasként foglalkoztatják őket, amiket nyomasztónak vagy éppen rendkívül viccesnek találnak a saját korosztályukban és a mindennapjaikban.

És bár a felmerülő problémákra nem kínálnak megoldásokat, bíznak abban, hogy már a kérdésfelvetéssel közelebb jut mindenki a válaszokhoz.

Stalter Judit és Grosan Cristina Fotó: Polyák Attila - Origo

Amikor a film éppen nem humorizál, akkor már-már a román újhullám kisrealizmusát idézi.

Nem véletlen mindez, Grosan Cristina Aradon született és ott nőtt fel, a filmes stílusirányzat tudatalatt valószínűleg hatott rá, de egyébként is kedveli a műfajok közötti játszadozást.

Miként fogalmaz: a való életben sem lehet egy-egy napot vagy időszakot egyértelműen vidámnak vagy éppen drámainak aposztrofálni.

Ez az érzelmi kettőség ragadta meg leginkább Stalter Judit producer figyelmét is, hiszen mint elmondja: mindig is vonzották azok a történetek, amelyeken egyszerre lehet sírni és nevetni, a saját munkái közül ide tartozik mások mellett Kovács Kristóf dokumentumfilmje, a Besence Open vagy Till Attila abszurdvígjátéka, a Tiszta szívvel.

Szeretem, ha a komoly mondanivaló könnyedebb előadással társul, mert így lehet szélesebb közönséget elérni egy-egy fontos üzenettel. És ezekből az alkotásokból válnak idővel olyan kultfilmek, amelyeket még hosszú évekkel később is emlegetnek és újabb és újabb generáció fedez fel magának

– fejti ki a szakember.

Stalter Judit Fotó: Polyák Attila - Origo

Hozzáteszi: különleges élményt jelentett számára Grosan Cristinaval dolgozni. A legtöbb rendező ugyanis budapesti értelmiségi családból származik és a Színház- és Filmművészeti Egyetemet végzett, ezzel szemben Grosan Aradon született, Kolozsváron járt egyetemre, azaz kívülállóként érkezett a magyar filmes életbe, ezáltal egy erős kettős bizonyítási vágy alakult ki benne, ami jól érezhető a lendületes és céltudatos munkamorálján.

Rainer-Micsinyei Nóra A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben Forrás: Laokoon Filmgroup

A legjobb dolgokon bőgni kell című film egyébként nincs könnyű helyzetben, hiszen a mozik bezárása alatt olyannyira feltorlódtak a magyar filmek, hogy szeptemberben másik nyolc hazai alkotással kell osztoznia a vásznakon.

Stalter Judit szerint bár mindez nem túl szerencsés, bízik a tömegvonzás szabályaiban: miként, ha egy sétáló utcában egymás mellett sorakoznak a kávézók, akkor gyakrabban telik meg mindegyik, mint amikor egy-egy vendéglátóhely magányosan üzemel, ugyanúgy a gazdag magyar filmkínálat újra ráirányíthatja a figyelmet a hazai produkciókra.

Grosan Cristina pedig már le is forgatta a következő filmjét cseh-magyar koprodukcióban, minderről azonban egyelőre csak annyit árul el, hogy egy több szálón futó történetről van szó, amelyben egy városban különös jelenségek ütik fel a fejüket. Műfaji értelemben a járvány előtt sci-finek titulálta volna, az elmúlt másfél év tapasztalatai után azonban már nem is tűnik a sztori annyira elrugaszkodottnak a valóságtól, így inkább pszichológiai drámának nevezné.