Tíz dolog, amit nem tudott az 50 éves Kabaréról

Kabaré (Liza Minelli)

Ötven évvel ezelőtt mutatták be Bob Fosse történelmi musicaljét, a Kabaré-t. Az 1972-es év egyik legnézettebb alkotása (hatodik az amerikai jegypénztáraknál) a legsikeresebb volt az Oscar-gálán – 8 díjat nyert, sőt, óriási meglepetésre nem a legjobb filmnek választott, adaptál forgatókönyvírói elismeréssel és Marlon Brando főszereplői Oscar-díjával kitüntetett A keresztapa rendezője, Francis Ford Coppola, hanem Fosse kapta a legjobb rendezőnek járó díjat is. Igaz nem véletlenül, ahogy Coppola filmje új korszakot nyitott az amerikai gengszterfilmek történetében, úgy a Liza Minellit sztárrá emelő Kabaré is megváltoztatta a musicalek világát:  a Hitler hatalomra jutásának évében, 1931-ben, Berlinben játszódó film volt az első igazán "felnőtt musical", tabuk és happy end nélkül mesél el egy nagyon is valóságos, életszagú történetet, s állítja szembe a varieték gondtalan színpadát a világot felégető történelmi eseményekkel. 

A félénk és gátlásos, egyetemista Brian Roberts (Michael York) 1931-ben Berlinbe érkezik angolt tanítani. A panzióban, ahol lakik, lenyűgözi a szomszéd szobában lakó amerikai showgirl Sally Bowles (Liza Minelli) életszeretete. A két ember között barátság, majd érzelmi és fizikai kapcsolat szövődik, amelyet egyaránt beárnyékol a weimari köztársaság erkölcsi szabadossága, a nácik hatalomra jutása és a gazdag arisztokrata Max (Helmut Griem) mindkét nemre irányuló csábítása.

Az antiszemitizmust, szexuális elhajlásokat és tiltott abortuszt is megjelenítő Kabaré tíz jelölésből nyolc Oscar-díjat nyert (rendezés, operatőr, női főszereplő, férfi mellékszereplő, zene, vágás, díszlet és hang), valamint – egyebek mellett – 7 BAFTA-díjat (köztük a legjobb film díja), három Golden Globe- és két David di Donatello-díjat is.

Kabaré (Liza Minelli és Joel Grey) Forrás: 20th Century Fox

A most ötvenéves, a műfaj rajongói számára megkerülhetetlen alkotásról összegyűjtöttünk 10 olyan tényt, amit talán eddig nem tudott:

1: A musical alapjául szolgáló könyv írója szerint Liza Minelli túl tehetséges volt a főszerephez

Az eredetileg 1966-ban a Broadway-n debütált musical alapjául két korábbi mű szolgált: az 1951-ben bemutatott I Am a Camera című színdarab, valamint az annak alapját képező, Christopher Isherwood 1939-es, Isten veled, Berlin című önéletrajzi ihletésű novellafüzért.

Isherwood meglehetősen kritikus volt Fosse filmjét illetően. Szerinte például Fosse gúnyt űzött a férfi főszereplő homoszexuális vágyaiból: olyan nevetséges gyengeségként mutatva, akár – az író szavaival élve – "az ágyba vizelést". De problémája volt Liza Minelli karakterével is: Sally Bowlest ő ugyanis megvezethető amatőrként írta meg, akit szerinte az akkor már Tony-díjas Minelli képtelen eljátszani, egész egyszerűen azért, mert túl tehetséges hozzá.

Minelli egyébként korábban sikertelenül jelentkezett a Broadway-darab főszerepére, akkor tapasztalatlansága miatt utasították vissza – amikor megkapta a filmváltozat főszerepét, teljesen átformálta azt, elsősorban (legendás rendező apja, Vincente Minelli tanácsára) a jazz korszak szexuális idolját, Louise Brookst utánozva, mind megjelenésében, mind mozgásában, s Oscar-díjas alakításával visszaörökítette Brooks leghíresebb filmjének, a Pandora szelencéje (1929, r: G. W. Pabst) varázsát is.

2: Sally Bowles-t valóságos személyről mintázták

Isherwood az Isten veled, Berlin női kulcsszereplőjét egy valóságos személyről mintázta: arról a jómódú angol családból származó Jean Ross-ról, aki még mielőtt író, filmkritikus és kommunista propagandista vált volna belőle hazájában, Berlinben próbált varieté-énekesnőként és színésznőként érvényesülni.

Ross és Isherwood szomszédok voltak Berlinben, sőt, amikor a nő teherbe esett az akkor épp jazz zongorista, később színész Peter van Eycktől, aki épp "eltávozott" Németországból, akkor Isherwood írta alá "törvényes apaként" Ross abortuszkérelmét.

A két egykori szomszéd később Angliában is tartotta a kapcsolatot, egészen addig barátok maradtak, amíg Isherwood (Ross később megbánt egedélyével) meg nem jelentette az Isten veled, Berlin részét is képező Sally Bowles című novellát, amelyben a címszereplő szabados életvitelű nőt javarészt Ross-ról mintázta (a vezetéknév Paul Bowles homoszexuális íróra utal). Ross-t nem pusztán az zavarta a novellában, hogy abban kiteregette berlini abortuszát (amelyért az Egysült Királyságban akkoriban rendkívül súlyos börtönbűntetés járt), hanem mert leegyszerűsítően buja, butácska, de antiszemita nőként ábrázolta.

Egyes források szerint Sally Bowles karaktere ihlette meg Truman Capote-t is az Álom luxuskivitelben (1958) írásakor – a novellából Blake Edwards rendezett nagy sikerű filmet 1961-ben, Audrey Hepburnnel a főszerepben.

3: Liza Minelli sikertelenül próbálta felvenni a kapcsolatot a valódi Sally Bowles-szal

A szerepére lelkesen készülő színésznő igyekezett kapcsolatba lépni a valódi Sally Bowles-szal – olyannyira, hogy még újsághírdetést is feladott, ám arra nem érkezett értékelhető válasz.

Nem csoda, Minelli apróhirdetésének szövegében ugyanis a "valóságos Sally Bowles" szerepelt névként, s nem pedig Jean Ross (pedig amikor a Kabaré 1966-ban Broadway-szenzáció lett, a Daily Mail újságírói sikerrel eredtek Ross nyomára). Bár valószínű, hogy Ross akkor sem adott volna tanácsot, hiszen mind Ishwerwood novellafüzérével, mint az abból készült színdarabbal és musicallel szemben erős ellenérzései voltak.

Kabaré (Liza Minelli) Forrás: 20th Century Fox

4: Julie Andrews és Barbra Streisand is esélyesek voltak Sally Bowles szerepére

Sokáig úgy tűnt, nem csupán a Broadway-, de a filmmusicallel sem lesz szerencséje Liza Minellinek. Mielőtt megkapta volna Sally szerepét, olyan nagy nevű "vetélytársak" jöttek szóba a film előkészítésekor, mint Julie Andrews, Barbra Streisand, Faye Dunaway és Shirley MacLaine.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!