A legendás szexbomba, aki karácsonykor született

Les Tueurs The Killers 1946 Real Robert Siodmak Ava Gardner. COLLECTION CHRISTOPHEL © Mark Hellinger Productions / Universal Pictures

Száz évvel ezelőtt, 1922. december 24-én született Hollywood aranykorának egyik legszebb színésznője, Ava Gardner, aki olyan filmekben vált halhatatlanná, mint A gyilkosok, a Mogambo, a Mezítlábas grófnő, Az utolsó part, Az iguána éjszakája vagy A Biblia. 

Amikor 1946-ban – minden idők egyik legvégzetesebb hollywoodi asszonya, Kitty Collins szerepében – Ava Gardner feltűnt a mozivásznon, nem csupán A gyilkosok tragikus sorsú főhőse, a Burt Lancaster által alakított, visszavonult ökölvívó Ole "Svéd" Andersen, de a moziban ülő férfiak is egy csapásra beleszerettek.

Pedig a a nácik uralomra törése elől Hollywoodba menekült Robert Siodmak által rendezett zseniális film noir nem az első mozgókép volt, amelyben Gardner szerepelt. Több mint kéttucatnyi filmet forgatott, csupa apró mellékszerepben – és (az akkor teljesen kezdő) Lancasterhez hasonlóan az "ismeretlensége" jelentette A gyilkosok szereplőválogatásánál a legfőbb vonzerőt; a producerek és Siodmak ugyanis olyan színészekre akarták bízni a legfőbb szerepeket, akikkel kapcsolatban semmiféle előzetes elvárása nem lehetett a nézőnek, ezáltal megőrizve a csavaros történet feszültségét.

A gyilkosok (Virginia Christine, Burt Lancaster és Ava Gardner) Forrás: Universal Pictures

Végül Gardner remekelt A gyilkosokban, alakítása a mai napig mérföldkőnek számít a férfi szívet felperzselő, de ridegen számító femme fatale-ok filmtörténetében – igaz, a végjáték utolsó nagy alakításához az is kellett, hogy a színésznővel kissé elégedetlen Siodmak a végletekig provokálja Gardnert, olyan szélsőséges érzelmi állapotba sodorva a színésznőt, hogy feltörjön belőle az egyszerre törékeny, mégis a végsőkig küzdeni akaró, a túlélés érdekében bárkin átgázolni képes szörnyeteg.

Nem mintha maga Gardner híján lett volna a küzdeni akarásnak. Az 1922. december 24-én, az észak-karolinai Grabtownban született színésznő gyerekkora mély szegénységben telt. Egy déli dohányültetvényen nőtt fel, a nagy gazdasági világválság miatt szinte földönfutóvá vált skót-ír és ír-tuszkaróra indián származású, dohánytermesztő szülők hetedik, legkisebb gyermekeként. Mindössze 15 éves volt, amikor az apja meghalt, és a családot eltartó, egy panzióban dolgozó anyja tanácsára az érettségi után titkárnőnek tanult.

A hollywoodi karriert valójában a véletlennek köszönhette: 1940-ben, amikor New Yorkban élő Beatrice nővérét meglátogatta, fényképész sógora, Larry Tarr fotót készített róla, amelyet Ava eredetileg az édesanyjának szánt, ajándékba. Tarr azonban annyira elégedett volt a képpel, hogy kitette a New York-i 5. sugárúton álló stúdiójának kirakatába – itt látta meg néhány hónappal később a Loews Theatres alkalmazottja, Barnard Duhan, aki rendszeresen úgy próbált lányokkal ismerkedni, hogy azt állította (részben megfelelve a valóságnak), a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió számára fedez fel új tehetségeket. Miután Duhan hasztalan próbálta megszerezni a 18 éves Gardner telefonszámát a fényképésztől, tett egy utolsó próbát és azt mondta: nem ártana elküldeni a lány fotóját és elérhetőségét az MGM-nek.

Tarr és Beatrice Gardner komolyan vették a felszólítást, és 1941-ben (miután sikeres interjún vett részt az MGM New York-i irodájában) Ava Gardner ott hagyta az Atlantic Christian College titkárnőképzőjét és Hollywoodba költözött.

