Arnold Schwarzenegger 75 éves, mutatjuk a 10 legjobb filmjét

Terminátor 2: Az ítélet napja

Terminátor, Conan, Ragadozó. Csak három franchise, amit az egykori testépítő, majd későbbi kaliforniai kormányzó indított el hódító útjára, és amely filmek annak ellenére is kitörölhetetlen helyet követelnek a VHS-korszak panteonjában, hogy a különféle folytatások és rebootok sajnos alaposan megtépázták az eredeti alkotások saját műfajukon belüli dicsőségét. Az egyik sci-fi, a másik fantasy, a harmadik háborús akciófilm – ami mégis közös bennük, és a színész legtöbb filmjében, hogy mind fantasztikus elemekkel dolgoznak. Mintha Schwarzanegger túlvilági, grandiózus alakja, képtelen testi méretei egyenesen kikövetelnék maguknak, hogy legyen körülöttük, vagy velük szemben valamilyen fantasztikum, amikor pedig nincs– leginkább vígjátékokban –, akkor maga az "osztrák tölgyként" is emlegetett izomkolosszus a testet öltött fantasztikum: megjelenése ugyanis akár egy görög félistené. Pedig valójában ő is csak halandó ember, vérzik, öregszik, és július 30-án már 75. születésnapját ünnepli.

5. Conan, a barbár (1982, r.: John Milius)
Conan (Arnold Schwarzenegger) rabszolgaként nő fel, miután nomád törzsét a szeme előtt mészárolja le a titokzatos Thulsa Doom (James Earl Jones) és serege. A barbár felnőttkorára ünnepelt harcossá válik, és mikor váratlanul elnyeri szabadságát, gyilkolásban, szexben és kincsekben gazdag kalandokba keveredik, melyek során jó barátokat is szerez. Thulsa Doom hatalma azonban egyre fenyegetőbb, így az ifjú barbár felkerekedik, hogy bosszút álljon a kígyóbűvölő hadvezéren.

A Conant – hasonlóan Robert E. Howard eredeit regényéhez – nem annyira a története vagy a hősei, mint inkább keresetlen nyersessége (Conan ököllel üt le egy tevét, máshol elharapja a vállán lakmározó keselyű nyakát), egyedi atmoszférája, elégikus hangulata emeli a látványfilmek klasszikusai közé.

Conan, a barbár Forrás: 20th Century Fox

John Milius ihletett adaptációja igazi hard fantasy, az ősi erő, a férfi büszkeség és a csiszolatlan ösztönök diadalittas ünneplése, ami legyőzi az ármánykodást, megtévesztést jelképező sötét mágiát. Conan a maga maszkulin egyszerűségében a kies sztyepp vidék első egzisztencialista hírhozója (nem véletlenül megy később nyugat irányába), aki önmagából merít erőt, nem törődik sem asszonnyal, sem Istennel, amikor szembeszáll a kollektív tudatlansággal, az istent játszó imposztorral. A Conan, a barbár olyan egyedülálló mozgókép, aminek nem is igen akad párja azóta se (a folytatás híján van a valódi misztikumnak, talán szellemi örökösként eszünkbe juthat Zemeckis Beowulf adaptációja)

4. Total Recall - Az emlékmás (1990, r.: Paul Verhoeven)
Douglas Quaid (Arnold Schwarzenegger) egyszerű bányász, aki a Marsról álmodik, gyönyörű felesége (Sharon Stone) azonban sokkal nyugodtabb bolygón képzeli a közös nyaralást, és vadul ellenzi férje terveit. Quaid végül elmegy a Total Recallhoz, hogy a Marsról való valós élmények hiányában olyan hamis emlékekkel gazdagodjon, melyekben - a szolgáltatás mintegy extrájaként - ő maga egy beépített titkos ügynök. A beavatkozás azonban balul sül el, amikor kiderül, hogy Quaid jelenlegi emlékei ugyancsak mesterségesen lettek beültetve.

 

A Philip. K. Dick novellája alapján készült Total Recall a valóság relativitását, a valós és a virtuális valóság közötti határ elmosódását boncolgatja.

A néző a főhőssel együtt vész el a két teljesen ellentétes olvasat, a paranoiával ellenpontozott banális világmegmentés és a mesterséges álom között, így a "valóság" nem csupán egyszerű csavarként, hanem központi témaként jelenik meg.

Paul Verhoeven az ember valósággal való viszonyán azonban csavar még egyet, ha ugyanis bedőlünk a rendező játékának, és fejet hajtunk az akciódús kémsztori-olvasat mellett, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy Quaid csupán egy mesterséges személyiség, aki felülírta eredetijét.

A Total Recall legnagyobb érdemét mégsem az alapanyag szellemiségét megtartó, az emberi egzisztenciáról és társadalomról szóló összetett kérdésfelvetések szolgáltatják, hanem az, hogy ezeket játszi könnyedséggel fűzi bele a vicces egysorosokkal operáló Schwarzenegger-akciófilmek vonulatába.

A film producere Andy Vajna volt, akivel Schwarzenegger a Terminátor-sorozatban is együtt dolgozott.

3. True Lies - Két tűz között (1994, r.: James Cameron)
Harry Tasker (Arnold Schwarzenegger) igazi "szuper-titkos ügynök", még a családja sem sejti mivel foglalkozik a magát szürke öltönyös kereskedőnek kiadó férj, aki a világ legunalmasabb emberének tűnik. Harry épp egy veszélyes terrorista után nyomoz, amikor Helen (Jamie Lee Curtis), az elhanyagolt feleség (némi figyelemre és izgalomra vágyva) találkozgatni kezd egy magát titkosügynöknek kiadó férfival (Bill Paxton). Harry ezzel két tűz közé kerül, és még nem is sejti, hogy hamarosan a feleségével együtt kell megmentenie a világot.

