Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
George Lucas két sikeres filmes franchise, a Star Wars- és az Indiana Jones-filmek alkotójaként az egyik legjelentősebb úttörője a modern mozis kasszasikereknek. Az 1944. május 14-én, a kaliforniai Modestóban született Lucas gyerek- és kamaszkora még nem a film, hanem az autók bűvöletében telt: először a családi ház kertjében, majd a közeli parkban a saját maga által barkácsolt, lábhajtású kocsikkal mutatott be hajmeresztő kunsztokat, majd ismereteit egy szervizben kisegítve a motorizált járművekre is kiterjesztette, így mikor 16 évesen jogosítványt szerzett, már a saját maga által felturbózott apró Autobianchi Bianchinával keltett feltűnést cross- és gyorsasági versenyeken, és a közúti forgalomban egyaránt.
Néhány nappal a középiskolai érettségi előtt, 1962. június 12-én aztán egy másik sofőr oldalról meglökte Lucas autóját, az Aurobianchi többször megpördült az úton, mielőtt egy fának ütközött volna. Lucas biztonsági öve elszakadt, a 18 éves sofőr kirepült a szélvédőn – és voltaképpen ennek köszönhette az életét. A tüdeje azonban súlyosan megsérült, és ez az életveszélyes kaland egy életre el is vette a kedvét a gyorsasági versenyzéstől.
Helyette – teret engedve a tömegkultúra, s benne elsősorban a filmek iránti érdeklődésének – Lucas először a modestói főiskola, majd a Dél-Kalifornia Egyetem filmszakára iratkozott be, ahol jó barátságba került John Miliusszal, Steven Spielberggel és Francis Ford Coppolával.
Eleinte rövidfilmjeivel keltette feltűnést, különösképpen az Electronic Labyrinth: THX 1138 4EB című sci-fivel, amely első díjat nyert az 1967–68-as amerikai Országos Diákfilm fesztiválon, és beindította Lucas karrierjét: ennek köszönhetően készíthette el – Coppola producerkedésével, a kettejük által alapított American Zoetrope és a Warner gyártásában – nagyjátékfilmes bemutatkozását, a rövidfilm átdolgozott és kibővített változatát, a THX 1138 (1971) című sötét disztópiát, amit a részben önéletrajzi elemekkel tarkított, az 1960-as éveknek és az illegális gyorsulási versenyeknek is emléket állító American Graffiti (1973) követett.
Lucas ezután gyerekkorának kedvelt fantasy képregényének, a Flash Gordon adaptálását tűzte ki célul, de miután nem tudta megszerezni a megfilmesítési jogokat, hozzáfogott egy teljesen eredeti űrkaland megírásához – amelyben az általa nagyra tartott Kuroszava Akira szamurájfilmjeit, a keresztény morált, az italowesterneket és az Artúr-mondakörhöz hasonló klasszikus történeteket gyúrta egybe,
megteremtve a 20. század legsikeresebb mozis űrkaland-sorozatát, a Csillagok háborúját.
Az 1977-es, 6 Oscar-díjat nyert (főleg a filmgyártást megreformáló technikai díjak mellett John Williams ma már klasszikussá nemesedett zenéjét is elismerte az amerikai filmakadémia), Lucas újabb forgatókönyvírói és rendezői Oscar-jelölését hozó Csillagok háborúja: Egy új remény bár számos nehézség árán született meg (Lucas állandó vitában állt a sikerben kételkedő stúdiófőnökökkel, a munkatársakkal, túllépte a költségvetést, a magát a végkimerültségig hajszoló Lucas az utómunkák során komoly egészségügyi problémákkal küszködött, stb.), végül fenekestül felforgatta Hollywoodot: nem csupán korábban nem látott közönségsikert ért el (5 éven keresztül, a Spielberg rendezte E.T. bemutatásáig ez volt minden idők legnagyobb bevételét hozó filmje), de megalapozta a modern mozis árukapcsolás korszakát is: a gyártó Lucasfilm csak a franchise számára létrehozott licenszes játékokból és egyéb gyűjthető tárgyakból, azaz a kereskedelmi jogokból több mint száz millió dollárt keresett (mára ez az összeg eléri a 12 milliárd dollárt).
Aztán jóformán fel is hagyott a hagyományos értelemben vett forgatókönyvírással és rendezéssel, már A Birodalom visszavág (r: Irvin Kershner) és A Jedi visszatér (r: Richard Marquand) esetében is inkább csak executive producerként felügyelte a munkát, és leginkább az általa alapított gyártó cég, valamint a filmipar technikai oldalára fókuszált az általa alapított Lucasfilm, illetve annak speciális effektus cége, az ILM (és rövid ideig annak komputeranimációs cége, a Pixar) lehetőségeit tágítva, például ötletgazdaként ("történetíróként") és producerként az Indiana Jones-filmeken – de olyan filmek producere is volt, mint Kuroszava 1980-as alkotása, az Árnyéklovas vagy a Paul Schrader rendezte életrajzi dráma, a Misima.
Az 1990-es évek közepén, megunva, hogy mások filmjeivel bajlódjon, a producerkedéssel is felhagyott, ugyanakkor egyre nőtt benne a vágy, hogy visszatérjen az önálló filmalkotáshoz: 1999 és 2005 között forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként egyaránt saját vállalkozás volt a Csillagok háborúja "eredettrilógiája" (egyúttal a digitális mozitend egyik megalapozója), de azóta mindössze 5 filmet jegyez executive producerként – a legutolsó ilyen a 2023 nyarán a mozikba kerülő ötödik Indiana Jones-film.
2012-ben a Lucasfilmet is eladta a Disney-nek (ezzel egy újabb fejezetet nyitva a Csillagok háborúja-filmek történetében is), kreatív energiáit leginkább a mozgóképes oktatásra és a tervei szerint 2025-ben megvalósuló, a vizuális történetmesélést a kezdetektől napjainkig bemutató Lucas Narratív Művészeti Múzeum létrehozásának szenteli.