A gyilkosok (Burt Lancaster és Ava Gardner) Forrás: Universal Pictures

Öt év, két félresikerült házasság – 1942 és 1943 között az egykori gyereksztár Mickey Rooney-val, majd 1945 és 1946 között a zseniális jazzklarinétos és megszállott nőcsábász Artie Shaw felesége volt –, illetve az első komoly szerep kellett ahhoz, hogy befusson, és 24 évesen Hollywood egyik legnagyobb női sztárjává váljon.

Igaz, A gyilkosokban nyújtott nagy alakítása után a stúdiók a "tipikus szőke" csábítókkal szemben bevethető, mandulaszemű, sötét hajú szexszimbólumként igyekeztek foglalkoztatni, olyan férfi sztárok oldalán, mint Clark Gable, Humphrey Bogart vagy Gregory Peck. Hollywoodi sztárságának első öt évében, természetesen A gyilkosokat leszámítva, nem is szerepelt jelentősebb filmben, az 1950-es évek elején viszont jó filmekben, ügyesen feszítette szét az egyébként szűkre szabott szerepek kereteit.

Nagy sikerrel és új színnel gazdagítva ismételte meg a femme fatale szerepkörét a Pandora and the Flying Dutchman című romantikus fantáziában (1951, r.: Albert Lewin), emlékezetes volt (A gyilkosokhoz hasonlóan Hemingway-adaptáció) A Kilimandzsáró havában (1952, r.: Henry King) és megérdemelten jelölték Oscar-díjra a John Ford rendezte egzotikus kalandfilm, a Mogambo (1953) főszerepéért.

Mogambo (Grace Kelly és Ava Gardner) Forrás: Metro-Goldwyn-Mayer

A Joseph L. Mankiewicz által rendezett, a korabeli hollywoodi nősorsot fonákjáról megragadó Mezítlábas grófnő (1954) című drámában pedig egyik legjobb alakítását nyújtotta: a részben Rita Hayworth hollywoodi filmcsillagról és szexbombáról mintázott

Maria Vargas szerepében Gardner őszintén és merészen, az intelligencia és az ösztönök robbanó keverékével alakítja a névtelenségből a csúcsra érkező, saját vágyainak és a vele szemben támasztott elvárásoknak egyaránt kiszolgáltatott, tragikus sorsú asszonyt.

Mezítlábas grófnő (Ava Gardner) Forrás: United Artists

Érdemes megjegyezni, a háromszor házasodott, számos filmbeli partnerével, de Howard Hughes mágnással is viszonyba bonyolódott Gardner részben önmagát is alakította a "férfidémonokkal" küzdő Vargas szerepében – ráadásul életének egyik, egyszerre legboldogabb és legtragikusabb periódusában.

Harmadik, egyben utolsó házasságát 1951-ben Frank Sinatrával kötötte, akivel 1957-es válásukat követően egészen a színésznő haláláig Gardner jó kapcsolatot ápolt – saját életrajzában is Sinatrát nevezte meg élete nagy szerelmének, aki nem csupán két előző férjéhez (a megrögzött szerencsejátékos Mickey Rooney-hoz és az erőszakoskodó szoknyapecér Artie Shaw-hoz) képest volt kifejezetten udvarias, gyengéd és gondoskodó férfi. Házasságukat azonban nehezítette az a körülmény, hogy a hollywoodi sajtó valóságos hadjáratot indított Sinatra ellen, amiért a "gaz csábító" Gardner kedvéért, 12 év kiegyensúlyozottnak mondott családi élet után a legendás énekes és színész elhagyta első feleségét, Nancy Barbatót.

Frank Sinatra és Ava Gardner Forrás: Getty Images/Keystone

De ami ennél is inkább beárnyékolta Gardner és Sinatra házasságát (aki számára maga Gardner járta ki a producereknél, hogy szerepet kapjon a Most és mindörökké című 1953-as háborús filmben, s amely mellékszerepért Sinatra Oscar-díjat nyert), az Gardner két vetélése volt, valamint a kölcsönös féltékenység, amelyet ráadásul mindketten alkohollal fűtöttek, fizikailag és mentálisan is akadályozva Gardnert az anyává válásban.

