Abszurd, de Dél-Korea lényegében az országban tapasztalható obszcén társadalmi különbségeknek köszönhetően került fel a popkultúra térképére. Az ezredforduló környékén erről szóltak az olyan szűkebb réteget, de aztán a hírverés hatására széles közönséget megszólító alkotások, mint az Oldboy, aztán a K-poppal a teljes könnyűzenei életet felfordították. És bár a műfajba tartozó dalok nem éppen politikusak, ha megkaparjuk, hogy a sikeres előadók mögött milyen kizsákmányoló gépezet áll, ismét a témánál vagyunk. És nem véletlen, hogy később a Snowpierce című film és az abból készült sorozat is arról szólt, hogy még a világvége után is, amikor a túlélők egy vonaton kényszerülnek élni, az anyagi javak szerint osztják szét a hálófülkéket. A legnagyobb mozgóképes sikerük azonban a Squid Game, amely – micsoda meglepetés – szintén rendkívül hatásosan ábrázolja a szociális igazságtalanságokat, hiszen kilátástalan helyzetben lévő szegények vesznek részt benne egy olyan vetélkedőben, amelyben a kiesés egyenlő a halállal.
Nem lehet elvitatni, hogy a Netflix-nek vannak érdemei, hiszen olyan értékes produkciókat is felkarolnak, amelyek máskülönben valószínűleg soha el nem készültek volna, az utóbb említett széria pedig az egyik csúcsművük.
Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a Netflix az erkölcsöt hírből sem ismeri és következetességgel sem vádolhatóak, mindezt mi sem illusztrálja jobban, minthogy az antikapitalista sorozatból egy olyan reality-t gyártottak, amely éppen úgy a kapitalizmus jelképe lehetne, mint mondjuk a McDonald's.
Már az előzetes promóció is ezt a szellemiséget tükrözte, úgy hirdették a készülő műsort, hogy soha egyetlen tévéműsorban sem lehetett még ekkora összeget nyerni és valóban, nagyjából 4 és fél millió dollárért, azaz több mint másfél milliárd forintért zajlik a küzdelem, amely tényleg busás összeg, nem csak egy ember életét, de egy család több generációjának megváltoztathatja a jövőjét, persze csak akkor, ha nem veri el ostobán, mint számos lottónyertes.
Mielőtt azonban azt gondolnánk, milyen nagylelkű a Netlflix, tegyük hozzá, hogy az alapanyagul szolgáló sorozat egyes becslések szerint több, mint hatvan millió dollár bevételt termelt a cégnek.
Viszont a brutális fődíj ellenére sem tudjuk képzelni, hogy a feltűnési viszketegségen túl mi motiválhat arra valakit, hogy részt vegyen egy olyan vetélkedőben, ahol közel ötszáz indulóból csak egy visz haza nyereményt, ráadásul az ügyességen és a talpraesettségen – ami sok esetben egyet jelent az aljassággal – kívül a szerencsének is óriási szerepe van. Matematikailag a Való Világban való szereplés is reálisabb karrierút, igaz, a Squid Game – vagy ahogy magyar fordításban hívják, Nyerd meg az életed: A kihívás – jóval kevésbé ízléstelen és közönséges. És bár a Netflix valószínűleg bóknak venné, nem lehet azzal vádolni, hogy ez lenne a trash reality műfajának a mélypontja, hiszen nem kell például rovarokat és más gusztustalanságokat ennie a játékosoknak és nem is szexelnek az indulók bekamerázott zuhanyzókban.
