A nyolcvan évvel ezelőtt, 1942. július 13-án, Chicagóban született Harrison Ford kétségkívül az egyik legnépszerűbb amerikai színész, filmjeinek mintegy 6 milliárd dolláros bevételével a hollywoodi box-office sztárok között egészen pontosan a hetedik helyen áll.
S bár csak jelölték a legfontosabb amerikai filmdíjra, az Oscarra, de végül nem nyert, 2000-ben megkapta az amerikai filmintézet (AFI) életműdíját – az elismerést George Lucas és Steven Spielberg adta át az akkor 58 éves színésznek, az a két rendező-producer, akiknek franchize-filmjeiben Ford két legismertebb szerepét alakította: a vagány és cinikus űrcsempész Han Solót az eredeti Csillagok háborúja trilógiában, és a kalandvágyó régészprofesszort, az Indiana Jones-filmsorozatban (Solo a második, Jones professzor a 14. helyen szerepel az AFI minden idők 50 legnagyobb hollywoodi hősét és gonoszát összegző listáján).
Han Solo szerepét eddig öt alkalommal (beleszámítva a Star Wars: Skywalker kora cameóját), Indiana Jonest pedig négyszer (nem számítva az ötödik, 2023-ban érkező részt) játszotta el, a két legismertebb szerepe tehát önmagában megtöltené Ford top 10-es listáját, holott fél évszázadot átölelő karrierje során a 80 éves színésznek bőven akadt ezeken túl is nagyszerű alakítása, és legendás filmje. Éppen ezért az alábbi listáról lehagytuk a Star Wars- és Indiana Jones-filmeket, és a színésznek csak azokat a filmjeit emeltük ki, amelyekben Ford igyekezett távolabb kerülni Han Solótól és Indiana Jonestól.
10. Ártatlanságra ítélve (1990, r.: Alan J. Pakula)
Rusty Sabich (Harrison Ford) államügyész-helyettest egyik reggel azzal fogadja a főnöke, hogy gyönyörű kolléganőjét kegyetlenül megerőszakolták és megölték. Rusty némi unszolás után elvállalja az ügyet, annak ellenére, hogy a nő a szeretője volt, így hamarosan ő kerül a vádlottak padjára.
Alan J. Pakula tárgyalótermi krimije ráérősen épitkező film, a zsáner kötelező elemeivel, viszont nehéz úgy írni róla, hogy nem ismerjük a végét. Az Ártatlanságra ítélve is olyan film, ami a játékidő végi nagy fordulatokra épít, amik aztán vagy működnek, vagy nem – de ami biztos, hogy a film elég sötét képet fest lényegében az összes karakteréről, és így az amerikai jogról. Itt mindenki egyszerre bűnös, és mindenki áldozat. Harrison Ford pedig remek alakítást nyújt.
9. Csak egy lövés (1991, r.: Mike Nichols)
Henry Turner (Harrison Ford) egy könyörtelen, törekvő ügyvéd, aki látványos sikerei ellenére folyton csak zsörtölődik, családi élete a kiüresedés és a felszínesség jeleit mutatja. Egy bolti támadás után azonban nemcsak korábbi emlékeit, hanem teljes személyiségét is elveszti, így mindent elölről kell kezdenie – nem csupán járni vagy olvasni kell újratanulnia, hanem szembe kell nézzen korábbi önmagával is.
A J.J. Abrams első forgatókönyvéből készült film lehetne egy egyszerű (újra)fejlődéstörténet, Nichols mégis izgalmasan, ízlésesen szálazza össze a más-más műfajú filmekből ismerős paneleket.
Egyszerre keverednek benne a családi dráma, a sportdráma, és a vígjátéki elemek.
