Ez a film annyira közel áll hozzám, hogy minden évben megnézem, s teszem ezt nemcsak a kitűnő Ónodi Eszter miatt – akinek a művészetéért teljesen odavagyok – hanem azért is, mert az Aglaja úgy tökéletes, ahogy van. A közel 10 éves alkotás hangulatát főként a családi szálak össze-összefonódása, a felnőtté válás és a cirkuszi lét határozza meg.
Azt hiszem, egy kicsit mindannyian szeretettünk volna egyszer egy cirkuszban dolgozni az életünk során; én például egész életemben el akartam szökni egy cirkusszal, hogy megváltsam a világot.
Az Aglaja elképesztő szereposztást: egy ikonikus színészgárdát vonultat fel, én például ebben fedeztem fel Móga Piroskát, ez volt az első találkozásom a művészetével: ez pedig nagyon meghatározó élmény volt. Ebben a filmben minden megtekintésével csodálatos dolgokat fedezek fel, minden évben felfedezem a film egy újabb „olvasatát", ezek pedig rendre elgondolkodtatnak, ráadásul mindig egy szempillantás alatt beszippant a film hangulata. Az Aglaját azoknak szeretném ajánlani, akik még szeretnék néha egy kicsit elvarázsoltatni magukat.
A Pogány Madonna a balatoni életérzés egyik alapműve. Ugyan, ki ne ismerné Ötvös Csöpit és az ő hatalmas pofonjait?! Gyermekként ez volt az a film, ami elhozta hazánkba a Bud Spencer-Terence Hill-filmek varázslatos atmoszféráját. Azelőtt soha nem vágytam Tihanyba igazán, de a film után alig vártam, hogy eljussak ide, ráadásul akad itt egy komoly érzelmi kötődésem is az egyik főszereplő személyét illetően, ugyanis 2018-ban a Bujtor István Szabadtéri Színpadon – ahova Bujtor Balázs meghívásából volt szerencsém eljutni – láthattam testközelből a Pogány Madonna szobrát, az eredeti filmbeli kelléket: ez meghatározó élményként él bennem a mai napig.
Én konkrétan ezeken a világot jelentő deszkákon nőttem fel, hiszen a Karinthy Színházzal minden nyáron színpadra álltunk itt; ez a hely tehát a szívem csücske, maga az alkotás pedig rendre visszaidéz számomra egy olyan, már-már retró életérzést, amelyben igenis jó időnként megmerülnöm, imádom a kortalan balatoni nyarakat újra és újra átélni.
A magyar tengerrel szerintem sokan elfogultak vagyunk: csak megjelenik egy vitorlás és az ember szíve már nagyot dobban.
A hangulata mellett A Pogány Madonna egy meglehetősen akciódús, fordulatos mozi, ami annyi merész, filmes elemeket sorakoztat fel, hogy az ember tényleg elájul, mi mindent tudtak filmre vinni az alkotók már akkoriban!
Úgy szeretnék visszaemlékezni arra a Balázs Andira, aki otthon ül Gyomaendrődön törökülésben, és megnézném milyen arcot vág, mikor először látja A butaságom történetét...
Ez sajnos lehetetlen, arra viszont tisztán emlékszem, amikor megkaptam a szövegkönyvét ennek a fantasztikus alkotásnak 19 éve a Karinthy Színházban, amikor is azt mondta nekem Karinthy Márton igazgató, hogy ebben a színdarabban 5 szerepet fogok játszani, és tehettem mindezt ikonikus színésznagyságok között.
Ez a film elképesztően mély betekintést enged a színházak világába, hiszen rajta keresztül kendőzetlenül láthatjuk, hogy is működik egy premier és milyen izgalmakon megy át a színésznő a bemutató estééig, mennyi vívódás és lelki gyötrelem éri addig, amíg felgördül az a bizonyos függöny: ez valami elképesztő!
