Megint a Rebel Moonnal támad a Netflix

A Rebel Moon II. belépőszintű sci-fi azoknak, akik nem szeretnének belépni a tudományos-fantasztikum világába. A Sebejtő csak azokat bántja, akik láttak már más science-fiction filmeket. Zack Snyder műve félresikerült alkotás közhelyes és érthetetlen jelenetekkel, logikai bakikkal, kétdimenziós karakterekkel.

A sci-fi nagymesterei elérték, hogy a a tudományos-fantasztikum körébe tartozó regények és filmek elismertségre tettek szert, jócskán kibővült a rajongók tábora. Egyre többen felfedezték, hogy a műfaj-alműfaj-tematika nem feltétlenül egyszerű űrmese, ahol kis zöld emberkék lövöldöznek lézerfegyvereikkel csészealj formájú űrhajóikból, hanem nagyon is messzire vezető műfaj, ahol az írói, vagy filmes tehetségek tartalmas gondolatokat tudnak megfogalmazni, fontos kérdéseket feltenni, társadalmi jelenségekre tudnak reflektálni. Ráadásul az extrém körülmények közé helyezett ember viselkedésének törvényszerűségei olyan módon válnak érzékelhetővé, ahogy egyetlen más műfajban sem. Nem véletlen, hogy a sci-fi egyre gyakrabban tűnik fel a szépirodalmi igénnyel megírt művekben, úgy is értve ezt, hogy a „magasirodalmat” művelők is kipróbálják magukat a fantasztikum világában. Nem új a jelenség, hiszen már Jókai is írt hasonlót, meg sokan mások is, de a tendencia érezhetően erősödik. Nos, a Rebel Moon második része, A Sebejtő címmel megáldott film nem ebbe a halmazba tartozik. Rendezője, Zack Snyder nem tudott a nagyok nyomába érni. Asimov, Bradbury, Philip. K. Dick, Kubrick, Spielberg, Nolan és társaik munkái után újra itt egy egyszerű űrmese. És még csak nem is szórakoztató.

Rebel Moon II., A Sebejtő. Zack Snyder filmjének egyik jelenete. Forrás: Netflix 

Finoman megsebezve - az első rész sem mellbevágó

Már a Rebel Moon első része sem volt túl meggyőző, a történet sem volt túl élettel teli. Egy kis bolygón élő kicsiny közösség megbíz egy renegát harcosnőt, Korát, hogy verbuváljon némi sereget, és a védje meg őket a hatalmaskodó, rablótermészetű diktátor elszánt katonáitól. A harcban igen járatos lány - akiről közben kiderül, hogy nem is olyan régen a birodalom urának gyerekére vigyázott mint igen képzett testőr-katona, csak aztán meghasonlott a rendszer visszásságaitól, és elszökött - különböző helyekről szedi össze az általa nagyra tartott kollégákat, akik között van, aki lezüllött, más remeteként éli életét, és még sorolhatnánk. Ismerős, ugye? 

A hét mesterlövész, vagy szamuráj könnyen eszünkbe juthat, és még sok más is, de ez még nem is lenne baj. 

A lényeg: a végén Kora és társai legyőzik a túlerőt és megölik a gonosz főtisztet. Örülünk, minden rendben, egyszer megnéztük, felejtsük is el.

De itt a második rész, A Sebejtő. 

A cím megfejtése mellesleg: a gonosz főtiszt nem halt meg, hiper-szuper orvos-lényei életet lehelnek bele, de a tiszt sebeit nem akarja eltüntetni, hogy emlékezzen Korára, legyőzőjére, és a bosszúvágy tüze el ne hamvadjon. Nem túl fantáziadús, de sebaj, ezen ne múljék, nézzük tovább. Szóval a tiszt él, revansot akar venni, legyőzni a rebellis csapatot, és elvenni a kis falusi közösség búzáját. El is indul csapatával és óriási űrhajójukkal a gyenge kis bolygó felé. Nagy harc lesz, az biztos, készülünk a csatára. Ám addig még sok víznek le kell folyni a Dunán, vagy a kicsiny bolygó legnagyobb folyóján. Valamiért a rendező kéjes örömmel mutogatja indokolatlanul hosszú percekig az aratómunkát, a búzamezőket, változatos szögekből, mindenki arat, dolgozik látástól vakulásig. 

Nyilván fontos a búza, hiszen azért folyik a harc, meg szép is, a mezők mögött a nap nyugszik, gyönyörű, megható muzsika szól. Igen, szimbolikus, allegorikus, a búza maga az élet, stb, értjük; de jóból is megárt a sok, legalábbis egy elvileg akciódús zsánerben.

 Egyébként az utána következő munkafolyamatokba is bepillantást nyerhetünk, például hogy miként lesz liszt a búzából a malomban. Izgalmunk tetőfokra hág. A falusiaknak és a pár kiváló harcosnak három nap alatt kell betakarítani a termést; néha úgy érezni, mintha valós időben kellene nézni a az aratást: át tudtam érezni a dolgozók fáradalmait. Talán ez volt a cél?

Rebel Moon I., A Sebejtő. Zack Snyder filmjének egyik jelenete. Kora szerepében Sofia Boutella. Forrás: Netflix
Fotó: Netflix

A jó és a rossz közhelyes küzdelme

Aztán a film második felében megkapunk mindent kamatostul, amit esetleg hiányoltunk az első órában. Akció akció hátán, akció-szekvenciák tömkelege, győzzük kapkodni a fejünket, és lerágni az összes körmünket. Itt is igaz, amit gyakran emlegetünk, a kevesebb néha több. 

Súlytalanná válik az egész sztori, túlságosan szentimentális a megközelítés, a közhelyes mondatokról, párbeszédekről már szót sem érdemes ejteni; legfeljebb azért, hogy ilyen szövegkönyvvel a színészek teljesítménye is nehezen értékelhető.

Színtelen karakterek mozognak és beszélnek ebben a mozgóképes csodában, talán a főgonosz visz némi színt a szürke számtalan árnyalata közé. A harcok és a film vége felé belefér még egy lézerkardos-kinézetű párbaj is, egy kis tiszteletadás a Csillagok háborújának, legyen, bár ekkor már nehéz komolyan venni bármilyen ötletet. Az első fim alapján valamivel többet lehetett várni A Sebejtőtől, pedig az sem volt acélos erejű alkotás. 

Esti mese az űrből

A jobb napokat látott Zack Snyder időnként meglepő érzékenységgel tudja húzni az időt, ez már Az acélemberben is kiderült. Ha már Superman-film, jut eszünkbe, a szuperhősök legerősebbike is hatalmas búzamezők mellett nőtt fel, úgy tűnik, a direktornak erősen rögzült a téma. 

Snyder hosszú időt szán a hangulat, a miliő megteremtésére, és vélhetően tehetségének drámai oldalát próbálja belevinni ezekbe a filmekbe, de valahogy nem áll ez jól neki mostanában. 

Pedig régebben jó, élvezhető filmeket is csinált. Máskor viszont különös érzékkel varázsol a jó alapanyagból álmosító esti meséket. A Sebejtőnek végre vége, mi pedig várjuk, hol sértett fel minket a film? Sehol egy karcolás. Esetleg egy piciny heg az agykérgünkön.