Aki kegyetlen bosszút állt, amiért megölték a feleségét és a fiát

Jeremiah Johnson (Robert Redford)

Ötven évvel ezelőtt mutatták be Sydney Pollack egyszerre gyönyörű és brutális westernfilmjét, a Jeremiah Johnsont.

Menjen nyugatnak a Sziklás-hegységig, ott pedig forduljon balra

– kapja az utasítást a mexikói–amerikai háborúból dezertáló Jeremiah Johnson (Robert Redford), mielőtt maga mögött hagyná a "művelt amerikai" civilizációt, hogy a zord hegyvidéken magányos prémvadászként boldogulva találja meg lelki békéjét.

Sydney Pollack 1972-es, a 19. század derekán játszódó alkotása azon kevés western közé tartozik, amely a maga – egyszerre lenyűgöző és kegyetlen – valóságában igyekezett ábrázolni az amerikai civilizáció legszélső határain túl elterülő "Nyugatot", amelyet a korabeli térképeken nemes egyszerűséggel csak "feltáratlan területként" jelöltek, és ahol az első pioníroknak egyaránt kellett megküzdeni a természet erőivel és az egymással is gyakran ellenséges indián törzsek haragjával.

Jeremiah Johnson (Robert Redford) Forrás: Warner Bros.

A Vardis Fisher regényéből (Mountain Man), valamint Raymond W. Thorp és Robert Bunker ténykönyvéből (Crow Killer: The Saga of Liver-Eating Johnson) készült Jeremiah Johnson voltaképpen közös nevezőre hozza a vadnyugati ember mítoszát és valóságát – méghozzá úgy, hogy egy Buffalo Billhez hasonlóan a valóságban is élt, de mitikussá vált vadnyugati hős, a "Májevőként" is emlegetett Jeremiah Johnson alakját igyekszik minél inkább visszarántani a valóságba, de azt is érthetővé téve, miért vált a Sziklás-hegység legendás alakjává.

A valóságos, 1824 és 1900 között élt Jeremiah Johnson (eredetileg: John Jeremiah Garrison Johnston) személyéhez ugyanis számos mendemonda tapad, ebből a forgatókönyvet jegyző John Milius csupán annyit tartott meg, hogy miután Johnson családját (kényszerből feleségül vett laposfejű indián hitvesét, és ugyancsak kényszerből örökbefogadott néma fiát) lemészárolták a varjú indiánok, a prémvadász kegyetlen bosszút állt a törzs tagjain, majd egyenként, életre halálra megküzdve a legbátrabb harcosokkal, kivívta a törzs tiszteletét, végül kénytelenek voltak békét kötni vele.

Jeremiah Johnson (Joaquín Martínez és Robert Redford) Forrás: Warner Bros.

De Pollack filmjében szó sincs arról, hogy Johnson, miután megskalpolta ellenfeleit (egyesek szerint 25 év alatt mintegy 300 varjú harcost ölt meg), megette a májukat, ahogy az a szintén a személyéhez kapcsolódó mitikus hőstett sem kerül említésre, hogy több mint 300 kilométert tett meg a legvadabb természeti viszonyok között, miután megszökött a feketelábúak fogságából.

A Jeremiah Johnson egy olyan kemény ember realista és szikár, de bibliai utalásoktól sem mentes balladisztikus portréja, aki helyt áll a természet és a többi hegyi ember keménységével szemben. Pollack számára Johnson története – és eleve a western műfaja – lehetőség a morális meditációra: a gyönyörűen fotografált (operatőr: Duke Callaghan) film első, szinte dokumentumszerű harmadában a civilizáció elől menekülő ember néz szembe a zord természettel, s tanul meg alkalmazkodni annak törvényeihez, míg a hátralévő (nagyobb) részben Pollack visszatér a western klasszikus konfliktusához, az egyén és a közösség összeütközéséhez.

Hamar kiderül ugyanis, hogy a főhőst nem a természet viszontagságai és a magány teszik elsősorban próbára, hanem a hegyvidéken élő vagy váratlanul megjelenő (igaz, kevés számú) többi ember: az indiánok, a többi prémvadász, telepesek és az amerikai lovasság.

Jeremiah Johnson (Will Geer és Robert Redford) Forrás: Warner Bros.

Akármilyen messzire igyekszik is, Pollack filmjének hőse nem tudja teljesen és véglegesen kivonni magát az emberi közösségből – már a kezdetekkor: ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzen, miként lehet túlélni a Sziklás-hegység természeti viszontagságait, szüksége van egy idősebb mentorra.

Később egy farmon, amit feldúltak a feketelábúak, gondjaira bíznak egy siket fiút, majd a laposfejűekkel való első találkozásának eredményeként ráerőszakolják a törzsfőnök lányát – a családi felelősség elől is menekülő Johnson tehát a vadonban férjként és apaként is helyt kell álljon, s mire megbarátkozik a helyzettel, bekövetkezik a tragédia: három szekér megmentéséhez kéri a lovasság a "remete" segítségét, út közben azonban áthaladnak a varjú törzs temetkezési helyén, amiért az indiánok bosszúból lemészárolják Johnson családját.

Jeremiah Johnson (Josh Albee, Robert Redford és Stefan Gierasch) Forrás: Warner Bros.

Szó sincs arról, hogy a Jeremiah Johnson afféle kiábrándult, szocio- és ökopesszimista "hippiwestern" lenne, amely a "vissza a természethez" jelszavát tűzné zászlajára, vagy hogy esetleg az indiánok által harcba hergelt, a varjú harcosokon diadalmaskodó főhős a "legyőzhetetlen pionírok" legendáját ismételve kívánná a nagy (de az 1970-es évekre már alaposan megtépázott) amerikai mítoszt újrateremteni.

A Jeremiah Johnson sokkal inkább tűnik olyan spirituális és moralizáló westernnek, amelyben a civilizáció elől menekülő főhős teljes és elválaszthatatlan részévé válik a természetnek, de képtelen elszakadni az emberi közösségtől – s miközben az anyatermészet megkérgesíti, ami a klasszikus férfierényeket illeti, simára is csiszolja, ám ezen erényeit leginkább csak a többi emberrel érintkezve tudja megmutatni.

Jeremiah Johnson (Delle Bolton és Robert Redford) Forrás: Warner Bros.

Pollack filmjének legnagyobb erénye, hogy egy szűkszavú, enigmatikus, az örök időből kizökkent ember sorsán keresztül egyszerre képes ábrázolni a legszemélyesebb érzelmi és – tágabb perspektívákat nyitó – civilizációs konfliktusokat, a természet és benne az ember egyszerre szép és kegyetlen arcát, valamint bemutatni a "Nyugat" alkonyát.

De a színészbarát rendezés, Redford (és a többi mellékszereplő) mély átéléssel, kevés párbeszéddel előadott, önazonosnak tetsző játéka, a balladai kísérőzene és a lenyűgöző természeti képek mellett a Jeremiah Johnson nem a Vadnyugat nosztalgikus gyászbeszéde – sokkal inkább az emberi és az anyatermészet minden iparosítás ellenére is megbonthatatlan egységének, a fizikai és lelki túlélés, az ember önmagával és környezetével vívott harcának és megbékélésének örökérvényű példabeszéde.