Azt hiszem ez a film örökké aktuális lesz, hiszen a szerelem, a félreértés, a konfliktusok és azok megoldásai feketén-fehéren is csak szerelem, félreértés, konfliktus és megoldás, semmi egyéb!
Örkény Tótéka nem véletlenül kötelező olvasmány, ráadásul van vele egy nagyon pozitív élményem is, ugyanis az irodalomérettségim előtti este Isten hozta, őrnagy urat tettem a videolejátszóba, másnap pedig annak rendje és módja szerint kihúztam az ezt tematizáló tételt. Amellett tehát, hogy ismerem a Tótékat és nagyon szeretem Örkényt, én főként színészi szempontból közelítem meg ezt az alkotást és a mai fiataloknak is ebben a perspektívájában ajánlom: igenis ismerjük meg, kik voltak Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre és Fónay Márta! Atyaég, egészen elképesztő, mekkora színészóriások, szinte a bőrünkbe ivódtak és hát Fábri-filmhez hűen (Fábri Zoltán, a film rendezője) van egy különleges hangulata – amely természetesen az alapműben is tetten érhető.
Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik hiszik és szeretik a falusi miliőt és mindent, ami ezzel jár, ugyanakkor vigyázat, az Isten hozta, őrnagy úr a szívszaggató történet ellenére számtalan igazsággal szembesülhet, amit a néző a saját életére tud vonatkoztatni: ez ugyanis egy „életmese"! Jómagam a film színházi változatában éppen az 50. előadáson vagyok túl Tótné szerepében, úgyhogy ezzel a művel meglehetősen különleges kapcsolatot ápolok és imádom, hiszen fikarcnyit sem ferdít azon a hangulaton, ahogy azt Örkény eredetileg megírta.
Nagy kedvencem életem első nagyjátékfilmje, melyben óriási megtiszteltetés volt szerepelni minden szempontból. Ugyan a Kaméleonban főként egy szövevényes szerelmi szál dominál, ennek ellenére rengeteg ármány jelenik meg az alkotásban, és ennek köszönhetően az néző már-már sajnálja a szereplőket, ennek dacára viszont folyamatosan kap egy-egy gyomrost: hiszen állandóan félre vagyunk vezetve, szinte semmi nem úgy van, ahogy gondoljuk! A Kaméleon tele van számtalan olyan lehetőséggel és szállal, amely megosztja az ember figyelmét és valójában emiatt nem lehet megunni: olyan erős a szálak közti kohézió. A film szereplőgárdája kimagasló, öröm volt csupán a közelükben lenni is. Alapvetően nem szeretem magam visszanézni, ez az egyetlen filmem, amit megnéztem azóta többször is.
Először is szögezzük le, akad egyetlen olyan magyar is, aki bár látta a filmet, de nem idézett még a Macskafogóból? Aligha. Ez a film éppúgy szól a felnőtteknek, mint a gyermekeknek, ezt tényleg mindenkinek egyformán ajánlom.
Ez a rajzfilm éppen nem tündérmese, sokkal több ennél: ez egy szövevényes bűnügyi történet, amely olyan elképesztően komplex karaktereket vonultat fel, melyek a mai napig végigkísérik a magyarok életét.
44 évesen a mai napig idézem a Macskafogó szállóigéit, melyeket persze felnőttként már másként, sőt újraértelmezek. Gyermekként, emlékszem főként a cukiságfaktort kerestem benne, ma viszont már a cselekmény az, ami magával ragad.
A Macskafogó zseniális magyarhangokkal készült... Bele sem merek gondolni milyen kőkemény szinkron-casting előzhette meg a felvételeit, de mindegyik színész telitalálat. Senkit ne tévesszen meg a rajzfilmformátum, ez egy komoly, drámai mű, briliáns alakításokkal!