A Csak egy lövés-ben ugyanakkor van egyfajta (Frank Capra filmjeit idéző) túlzó amerikai romantika, bájos naivitás, ami miatt nem igazán szokás a komoly filmek között számon tartani, mert egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Ennek ellenére mégis igaz film, mert a megváltástörténet közben az amerikai felső-középosztály életmódjának az élveboncolása zajlik – ez vissza-visszatérő téma Nicholsnál, már-már a rendező szerzői kézjegyének számít. És épp ezért a társadalomkritikai él miatt is telitalálat a korszak egyik legnépszerűbb amerikai színészének, Ford főszerepe.
8. Az elnök különgépe (1997, r.: Wolfgang Petersen)
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke (Harrison Ford) tanácsadói, testőrei és családja társaságában épp egy nagy sajtóvisszhangot kiváltó moszkvai beszéde után tart haza az Air Force One fedélzetén, mikor a gépet terroristák térítik el. Az elnök elmenekülhetne, de inkább a fedélzeten marad, hogy megmentse a családját, és leszámoljon a támadókkal – hiszen Amerika nem tárgyal terroristákkal!
Az elnök különgépe egy olyan korszakban készült, mikor az amerikai popkultúra vastag idealizmusa tűnt a globális világ olvasztótégelyének. Bemutatásának évében talán csak egy jól összerakott, izgalmas akció-thriller volt, ami mesterien növelte a téteket, miközben önmagában nagyon szórakoztató, hogy az elnök az öklét használja. A mából szemlélve viszont korleletnek sem utolsó, egyrészt benne van a múlt miatt érzett nagyhatalmi bűntudat, másrészt a hidegháborús győzelmi mámorban fogant dicsőség-érzet, ami miatt a világcsendőr szerep sokak számára egy legitim szerepnek tűnt.
7. Hat nap, hét éjszaka (1998, r.: Ivan Reitman)
Robin (Anne Heche) és vőlegénye (David Schwimmer) egy egzotikus trópusi szigetre utazik romantikázni, amikor a nőt Tahitire szólítja egy sürgős munka. Robin egyetlen esélye, hogy még idejében odaérjen, ha felfogadja a nem túl bizalomgerjesztő, magának való pilótát, Quinnt (Harrison Ford). A szokatlan páros azonban repülőgép-balesetet szenved, így kénytelenek egy lakatlan szigeten összecsiszolódni annak érdekében, hogy épségben hazajussanak, amit nehezít, hogy a környéken kalózok is portyáznak.
Ford ritkán vállalt pályafutásán romantikus-vígjátéki szerepeket, a Hat nap, hét éjszaka az egyik üdítő kivétel, Ivan Reitman filmje pedig a zsáner egyik habkönnyű, de szerethető darabja lett. Szigorúan követi a romkomok hagyományait, mint az ellentétekkel terhes, civakodó szerelmesek, a humoros mellékszereplők, az összeveszés-kibékülés mentén hullámzó történet vagy épp az egzotikus környezet. Remek randifilm még ma is.
6. Férfias játékok (1992, r.: Phillip Noyce)
Jack Ryan (Harrison Ford) visszavonult CIA-elemző, aki egy angliai családi nyaralás alkalmával tűzpárbajba keveredik az IRA egyik elszabadult, szélsőséges szárnyával. A lövöldözésben megöli az egyik terrorista (Sean Bean) testvérét, és az ügy innentől személyes fordulatot vesz, Ryan és családja amerikai otthonába hazatérve sem érezheti magát biztonságban.
Ryant mindig más-más hadszíntérre sodorja az élet: hol Oroszországgal, hol a Közel-Kelettel, hol a dél-amerikaiakkal gyűlik meg a baja. A Férfias játékok az 1990-es évek egyik népszerű szubzsánerének, az ún. IRA-filmeknek a része. Harrison Ford Alec Baldwintól örökölte meg Tom Clancy népszerű regényhősének szerepét, aki sokkal inkább támaszkodik az eszére és a találékonyságára, mint az öklére – de Phillip Noyce akció-thrillere ennek ellenére sincs híján az izgalmaknak, kiváltképp a filmvégi ostromjelenetet illetően.
Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!