Tíz magyar, akik naggyá tették Hollywoodot

A Legénylakás Oscar-díjas díszlete

Ezek a magyar alkotók a tehetségükkel és a munkabírásukkal építették fel és tették naggyá Hollywoodot, ahová magukkal vitték a magyar kultúrát: a magyar színházi hagyományokat, az irodalmat és zenét is. Összeállításunkban tíz olyan híres magyar – stúdióalapítók, producerek, Oscar-díjas rendezők, operatőrök és díszlettervezők –, szerepel, akik Magyarországon születtek, majd Hollywoodba érkezve kitörölhetetlen nyomot hagytak az amerikai filmgyártáson.

William Fox

Az egyik leghíresebb és legnagyobb hollywoodi filmstúdió, a 20th Century Fox alapítója (akinek nevét ma a teljes Fox-hálózat viseli), Fried Vilmos néven született 1879. január 1-én, Tolcsván. Kilenc hónapos korában költözött a családjával az Amerikai Egyesült Államokba, eredeti nevét Fuchs családnevű édesanyja után a szülei William Foxra változtatták (Fuchs németül, a Fox angolul is „rókát" jelent).

A Fox család a New York-i Lower East Side akkori nyomornegyedében élt, William Fox már 8 éves korától dolgozott (mosodai inasként), 11 éves korában pedig abbahagyta iskolai tanulmányait. A századfordulón, 1900-ban, alig 21 évesen alapította első vállalkozását (ruhaipari cégét), amit 4 évvel később eladott, hogy megvehessen egy mozit, újabb négy év múlva pedig már a fényűző Broadwayen is birtokolt egy filmszínházat.

A hollywoodi Fox Film Corporationt 1915-ben alapította, és vállalkozása nem véletlenül vált az egyik legnagyobb amerikai filmipari céggé: az ő ötlete volt, hogy egyetlen hatalmas technológiai láncba fűzze a filmipart a forgatástól a vetítésig. Ahogy William Fox találta ki a "sztár" fogalmát is – cselekményközpontú filmjeinek hírverésének középpontjában ugyanis nem maga a film, esetleg a rendező vagy író, hanem a színész, azaz a "filmcsillag" állt, akiket szinte futószalagon termelt, egyre szélesebb közönséget toborozva a mozik számára (és neki köszönhették a nézők a mozivászon egyik első szexszimbólumát, Theda Barát is).

William Fox Forrás: AFP

Ugyancsak Fox volt az első, aki elsőként vezette be a hangosfilmet, míg versenytársai óvakodtak az új találmánytól, addig Fox az általa üzemeltetett több száz moziban egyik napról a másikra beszüntette a némafilmek vetítését, és az "új csodával", a hangosfilmmel hatalmas versenyelőnyre tett szert, főként, hogy a Fox fényhang-rendszere vált az egyik sztenderd hangrendszerré.

Sikerei egészen 1929-ig tartottak, amikor a nagy gazdasági világválság miatt az emberek alig jártak moziba. Először a konkurens MGM vezetői elérték, hogy a kormány trösztellenes eljárást indítson Fox ellen, aki sikerrel bevásárolta magát a vetélytárs cégébe, majd nem sokkal később ő maga súlyos autóbalesetet szenvedett, s mire felépült, 1929 októberében, a "fekete csütörtökön" már 90 százalékot zuhantak részvényei, amelyet nem sokkal később elkezdtek a bankok felvásárolni.

Az utolsó, William Fox nevéhez köthető film az 1930-as A nagy ösvény volt, John Wayne első főszerepe, és az első, USA-szerte forgalmazott szélesvásznú mozifilm.

1935-ben a Fox Film Corporation kénytelen volt összeolvasni a 20th Century Pictures-szel, így létrehozva a 20th Century Fox-ot, amelyben már nem William Fox kezében összpontosult az irányítás, de később a csődeljárást sem tudta megakadályozni, 1936-ban 5 hónap börtönre ítélték, azzal váddal, hogy megpróbálta megvesztegetni az ügyében eljáró bírót (1943-ban Harry Truman elnöki kegyelemben részesítette).

Fox élete végéig hangoztatta, hogy a Wall Street tőzsdecápáinak áldozata lett, 1952-ben halt meg, 73 éves korában.