Egy-egy életrajzi könyvből készült adaptáció megtekintés előtt mindig felmerül bennem, vajon tényleg megelevenedik majd a könyv, vagy csalódás ér? Ha van olyan film, akkor ez az, amely a legkevésbé okozott csalódást. Na jó, talán egy apró megjegyzésem azért lenne: rövid volt, hiszen lehetett volna akár négy és fél órás is, a Toxikomát akármeddig el tudnám nézni. Odavagyok az alkotásban megjelenő színészi munkáért, és ezen a ponton ki szeretném emelni Molnár Áront, aki elképesztőt alakít.
Az egész történet olyan briliáns, hogy szerintem mindenkit megérint, hiszen nagyon mély betekintést kapunk általa Győző (Szabó Győző, az azonos című könyv szerzője) életébe, aki ezt korábban is kendőzetlenül elénk tárta. A könyv és a film igazsága is gondolkodásra sarkall engem.
Ez az alkotás nagy meglepetés volt számomra, hiszen – bár előre sejtettem, hogy nagyon fogom szeretni a filmet, hiszen a főszereplőt is sokra tartom – elképesztően érzékenyen kerül a történet kibontakozásra és ettől nagyon közelinek érzem magamhoz az egész a filmet, amelyet egyébként már kétszer is újranéztem a FILMIO-n.
A Külön falkával Kis Hajni bebizonyította, hogy kifejezetten bátor alkotó, ugyanis olyan mély családi problémákat feszeget, mint a szétszakított családok és a gyermekek elhelyezése egy-egy válás során: ez sajnos világszinten jelenleg aktuális.
A mindennaposnak tűnő gondok boncolgatása mellett, sőt, ezen túlmenően egy erősen gondolkodásra késztető alkotás, hiszen rengetegen küzdenek ma is azzal, hova tartozik gyermekük.
Rajongok ezért a filmért, a remek történetért, ez lehetne akár egy hollywoodi film is monumentális és gyönyörű fináléval...De nem szeretném elárulni a Külön falka végét. Ezt meg kell néznünk, ahhoz, hogy értsük, miért ennyire fontos film, sőt szerintem a mostanában készültek közül a legjobb.
Szeretném még az Eldorádó című zseniális magyar alkotást is megemlíteni és ajánlani, ugyanis ez olyan film, ha az ember csak két percet is néz belőle, a színészi alakítások végleg és szorosan odaláncolják, az ember szíve pedig összerándul.
"Ebben az alkotásban minden, de tényleg minden benne van: a nézők szívét először darabokra szaggatja, majd összerakja, elképesztő ereje van. Gondolhatunk természetesen mást is erről a filmről, de tény, hogy megkerülhetetlen alkotás, ha a legjobb magyar filmekről beszélgetünk."
„Amikor megtudtam, hogy egyáltalán létezik egy ilyen platform, mint a FILMIO – ahol nagyszerű válogatásban találhatók meg a magyar alkotások összegyűjtve – azonnal letöltöttem. Hatalmas élvezettel tölt el azóta is, hogy a szolgáltatást gyakorlatilag bármilyen eszközömön igénybe vehetem, előszeretettel indítok el ugyanis magamnak otthon magyar filmeket – akár háttérként is.
Bár a magyarokban érzek egy kis bizalmatlanságot a hazai filmekkel kapcsolatban, filmalkotóink évtizedek óta bebizonyítják, hogy jók vagyunk, nekik hála pedig évről évre számtalan csodálatos alkotásunk születik.
A FILMIO másik legnagyobb előnyének azt tartom, hogy nem csupán régi filmklasszikusainkat kínálja nekünk tálcán, hanem az éppen futó mozik is megtalálhatók itt. A platformmal a jövőben először találkozóknak azt üzenem: ezt a felületet ne úgy képzeljük el, hogy csupa régi, fekete-fehér filmből áll a kínálat, számtalan mai alkotás is helyet kapott itt. AFILMIO rendkívül színes kínálatában tehát biztosan mindenki megtalálja majd, amit keres!
A cikk a FILMIO támogatásával készült. További információ itt.