Szex, idegösszeomlás és gyilkosságok – híres filmek elviselhetetlen kánikulákról

Összeomlás

A nyár sokak számára a kedvenc évszak. De nem mindegy, hogy az ember a vízparton élvezi a forró napfényt, vagy a városban próbálja elviselni az izzasztó hőséget. Most össszegyűjtöttünk néhány olyan filmet, amelyekben fontos szerephez jut a kánikula, amely egyaránt lángra lobbanthat egy veszélyes kalandot, megadhatja a végső lökést egy ámokfutásban kicsúcsosodó idegösszeomláshoz és szülhet gyilkos gondolatokat. A hosszú, forró nyár veszélyeiről olyan neves rendezők készítettek filmet, mint Alfred Hitchcock, Billy Wilder vagy Norman Jewison.

Hátsó ablak (1954)

Alfred Hitchcock thriller klasszikusában központi szerepet játsszik az elviselhetetlen hőség és a magas páratartalom – bizonyos szempontból arról is szól, mennyire nyomorúságos lehet a nyár.

Főhőse egy nyaktörően veszélyes felvételeiről híres sajtófotós, L. B. "Jeff" Jefferies (James Stewart), aki törött lába miatt nem tudja elhagyni New York-i lakását, így azzal tölti a lábadozás unalmas úráit, hogy a társasház udvarára néző ablakából figyeli a szomszédait.

Az egyik ilyen alkalommal arra lesz figyelmes, hogy a szemben lakó szomszéd (Raymound Burr) gyanúsan viselkedik, ugyanis mindaddig folyamatosan ágyban fekvő felesége eltűnt, és a férfi hajnalban többször is távozik a lakásból a bőröndjével együtt. A gyanakvó fotós bevonja a nyomozásba a barátnőjét, Lisát (Grace Kelly), aki segít kideríteni: hová tűnt a szomszéd felesége, és mit cipelt a férj a bőröndökben...

Hitchcock kortalan, ma is mesterien feszültségkeltő filmje sokak szerint a leselkedésről szól – ami nagyrészt igaz is, de a Hátsó ablak legalább ennyire a bezártság és a magatehetetlenség filmje is, amelynek vibráló, klausztrofób atmosztférájához nem csupán a precízen megtervezett díszletek, de a vászonról szinte sugárzó nyári hőség is elengedhetetlen kelléke. A nyári hőség elől a hűvös szobába menekülve tökéletes moziélmény.

Hétévi vágyakozás (1955)

Egy másik nagy hollywoodi veterán, az elsősorban komédiáiról híres Billy Wilder vígjátékának címe arra a közkeletű (olykor szakemberek által is népszerűsített) hiedelemre utal, miszerint hét év együttélés után a felek elveszítik érdeklődésüket a monogámia iránt.

A film főszereplője egy rendkívül élénk képzelőerővel megáldott – vagy épp megvert – reklámszakember (Tom Ewell ), aki miután elbúcsúzott a nyaralásra igyekvő feleségétől és fiától, belebotlik egy szexi és naív modellbe (Marilyn Monroe), s a film végéig humoros jelenetekben kűzd meg a "hétévi vágyakozással", hol a hűségnek, hol a csábítás lehetőségének engedve.

Wilder filmje a házasságtörés kegyetlen szatírája, amely egy fülledt New York-i nyáron játszódik, és amelynek az amerikai filmtörténet és popkultúra az egyik leghíresebb jelenetét köszönhette: azt, amikor Monroe egy forró nyári estén a metró szellőzőrácsa fölé áll, és a mélyben elszáguldó szerelvény keltette felfelé ívelő áramlás magasra repíti a színésznő hófehér szoknyáját, a végletekig fokozva ezzel nem csupán a gyarló főszereplő, de azóta is, minden férfi néző vágyakozását.

Hosszú, forró nyár (1958)

A Martin Ritt rendezte, három William Faulkner írás nyomán készült Hosszú, forró nyár már a címe miatt is az összeállításba kívánkozna, de sokkal inkább azért van helye listánkon, mert az egész film atmoszféráját meghatározza a hőség.

A történet az egyébként is izzasztó klímájú amerikai mély délen, egy elviselhetetlen forróságtól és a legkülönbözőbb emberi indulatoktól fűtött nyáron játszódik. Főhőse a gyújtogató hírében álló, valójában az apja "terhes öröksége" elől menekülő Ben Quick (az alakításáért a cannes-i filmfesztivál színészi díját elnyerő Paul Newman megformálásában), aki a Mississippi állambeli Frenchman's Bendbe érkezve elnyeri a város nagyatalmú vállalkozójának, Will Warner (Orson Welles) bizalmát, aki az üzletei örököséül, és vejéül kívánja megtenni a rátermett és ambiciózus fiatal férfit, csakhogy ezzel magára vonja saját fia (Anthony Franciosa) és a "kényszerházasság" ellen tiltakozó lánya, Clara haragját (Newman későbbi felesége, Joanne Woodward alakításában).

A konfliktusok csúcspontján kiég egy istálló is – a Quick gyors felemelkedését egyébként is rosszalló helyiek pedig elindulnak, hogy meglincseljék azt az embert, akiről úgy tudják, hajlamos a nézeteltéséseit gyújtogatással elrendezni...

Martin Ritt ma is izgalmas és mindvégig feszült filmjében végül az indulatok szeretetté olvadnak a hőségben, egyértelművé téve a film faulkneri üzenetét: a Hosszú forró nyár tökéletes melodráma a hagyományokról, a családról, a tisztességről és a kemény munka becsületéről, amelyek ebben az esetben sikerrel perzselik fel a kapzsiságot, hazugságokat és a félreértésekből is táplálkozó előítéleteket.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!