Két tűz között Forrás: UIP Dunafilm

James Cameron gyermeki lendülettel halmozza az aranyos gegeket és az ötletes akciókat, amit ebben a filmjében is a gépek visznek (ló vs. motorkerékpár, autó vs. helikopter, a fináléban pedig egy vadászgép). A Két tűz között mesterien megkomponált akciójelenetei ellenére mégis inkább az önironikus vígjátéki elemek miatt marad emlékezetes, olyan laza képekkel van tele tűzdelve, mint a "tangozó James Bond", Jamie Lee sztriptíze, vagy az atomfelhőben elejtett csók.

Két tűz között (Jamie Lee Curtis) Forrás: InterCom

Helen karaktere Sarah Connor és Ellen Ripley bájos háziasszony változata, csetlik-botlik, rikoltozik, elejti a fegyvert - de amikor kell, odateszi magát - olyan erős női karakter, akitől még Schwarzenegger is a kispadra ül.

2. Ragadozó (1987, r.: John McTiernan)
Dutch őrnagyot (Arnold Schwarzenegger) és különlegesen képzett kommandóját a dél-amerikai dzsungelbe vezénylik, hogy kimenekítsék a helyi gerillák kezére került amerikai diplomatákat. A mentőakció azonban csakhamar vadászattá válik, ahol Dutch és csapata a préda.

Ragadozó Forrás: 20th Century Fox

Silver és Schwarzenegger második közös kiruccanása a kommandófilmes műfajba toronymagasan lépett át a szubzsáner bármelyik másik képviselőjén.

Ez nagymértékben köszönhető McTiernan szikár rendezésének, a tesztoszterontól túlfűtött elitalakulat tagjainak (elég pár perc velük a helikopterben, és már kedveljük is őket), és persze magának Schwarzeneggernek.

A Ragadozóban is van humor (főleg macsós disznóviccek, de a legjobb a híres szkander kézfogás Dutch és Dillon között), de többnyire mégis végig halálosan komolyan veszi magát és a fallosz méregető karaktereit. Itt mindenki profi, de még ez sem elég a földönkívüli sportvadász ellen, aki trófeákat gyűjteni érkezett a Földre.

A Ragadozó azzal is kiemelkedik társai közül, hogy a felénél lényegében észrevétlenül vált műfajt: a dzsungelharcos akció egyszercsak túlélő horrorba mártott szörnyfilmes sci-fivé alakul, megalkotva ezzel a filmvilág egyik legikonikusabb figuráját, akitől még Schwarzenegger arcára is kiül a félelem.

1.Terminátor 2 - Az ítélet napja (1991, r.: James Cameron)
Sarah (Linda Hamilton) megszülte a már kamaszévei elejét taposó John-t (Edward Furlong), viszont mivel az igazságszolgáltatás nem hitte el a Terminátorról szóló történetét, most egy elmegyógyintézetben raboskodik. Hamarosan azonban újabb Terminátorok érkeznek a jövőből, hogy örökre megváltoztassák nem csak a Connor család, hanem az egész emberiség jövőjét.

Amíg az első rész egy húsba maróan nyers, rideg és nyomasztó világképű, de alapvetően alacsony költségvetésű film volt, addig a folytatás már olyan, minden elemében káprázatos blockbuster-mutatvány, amely ráadásul nem csak nagyobb, hangosabb, drágább (az első film volt, aminek a költségvetése átlépte a 100 millió dollárt) az előzménynél, hanem mélyebb, jobb film.

Valóságos példája annak, hogyan lehet ugyanabból a történetből sokkal többet kihozni,

a T2 ugyanis javarészt az előzmény történet- és cselekménygerincét használja újra (Sarah egy időutazó védőangyal segítségével menekül egy gyilkos robot elől), kevesebb expozícióval, és több utazással. A fél nap alatt kibontakozó románc helyét az egész játékidőn keresztülvonuló jellemfejlődések veszik át: Sarah gépies merevségéből visszalényegül emberré, a T-800-as megtanulja értékelni az emberi életet, John pedig kallódó kamaszból válik komoly felnőtté, miközben az ítélet napját is sikerül elkerülni.

Ez a derűlátó attitűd nagyon messze áll az első rész paranoid reménytelenségétől, viszont annál jobban tükrözi a hidegháború lezárása utáni kort, amiben készült.

Mindeközben persze akciófilmként is kiemelkedő teljesítmény, nem csak a folyékony fémvázas T-1000-es (a filmtechnika szempontjából) paradigmaváltó megjelenítése, hanem a mesterien időzített akciójelenetek miatt is.

+1 Acélizom (1977, r.: George Butler & Robert Fiore)
Az acélizom papíron egy dokumentumfilm a testépítőkről, amely Schwarzenegger és néhány riválisa felkészülését mutatja be az 1975-ös Mr. Olympiára.

Valójában azonban egy nagyon tudatosan felépített, dramatizált film, több ellentétes karakterrel, aminek kifejezett célja volt a sport népszerűsítése, hatása pedig elképesztően nagy volt a 80-as évek fordulóján, az addig alig látható sportágra csakhamar egy óriásira duzzadt iparág épült.

Számos aspektusa van, ami miatt érdemes a figyelemre, de főleg Arnold profizmusa kiemelkedő, ahogy elméből letornáz mindenkit, mert tényleg nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Még akkor is, ha később bevallotta, hogy ez a kérlelhetetlen professzionalizmus is csak egy felvett szerep volt, hiszen ő is csak ember. Pedig neki elhinnénk, hogy valamivel mégis több.