Arnold, a többszörösen kitüntetett tűzoltó igencsak látványos módszert választ arra, hogy megkérje barátnője kezét: egy este váratlanul felvontatja magát egy darus kocsival az emeleti lakásban élő lány ablakához, ám szerencsétlenebbül – vagy szerencsésebben, nézőpont kérdése – aligha időzíthetett volna, a kedvesét ugyanis épp rajtakapja, amint egy híres színésszel enyeleg. A nagy megrökönyödésére le is szédül a magasból és nem csak a szíve törik össze, hanem azzal is szembesülnie kell, hogy a baleset hatására hirtelen tériszonya lett, ami ebben a szakmában nem éppen előny. Miután a félelmeit nem bírja kordában tartani, jobb híján arra kéri fel a főnöke, hogy biztosítson egy karácsonyi vásáron egy színpadot, amelyen kisiskolások egy betlehemes darabra készülnek. A férfi eleinte utálja a rangján aluli feladatot egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a diákokat oktató fiatal tanítónővel.
Tiszeker Dániel első rendezése, a #Sohavégetnemérős egy romantikus szkeccsfilm volt, amelyben a különböző szerelmi történeteket a Wellhello slágerei kapcsolták össze és akármilyen nyögve-nyelősnek is hangzott a koncepció, az alkotó ügyesen bizonyította remek stílusérzékét. A produkció az Egynyári kaland című tévésorozat napsütötte és ártatlan hangulatát idézte és bár nem mindegyik sztori sikerült érdekesre, néhány emlékezetes pillanatot mindenképpen szerzett a zenés-vígjáték.
Ötvös Andrásról például kiderült, hogy kiváló komikus, ha egy bumfordi, kissé esetlen, de szerethető férfit kell alakítani, idén ezt a Becsúszó szerelemben is bizonyította, de Zsigmond Emőkének is talán itt ismerhettük meg először a különlegesen bájos kisugárzását. Jól tette tehát Tiszeker Dániel, hogy éppen őket párosította össze az új filmjében. Szükség is volt az erőteljes jelenlétükre, mert ők töltik meg igazán élettel az amúgy közhelyeket felvonultató forgatókönyvet.
A rendező egy interjúban tiltakozott az ellen, hogy a filmet romantikus komédiának titulálják, hiszen véleménye szerint egy karácsonyi filmről van szó, amely szerte Amerikában és Európában is önálló műfajnak számít, de nehéz nem vitatkozni az állításával. Tény és való, hogy a képkockák csak úgy árasztják magukból az ünnepi hangulatot a rendkívül ügyes operatőri munkának, a fényelésnek és a díszleteknek köszönhetően, de a Drágán add az életed! sem lesz kevésbé akciófilm attól, hogy Szenteste játszódik, miként a Reszkessetek, betörők! is színtiszta vígjáték annak ellenére, hogy fenyőfák körül kergetőznek benne. Ugyanígy
a Nagykarácsony is hamisítatlan romantikus komédia azzal együtt is, hogy érezni véljük a moziteremben a forralt bor és a sült gesztenye illatát.
A forgatókönyv nem csupán elsüti a műfajra leginkább jellemző fordulatokat, de a csavarok éppen olyan mérnökien kiszámolt tempóban érkeznek, ahogyan az a hollywoodi nagykönyvben meg van írva: aligha akad olyan néző, aki az első tíz percet követően ne tudná pontosan megjósolni előre, melyik karakternek mi lesz a sorsa, mielőtt legördül a stáblista.
De ez nem is feltétlenül probléma: az előzetest vagy a plakátot látva senki sem a hajmeresztő meglepetések miatt ül be a filmre. A poénok ülnek, a túlzott szentimentalizmus pedig a szerethető karaktereknek köszönhetően nem üli meg gyomrot. Nem csupán Ötvös András és Zsigmond Emőke párosa imádni való, de mások mellett Csuja Imre vagy Scherer Péter karaktere is üde színfolttal gazdagítja a történetet.
Nem állítjuk, hogy ezentúl minden karácsonykor szertatásszerűen elővesszük majd a filmet, de nem is fogunk riadtan a távkapcsoló után kapni, ha valamelyik csatorna éppen műsorra tűzi.