Tíz magyar, akik naggyá tették Hollywoodot

A Legénylakás Oscar-díjas díszlete

Ezek a magyar alkotók a tehetségükkel és a munkabírásukkal építették fel és tették naggyá Hollywoodot, ahová magukkal vitték a magyar kultúrát: a magyar színházi hagyományokat, az irodalmat és zenét is. Összeállításunkban tíz olyan híres magyar – stúdióalapítók, producerek, Oscar-díjas rendezők, operatőrök és díszlettervezők –, szerepel, akik Magyarországon születtek, majd Hollywoodba érkezve kitörölhetetlen nyomot hagytak az amerikai filmgyártáson.

Joe Pasternak

Az eredetileg Paszternák Józsefként 1901. szeptember 19-én, az erdélyi Szilágysomlyón született Joe Pasternak csaknem öt évtizedig dolgozott a filmiparban, ma már naiv, kissé bugyuta musicaljeivel pedig korának egyik legsikeresebb hollywoodi producere volt.

Fiatalon, 1920-ban vándorolt Magyarországról az Egyesült Államokba, ahol először Philapelpihában élt a nagybátyjánál (miközben gyárban dolgozott: öveket lukasztott), majd New Yorkban tanult színész mesterséget (ekkoriban csirkéket kopasztott és büfében dolgozott, hogy eltartsa magát és fizesse tanulmányait).

Stúdiókarrierjét legalulról kezdte: először pincérsegéd volt a Paramount stúdió New York-i részlegénél. Könnyed modora miatt ekkor kapta a "Mosolygós Joe" becenevet. Egyre feljebb küzdötte magát a ranglétrán: pincér lett, majd sikerrel behízelegte magát egy próbafelvételre, ami viszont csapnivalóan sikerült, hamar kiderült, hogy Pasternakból nem lesz mozisztár. A stúdió egyik rendezője viszont megszánta a kitartóan karrierista fiatal férfit, és esélyt adott neki: negyedik asszisztensként kapott munkát.

Dean Martin, Joe Pasternak, Eva Bartok, és Richard Thorpe a Tízezer hálószoba (1957) forgatásán Forrás: MGM

1923-ra már második számú asszisztensként dolgozott Allan Dwan mellett, mikor aztán a Paramount bezárta New York-i stúdióját, Pasternak úgy döntött, Hollywoodba utazik. Itt alig talált munkát, leginkább kis költségvetésű komédiákban segédkezett, de szerencséjére felfigyelt rá Wesley Ruggles rendező, aki segédjeként szerződtette a Universal stúdióhoz – a mindig kedélyes, jól helyezkedő Pasternakot pedig 1926-ban a stúdió Európába küldte, hogy tehetségeket kutasson fel nekik. Ezzel vette kezdetét Paternak produceri ténykedése. Németországban olyan nagy nevű rendezők filmjeinek gyártásáért felelt, mint Ernst Laemmle, William Dieterle, majd Hitler hatalomra jutása miatt először Budapesten dolgozott, főleg Székely István filmjein, aztán visszatért Hollywoodba.

Itt aratta első nagy sikerét, a Henry Koster rendezte Három kis ördög (1936) című musicallel, amelyet 3 Oscar-díjra jelöltek (köztük a legjobb film kategóriájában).

Ezzel a filmmel fedezte fel Hollywoodnak a fiatal kanadai színésznőt, Deanna Durbint, majd 1939-ben szintén Pasternak indította el Gloria Jean karrierjét (mindkét színésznő korának ünnepelt szopránénekese volt).

1941-ben az MGM stúdióhoz szerződött – ekkor már a musicalek királyaként emlegették. Ráadásul az MGM ekkoriban pont ebben a műfajban volt a legjobb, nem véletlen, hogy Pasternak a vezető bizottságnak is tagja lett, és a nagy hatalmú Louis B. Mayer és Sam Katz mellett ő is ott ült a stúdió legfontosabb emberei között.

Mayerrel kemény vitába keveredett egyszer: az 1945-ös Horgonyt fel! című musical híres, ma már klasszikus jelenete, amelyben Gene Kelly az animált Jerry egérrel perdült táncra, Pasternak ötlete volt, és komoly csatát vívott az MGM főnökével, hogy a drága (akkor 150 ezer dollár) képsorok elkészülhessenek. Az 5 Oscar-jelölés, és George Stoll elnyert zenei Oscar-díja végül Pasternakot igazolta.

Paternak a legnagyobb sztárokkal készítette musicaljeit és operettfilmjeit: Gene Kelly, Judy Garland, Lana Turner, Elizabeth Taylor, Debbie Reynolds, Doris Day, Dean Martin...

Egyik legnagyobb sikerét 1951-ben, A nagy Carusó című zenés életrajzi filmmel érte el, amelyben a híres olasz operaénekes Enrico Carusót az opera- és dalénekesként is ünnepelt filmszínész, Mario Lanza alakította.

Lanza karrierjét voltaképp Pasternak indította el, ahogy lendületet adott Gene Kelly, Doris Day vagy Esther Williams sikereinek is. Az 50-es években létrehozta az Euterpe nevű független produkciós vállalatot, ahol Pasternak 1968-as visszavonulásáig 16 filmet – köztük Elvis Presley musicaleket is – forgatott, amelyeket az MGM-en keresztül forgalmaztak.

