Eltitkolt gyerek, szexuális erőszak, szteroidok: Schwarzenegger mindenről beszél

Vágólapra másolva!

Testépítőként és mozisztárként is feljutott a csúcsra, de a politikai életben is sikereket ért el – utóbbi miatt bőven a me too-hullám előtt egy me too-lejáratókampányt is a nyakába kapott, de nem ehhez kapcsolódik a legnagyobb magánéleti botránya. Arnold Schwarzenegger a Netflix dokumentumfilm-sorozatában bár elsősorban a karrierje legdicsőségesebb pillanatairól beszél, az élete árnyoldalairól sem hallgat.

Német Dániel

Vágólapra másolva!

Arnold Schwarzenegger Netflix dokumentumfilm

Miután Edmund Hillary az első emberként megmászta a Mount Everestet, az újságírók megkérdezték tőle, mit érzett, amikor felért a csúcsra és körülnézett, mire a férfi azt felelte: hirtelen meglátott egy másik csúcsot a távolban.

Ez a filozófiája Arnold Schwarzeneggernek is, aki három különböző területen, a mozi, a testépítés és a politika világában is hatalmas sikereket ért el, a Netflix dokumentumfilm-sorozata pedig az életének ezen eltérő szakaszait mutatja be három részre bontva. Túl sok újdonsággal nem szolgál azok számára, akik felszínesen követték a karrierútját, akik viszont mindig legyintettek a neve hallatán és sosem érzékelték a jelentőségét, azok egyfajta gyorstalpalón képet kaphatnak arról, miért számít a popkultúra egyik legnagyobb ikonjának.

A sztár egy osztrák kisvárosban, Thalban született 1947-ben, miként az egész nemzetét, úgy édesapját is traumatizálta a második világháború, az örege vasszigorban nevelte őt és a testvérét, ivott és a keze is gyakran eljárt. Schwarzenegger hamar érezte, nem a klasszikus osztrák életre vágyik, azt látta maga körül, hogy mindenki keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját, ő azonban úgy gondolta, ennél sokkal többre hivatott és már fiatalon pontosan tudta, el akarja hagyni a hazáját. Tizennégy éves volt, amikor először nagyvárosban járt, ekkor látta meg Reg Parkot, ahogyan Herculesként feszít egy filmplakáton és rájött, a testépítés jelentheti számára az útlevelet a hírnévhez. A gondolatot tett követte, napi sok órán keresztül edzett és míg a korabeli fiatal fiúk szobáját alulöltözött nők képei tarkították, nála a falon inspiráció gyanánt kigyúrt férfiakat ábrázoló fotók lógtak – furcsállták is a szülei.

A sportágban pedig igencsak tehetségesnek bizonyult, 1965 és 1980 között hétszer nyerte el a Mr. Olympia, és ötször a Mr. Universe címet. Nem tagadja a filmben, akkoriban szteroidot is használt, mint mindenki más ezen a területen,

mindez öt százalékkal növelte a teljesítményét, szóval nem igaz a gyakori tévhit, hogy a korszak izompacsirtái a szerek hatására váltak hatalmassá, a munkát nem lehet megspórolni.

Idővel azonban már nem motiválta, hogy újabb és újabb világversenyeken a dobogó legfelső fokára álljon, így a figyelme a mozgókép felé fordult – határozottan nem színész akart lenni, hanem egyenesen filmsztár, méghozzá közülük is a legnagyobb. És egyből főszerepben is debütált a vásznon, a sors furcsa fintora ráadásul, hogy az 1969-es Herkules New Yorkban című fantasy-vígjátékban éppen azt a karaktert alakította, mint abban a bizonyos filmben Reg Park, aki gyerekként megváltoztatta az életét. És bár az említett alkotása nem aratott kritikai sikert, ráadásul utószinkronizálni kellett, olyannyira rossz volt még az angoltudása, a karrierje, ha lassan is, de beindult. 1977-ben Golden Globe-díjat nyert a manapság ritkán emlegetett vígjátékkal, a Maradj éhen!-nel, az 1979-es Kaktusz Jack kapcsán azt írta róla egy kritikus, hogy még a lovaknak is jobb volt az arcjátéka, de a nyolcvanas évek elején a Conan, a barbár, majd a Terminátor címszerepével végképp szupersztárrá vált.

Ekkoriban egyébként folyamatosan versengtek egymással Sylvester Stallone-val, ha utóbbi tizenöt embert ölt meg egy filmben, neki harmincat kellett, méregették, kinek van nagyobb kése vagy gépfegyvere, végül már mindketten ágyúval lövöldöztek a vásznon.