És a műsornak van némi pozitívuma is, a sorozatból két játékot is látványosan és izgalmasan vettek át. Az egyik ilyen a legelső kihívás, amikor a versenyzőknek meghatározott időn belül kell átrohanniuk egy termen, de csak akkor mozoghatnak, amikor egy gyerekdal szól, amint az elhallgat, kővé kell dermedniük, máskülönben kiesnek; természetesen az elbukó indulókat itt nem lövik szitává, csak egy vérpatron robban fel a mellkasukon. És szintén izgalmas az a szegmens, amikor egy olyan üveghídon kell átmenniük, amelyen minden második palló szétnyílik a versenyző alatt és a mélybe zuhan: fogalmunk sincs, hogy oldották meg mindezt biztonságosan, mert tényleg elképesztő magasságból zúgnak a sötét mélybe, mindenesetre ügyes trükk.
És kifordítva: a show javára lehet írni, hogy kiderül: a diplomához önmagában tényleg nem jár kultúra, a játékosok között vannak jogászok, pszichológia hallgatók, informatikusok, de éppen olyan kőbunkón viselkednek és kommunikálnak, valamint éppen úgy szégyentelenül pojácáskodnak, mint a kevésbé tanult társaik.
A pozitívumokból itt azonban ki is fogytunk. A Squid Game legkisebb bűne az, hogy sokszor irgalmatlanul unalmas. Nem látunk bele a Netflix üzletpolitikájába, de a hagyományos sorozatok esetében is azt érezzük, mintha játékidő tekintetében a mennyiségre mennének és a nézői élmény kárára is minden egyes produkciójukat a végtelenségig elnyújtják, mintha a tartalommal eltöltött percek generálnák a nyereséget. A két említett látványos játékelemen kívül gyakran azon kapjuk magunkat, hogy az indulók dobókockával játszadozva ejtik ki egymást, vagy körmönfont szabályok mentén, de arra kényszerülnek, hogy kiszavazzák egymást és ezekből a nullköltségvetésű megmérettetésekből van a legtöbb.
A maradék izgalmat pedig végképp megöli, ha elolvassuk a Rolling Stone magazin riportját, amelyben kiesett játékosok nyilatkoznak. Egyrészt kiderül belőle, hogy embertelen körülmények között zajlott a forgatás: amikor a korábban említett kihívást vették fel – amelyben egy meghatározott időn belül kellett átérnie az indulóknak egy termen és rögtön megdermedniük, amint elhallgat a zene –, a felvételek kilenc órán keresztül zajlottak, a csarnokban pedig mínusz tíz fok volt.
Többen rosszul lettek, a társaik azonban nem rohanhattak a segítségükre, mert akkor kiesnek, miként egy résztvevő megfogalmazta teljesen beteg, hogy ilyen aljas és embertelen viselkedésre kényszerítették őket.
A Netflix azt elismerte, hogy valóban nagyon hideg volt, de azzal mentegetőztek, hogy egy orvosi stáb folyamatosan készenlétben állt és senkinek nem esett komoly baja.
A szolgáltató tagadja azt is, hogy előre megrendezték volna, ki jut tovább a vetélkedőn, a résztvevők azonban ezt egészen másként látták. Több volt játékos elárulta, egyes személyekre kiemelt figyelmet fordítottak, bemikrofonozták őket, az adott kihívás előtt behívták őket interjúra, azaz a készítők mindent megtettek azért, hogy az általuk érdekesnek talált személyek minél nagyobb eséllyel induljanak. Sőt, a riportban több szemtanú is azt állítja, volt olyan játékos, aki kiesett egy körben, aztán mégis visszakerült a showba. Nem meglepő ezek után, hogy többen is úgy érezték a forgatás alatt, hogy csupán statiszták és nem valódi indulók a vetélkedőben.
Azonban azt, hogy a játékot manipulálták, az említett riport nélkül is érzékelhető, nem akarunk spoilerezni, de a fehér és heteró játékosoknak éppen olyan kevés az esélyük a továbbjutásra, mint egy nyolcvanas évekbeli horrorfilmekben a nem fehér és nem heteró karaktereknek a túlélésre.
Mondhatni az inga visszalengett, de egy Netflix-produkció esetében az lenne a meglepő, ha ez nem így lenne.