Kertész Mihály

Budapesten a Gyár utca 12. szám alatt született 1886. december 25-én este 9 órakor Kaminer Manó néven az a Kertész Mihály, aki 1926-ban érkezett Hollywoodba, ahol mintegy 100 filmet rendezett, 5-ször jelölték Oscar-díjra – végül azért az alkotásért nyerte el, amelyet a mai napig a legnagyobb hatású hollywoodi romantikus filmként emlegetnek, azaz a Casablancáért.

Humphrey Bogart, Ingrid Bergman és Kertész Mihály a Casablanca forgatásán Forrás: BFI/Lucas family

A rendezést még Magyarországon tanulta. 17 éves volt, amikor elszökött otthonról egy cirkusszal, majd színésznek tanult. 1905-ben vezetéknevét Kertészre változtatta, és egy év múlva diplomát szerzett a Színiakadémián Pécsen, majd Szegeden is dolgozott, majd 1912-ben elkészítette első filmjét.

Egy év múlva Dániába ment, hogy az akkor virágzó Nordisk cég stúdiójában szerezzen gyakorlatot, először asszisztensként, majd rendezőként dolgozott, de színészkedett is, ő játszotta a főszerepet is az Atlantis című filmben. 1914-ben tért vissza Magyarországra, ahol Janovics Jenő filmgyárában dolgozott, majd az első világháború katonaszolgálata után híradófelvételeket készített, aztán Ausztriában és Németországban dolgozott – végül kivándorolt Hollywoodba és Michael Curtizre angolosította nevét.

Hollywoodban a hangos filmmel lett igazán kedvelt rendező, olyan sikereket rendezett, mint az 5 Oscarrra jelölt Blood kapitány (1935), A Galahad kölyök (1937), az ugyancsak 5 Oscar-díjra jelölt Négy lány (1938), a 3 Oscar-díjas Robin Hood (1938), a 3 Oscar-díjra jelölt gengszterklasszikus, a Mocskos arcú angyalok (1938), a 4 Oscarra jelölt Hét tenger ördöge (1940), az Út Santa Fébe (1940), a Tengeri farkas (1941), a 3 Oscar-díjas Yankee Doodle Dandy (1942), a rendezői Oscar-díjával is kitüntetett Casablanca, a Joan Crawford Oscar-díjas alakításával fémjelzett hideglelős filmnoir Mildred Pierce (1945) vagy az Elvis Presley főszereplésével készült King Creole (1958).

Mildred Pierce (Joan Crawford) Forrás: Warner Bros.

Kertész Mihály annak az Európából Amerikába vándorolt rendezőgenerációnak a tagja, amely meghonosította Hollywoodban a művészi látásmódot – Kertész "úttörő" filmjeit egyaránt jellemzi a kimunkált cselekmény, kifinomult színészvezetés, művészi világítás, "folyékony" kamerahasználat, valamint a felülről komponált beállítások. Szinte minden műfajban kipróbálta magát, de minden filmjében a valóságos emberek drámája foglalkoztatta.

Trauner Sándor

Az 1906. szeptember 3-án, Budapesten született Alexandre Trauner (eredetileg Trau Sándor) kalandos úton jutott el a festőművészettől a díszlettervezésig. A festészetet többek között Rippl-Rónai Józseftől és Csók Istvántól tanulta, 1929-ben az ő tanácsára költözött Franciaországba. Párizsban munkát keresve ismerkedett meg Lazare Meersonnal, René Clair filmrendező díszlettervezőjével, s így a festészet mellett a filmezés felé fordult.

Alexandre Trauner Forrás: Collection Christophel/© Jean Ber

Első filmdíszletét rögvest a szürrealista rendező Luis Bunuel Aranykor című filmjéhez készítette, de nem csak az avantgárdban jeleskedett, nélküle elképzelhetetlen lett volna a harmincas évek francia költői realizmusa, olyan filmekkel mint a Ködös utak vagy a Mire megvirrad.

Sőt. Nem kevés szerepe van abban, hogy a franciák számára megmaradt a harmincas évek Párizsa: a későbbi nagyszabású bontások és átépítések miatt szinte már csak a magyar származású barátaival (Brassaival és André Kertésszel) készített fotóiról, illetve saját díszleteiből tudható, milyen is volt akkoriban a francia főváros.

Hollywood az 1950-es években figyelt fel rá, amikor a francia filmeket is kedvelő, osztrák származású amerikai rendező, Billy Wilder Ariane (1956) című filmjéhez rendelt tőle díszletet. Wilderrel hosszú és gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét, Trauner az Egyesült Államokban például Wilder számára készítette el a Délutáni szerelem, A vád tanúja, az Irma, Te édes vagy a Legénylakás díszlet- és látványterveit, utóbbiért elnyerte az Oscar-díjat is.

A Legénylakás Oscar-díjas díszlete Forrás: AFP

De Wilder mellett más nagy hollywoodi rendezőkkel is együtt dolgozott. Díszlet- és látványtervei meghatározóak például Fred Zinnemann Egy apáca története,William Wyler Hogyan kell egymilliót lopni?, Anatole Litvak A tábornokok éjszakája vagy John Huston Aki király akart lenni című filmjeiben, (utóbbiért ismét Oscarra jelölték).

Klein úr (Alain Delon, Juliet Berto) Forrás: AFP/Collection Christophel/Lira Films/Adel Productions

De ő készítette Joseph Losey francia-olasz koprodukcióban készült Klein úr, Luc Besson föld alatti neonoirjának, a Metro vagy Simó Sándor Viadukt című filmjeinek díszlet- és látványtervét is. 1993-ban halt meg – hat évtizedes díszlettervezői munkásságával hollywoodi és francia alkotók generációit inspirálta.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!