Adolph Zukor

Hollywood egyik megálmodója, a Paramount filmvállalat alapítója, Cukor Adolph néven született, a borsodi Ricse községben, 1873. január 7-én. Szatócs szülei korai halálát követően, mindössze 15 éves korában, némi készpénzt a kabátzsebébe varrva, 1888-ban egyedül kivándorolt az Egyesült Államokba.

Első munkájaként egy New York-i szőrmebolt előtt sepregetett heti 2 dollárért, de hamar felébredt vállalkozó szelleme, először kitanulta a szűcs szakmát, majd Chicagoba költözött, ahol 19 évesen saját szőrmeüzletet nyitott, egy év múlva a Novelty Fur Company már 25 embert foglalkoztatott, 1925-re pedig már gazdag ember volt.

A mozgóképpel 1893-ban találkozott, és rögtön meglátta a filmben rejlő üzleti lehetőséget. Mégis, csak 1903-ban vágott bele a nagy vállalkozásba, amikor az unokatestvére, Max Goldstein kölcsönkért tőle egy nagyobb összeget, hogy kis mozijaival tovább terjeszkedhessen. Zukor nemcsak hitelezett rokonának, de ő maga is betársult egy ún. nickelodeonba (a korai, kis filmszínházakat hívták így, amelyek öt centbe, vagyis egy nikkelbe kerültek) – majd látván a néző igényeket (főleg a hozzá hasonló, több milliónyi bevándorló körében), egyre nagyobb terjeszkedésbe kezdett.

A hozzá hasonlóan szőrmekereskedőből filmmogullá lett Marcus Loew-vel szövetkezve építette ki mozihálózatát, majd 1912-ben megalapította első filmgyártó cégét, a Famous Players in Famous Plays Company-t, amelyben ismert színészekkel közismert darabokat és regényeket adaptált a vászonra, de ő fedezte fel a korai film egyik úttörő rendezőjét, Edwin S. Portert, és az első igazi hollywoodi női világsztárt, Mary Pickfordot is.

Első produkciója, az 1913-as (rendezte: Porter) The Prisoner of Zenda című film volt, amelyet a filmtörténet egyik első nagyjátékfilmjeként tartanak számon.

Egy év múlva már évi 30 film készítésére képes csapatot szervezett, és megnyitotta a Broadwayn 3500 férőhelyes mozipalotáját, a Standardot.

Még ugyanebben az évben, Los Angeles külvárosában, Hollywoodban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét, ott rendezte be az első stúdiót – megalapítva ezzel a mai Hollywoodot.

Hamarosan tömegével kéredzkedtek filmszerepért a később népszerű színészek:. Douglas Fairbanks, John Barrymore, Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Adolphe Menjou, Rudolph Valentino vagy Gary Cooper. Mi több, ő fedezte fel a film számára az egyetlen Oscar-díjas magyar színészt, Lukács Pált is. A stúdiók között elsőként vezette be a kizárólagosságot: színészei más cégek számára nem dolgozhattak.

Zukor cége 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky Feature Film Company nevű filmcégével, ebből a fúzióból jött létre a Famous Players-Lasky filmgyár, amelynek elnöke Zukor lett (és amely 1927-től viseli a Paramount nevet). Elnökként sikerrel vitte át a forgalmazással kapcsolatos elképzeléseit is, így a stúdió a teljes filmipari skálát lefedte, gyártástól a mozibemutatóig.

Az általa alapított Paramount Pictures később olyan legendás filmeket gyártott, mint a Szárnyak (1927), a Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1931), a Férfiszenvedély (1945), de később itt készültek Alfred Hitchcock Vertigo és Psycho című filmjei és a Keresztapa is.

Életművéért Zukor 1949-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, mint "az amerikai játékfilm atyja".

Lugosi Béla

Hollywood aranykorának egyik legismertebb színésze, aki ugyan horrorfilmekben lett sztár, de egy olyan korszakban (az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági világválság idején), amikor épp a rémtörténeteknek köszönhetően (is) sikerült visszacsalogatni a nézőket a filmszínházakba.

Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született, 1882. október 20-án, az erdélyi Lugos településen (Temes megye). Kalandos életútjáról bővebben itt írtunk – ezúttal kizárólag az egykor a Nemzeti Színház ünnepelt színészének hollywoodi pályafutására szorítkozunk.

Lugosi egy kereskedőhajó gépészeként jutott el 1920 decemberében Amerikába, ahol a nyelvi nehézségeket először úgy hidalta át, hogy saját színházi társulatot alapított a tengerentúlra emigrált magyar színésztársaival, akikkel első körben az amerikás magyaroknak mutattak be darabokat.

Ám mivel ebből nem lehetett megélni, a Magyar Nemzetiségi Színház kénytelen volt nyitni az amerikai közönség felé. Lugosi ekkor még egyáltalán nem beszélt angolul, ezért a szövegeket fonetikusan tanulta be. Ez a módszer későbbi pályafutására is kihatott.

Dracula (Helen Chandler és Lugosi Béla) Forrás: Origo

A Magyar Nemzetiségi Színház turnéi során figyeltek fel rá az amerikai producerek. Először a New York-i Broadway fedezte fel magának. 1922-ben szerepet kapott A pipacs című darabban, egy évre rá A néma parancs című filmben az amerikai moziközönség előtt is bemutatkozhatott.

Rémes kiejtése ellenére igazi hollywoodi karrierje a hangosfilmmel kezdődött. Először a Broadway-n játszotta el Bram Stoker Drakula című regényének színpadi változatában a vérszívó grófot. A rémtörténet hatalmas siker volt, összesen 261 előadást ért meg, s amikor a Universal Pictures rászánta magát, hogy a Drakula-sztorit filmre vigye, szerződést ajánlottak a szerepben már rutinos Lugosinak. Igaz, némi „szerencse" is kellett hozzá, mert a rendező Tod Browning eredetileg barátját, a nagy átváltozóművészként számon tartott Lon Chaney-t szerette volna a főszerepre, ám Chaney 1930-ban meghalt tüdőrákban.

AZ 1931-ES DRAKULA A MAI NAPIG MEGKERÜLHETETLEN ALAPKÖVE A VÁMPÍRFILMEKNEK, LUGOSI SZUGGESZTÍV ALAKÍTÁSÁVAL ÖRÖK IDŐKRE MEGHATÁROZTA AZ ERDÉLYI GRÓF KARAKTERÉT, SZÍNÉSZGENERÁCIÓKAT KÉNYSZERÍTVE EZZEL ARRA, HOGY LUGOSI DRAKULÁJÁT UTÁNOZZÁK. BELEÉRTVE DRAKULA KÖPENYÉT, SZEMFOGAIT ÉS HÁTRAVIASZOLT HAJÁT IS.

A filmnek köszönhetően Lugosiból egy csapásra sztár lett, a következő években elhalmozták szerepajánlatokkal. Igaz, rögvest be is skatulyázták a horror műfajába. További nagyobb filmjei egytől-egyig az ijesztgetős mozihoz tartoznak – például A Morgue utcai gyilkosságok (1932), a legelső élőhalottas film, a Fehér zombi (1932), A holló (1935) és A farkasember (1940).

Próbált ugyan kitörni a horrorból (feltűnt például Greta Garbo mellett az 1939-es Ninocska című vígjátékban), de komolyabb szerepekre csak rémfilmekhez hívták. Ezt a beskatulyázást a színpadon korábban Shakespeare-szerepeket is játszó Lugosi csalódottan fogadta, ráadásul egyre rosszabbul választott a horrorok közül, kihagyta például a Boris Karloff világhírnevét megalapozó Frankenstein szörnyszerepét.

Az ötvenes években a világ legrosszabb rendezőjeként elkönyvelt Ed Wood karolta fel. Olyan, silányságuk okán kultfilmmé nemesült alkotásokban szerepeltette, mint a Glen, vagy Glenda (1953) és A szörny menyasszonya (1955). Az utolsó alakítása a hírhedt 9-es terv a világűrből című filmben volt, de ennek bukását már nem kellett végignéznie, mert csak halála után három évvel mutatták be. Jellemző, hogy utolsó filmjében is legnépszerűbb szerepében kellett helyt állnia. 1956. augusztus 16-án, 73 évesen halt meg, szívrohamban.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!