És bár azóta elásták a csatabárdot és a dokumentumfilmben kedélyesen emlékeznek vissza erre az időszakra, akkoriban gyűlölték egymást.

Jól érzékelteti Schwarzenegger maximalizmusát és egoizmusát, hogy bár az apjával való rossz viszonya hatására azt az önvédelmező mechanizmust fejlesztette ki, hogy nem szabad panaszkodni, el kell fojtani az érzelmeket, senkit nem érdekel, ha rossz napunk van és csinálni kell a dolgunkat – érdekességképpen a bátyjára ez a nevelés ellenkezőleg hatott, alkoholista lett, majd fiatalon autóbalesetben meghalt –, amikor 1993-ban Az utolsó akcióhős földbe állt a kasszáknál, egy hétig ki sem mozdult az otthonából, annyira maga alatt volt. És szintén az egoizmusát és a hiányos önkritikáját jelzi, hogy amikor az ezredforduló környékén megcsappant az érdeklődés iránta, azt a következtetést vonta le és tartja ma is, hogy miután csaknem meghalt egy szívműtét során, a közönség már nem a halhatatlan akcióhőst látta benne, ezért termeltek kevesebb pénzt a produkciói. Az meg sem fordul a fejében, hogy az ezen időszakban debütált olyan filmjei, mint az Ítéletnap vagy Az igazság nevében szimplán csak nem voltak jók.

Ekkor azonban már új cél lebegett a szeme előtt, elhatározta, hogy politikusként is feljut a csúcsra, ebben nem kevés segítséget jelentett számára az, hogy a felesége Maria Shriver a Kennedy-család tagja, de saját bevallása szerint az motiválta, hogy visszaadjon valamit Amerikának abból, amit kapott az országtól.

És hamar csaknem karaktergyilkossági kísérlet áldozata lett, a sajtóban a már a kampánya alatt egyre több nő vádolta meg azzal, hogy korábban molesztálta őket.

Schwarzenegger ezek egy részét határozottan tagadta, a többiért pedig elnézést kért, a dokumentumfilmben is ezt teszi, elfogadhatatlannak tartja a korábbi viselkedését. Ellenben jól illusztrálja, mennyire más világot éltünk az ezredfordulón, mint a mai me too-korszakban, hogy az őszintének tűnő megbánását elfogadta a közvélemény, majd meg is nyerte a választást és 2003 és 2011 között Kalifornia állam kormányzója volt. A politikai sikereit egyébként állítólag annak köszönheti, hogy republikánusként megtalálta a közös hangot a demokrata képviselőkkel is, azaz egyfajta hídszerepet töltött be a két kurzus között. És szintén fontos tényezőt jelentett az imázsa, azaz, hogy kormányzóként is éppúgy kígyóbőrcipőben, szivarral a szájában jelent meg a nyilvánossága előtt, mint a politikai karrierje előtt.

A sztár a dokumentumfilm ezen szegmensében újfent megvillantja az egoizmusát és bevallja, nagyobb öröm volt számára a pozíció elnyerése, mint a gyermekei születése.

Egyébként sem egy mintaapa, ezt a legnagyobb magánéleti botránya is elárulja: 2011-ben kiderült ugyanis, hogy van egy eltitkolt, tizenéves kisfia az egykori házvezetőnőjüktől, felesége rögtön ki is rakta a szűrét.

A filmnek ezen pillanatában mutatja meg leginkább Schwarzenegger az érzékeny, emberi oldalát, elmondja, hogy nagyon bánja a sok fájdalmat, amit ezzel okozott a feleségének, a másik gyerekének és az ő édesanyjának, és ezzel az érzéssel mindörökké együtt kell élnie.

Mint említettük, a Netflix produkciója kevés újdonsággal szolgál: akik a testépítés iránt érdeklődnek, valószínűleg jóval részletesebb tudásuk van arról, miként alakította ki a hihetetlen fizikumát Schwarzenegger, a filmrajongók álmukból felkeltve is több anekdotát és háttérinformációt ismernek a kasszasikereivel kapcsolatban, mint amennyi itt elhangzik, akik pedig követik az amerikai politikai életet, árnyaltabb képpel rendelkeznek, mint ami ebben az egyoldalú narratívában elhangzik a tevékenységéről. Ennek ellenére élvezetes hallgatni, ahogyan egy sokat látott és rendkívüli eredményeket elért ember visszaemlékszik az életére újra és újra szivarra gyújtva, jóval több önreflexióval nyilatkozva, mint a korábbi megnyilvánulásaiban, a jelenlegi természetes közegében, a vidéki házában ülve vagy éppen szamarát legeltetve.