Már megromlott a házaspár kapcsolata, amikor Gardnert BAFTA-díjra jelölték a George Cukor rendezte, az angol gyarmati uralom indiai végnapjaiban játszódó Bhowani csomópont (1956) egzotikus főszerepéért. A díjra másodszor Stanley Kramer ötletes posztapokaliptikus sci-fijéért, az akkori közeljövőben elképzelt III. világháború atomcsapásai miatt elpusztuló Föld végóráiban játszódó Az utolsó part (1959) női főszerepéért jelölték – a díjat 1960-ban sem sikerült elnyernie, de akkor csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Az utolsó part (Gregory Peck és Ava Gardner) Forrás: United Artists

Öt évvel később ismét esélyes volt a brit filmakadémia elismerésére (a díjat harmadszor sem nyerte el), pályafutása utolsó, igazán izgalmas alakításáért.

A John Huston által rendezett, Tennessee Williams azonos című darabjából készült, nyomasztó atmoszférájú és ironikus hangvételű Az iguána éjszakájában (1964) Gardner rendkívül meggyőzően alakítja az epés és kihívó, saját korábbi kudarcaitól megerősödött, célratörő hoteltulajdonos özvegyet.

De ugyanilyen meggyőző alakítást nyújtott a bibliai Ábrahám felesége (és egyben féltestvére), Sára szerepében is, az ugyancsak John Huston rendezte monumentális "képesfilmben", az ószövetségi Teremtés könyvét öt nagy (és több, közbeiktatott kisebb) részben felelevenítő 174 perces A Bibliában is (amelyben, mintegy utalva a rendező fontosságára, a nagy történetekben Huston nem csupán Noé szerepét osztotta magára, de az ő hangján szólal meg a Teremtő is).

A Biblia (Ava Gardner) Forrás: 20th Century Fox

A bibliai filmben az akkor 44 éves Gardner bátran vállalta, hogy a mátriárka szerephez öregítsék a sminkesek – egyúttal megérezte, hogy milyen szerepkör várhat rá karrierje utolsó állomásában. Két évvel később szinte zaklatta Mike Nichols rendezőt, hogy bízza rá a Diploma előtt fiatal hősét elcsábító háziasszonyának, Mrs. Robinsonnak a szerepét, persze hiába, mert Nichols akkor már rég Anne Bancroftot szemelte ki, ráadásul Gardner maga ellen is beszélt, amikor kijelentette a rendezőnek:

senki kedvéért nem vetkőzöm le egy filmben.

Mrs. Robinson helyett végül egy másik anyát alakított, Sissi hercegnőt, Rudolf főherceg édesanyját a Mayerling-ben (az 1968-as, Terence Young rendezte filmben az a James Mason játszotta Ferenc József császárt, akivel Gardner kiváló párost alkotott a Pandora and the Flying Dutchmanben is). Majd egyre kisebb szerepek következtek, hol jobb, hol rosszabb filmekben (Roy Bean bíró élete és kora, Földrengés, A kék madár, A Cassandra-átjáró, Az őrszem, A szerelem oltárán).

Földrengés (Ava Gardner és Charlton Heston) Forrás: Universal Pictures

A mozitól végül egy főszereppel búcsúzott: a nem túl jelentős Regina Roma (1982, r: Jean-Yves Prate) című drámában Gardner kirobbanó erővel alakítja Anthony Quinn oldalán az idősödő családanyát, aki fia házassági szándéka hallatán kétségbeesetten, minden eszközt megragadva igyekszik megmaradni az egyetlen nőnek fia életében.

A láncdohányos, egyre rosszabb fizikai állapotba került Gardner 1986-ig még féltucatnyi tévéprodukcióban szerepelt, aztán egy részleges bénulást okozó agyvérzést követően visszavonult. Négy évvel később, 1990. január 25-én, 67 éves korában tüdőgyulladás és előrehaladott tüdőfibrózis következtében halt meg.

Élete utolsó évtizedének lakhelyén, a londoni Ennismore Gardens 34 házfalán tábla őrzi emlékét, a nyughelyéül választott észak-karolinai Smithfieldben (ahol szüleit is eltemették) róla elnevezett múzeumot létesítettek 1996-ban, és ugyanebben az évben a katalán Tossa de Mar településen, ahol a Pandora and the Flying Dutchmant forgatták, szobrot állítottak: Gardner a városka hegyéről tekint le a Baleár-tenger fövenyére. Bár csak egyszer jelölték, és végül az amerikai filmakadémia díját, az Oscart nem nyerte el, az amerikai filmintézet 1999-ben beszavazta az amerikai filmtörténet 25 legendás színésznője közé.