A Képességeink határa a kihagyott ziccerek filmje

Vágólapra másolva!

A Képességeink határa egy olyan elképesztő science fiction film, amely a nem is távoli jövőben játszódik, és ahol a sportolók egy része megcsonkítja magát, hogy bionikus végtaggal indulhasson az olimpián, amellyel kétszer, sőt háromszor nagyobb teljesítményt is el tudnak érni azokhoz képest, akik nem művégtaggal versenyeznek.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

végtag olimpia sci-fi

A nem is olyan távoli jövőben, 2035-ben sokan szeretnének szuperképességű sportolók lenni, ezért akár azt is megteszik, hogy levágják a karjukat vagy a lábukat, hogy bionikus végtagot kapjanak, amellyel aztán kétszer vagy háromszor olyan gyorsan tudnak futni, sőt kétszer vagy háromszor akkora távot tudnak ugrani, mint aki nem bionikus végtaggal indul neki a versenynek. A Képességeink határa című film éppen arról szól, hogy a bionikus protézisek emberfölötti erővel ruházzák fel tulajdonosaikat, akik egy műlábbal akár egy autót is képesek felborítani.

A Képességeink határa a kihagyott ziccerek filmje

Nagyon elgondolkoztató Alfonso Poyart filmje által felvetett kérdés, mert azt mondja, hogy teljesen felborítja a világ rendjét a robotika. Egyrészt persze azt jól tudja mindenki, hogy a robotok azért vannak, hogy megkönnyítsék az emberek életét, de az tényleg egy új helyzet, ha már ott fog tartani a technológia, hogy az emberi test protézisei jobban működnek, mint maga az emberi test. A világban, amelyet ez a sci-fi ábrázol illegális az öncsonkítás. A bionikus végtagok sokba kerülnek, az emberek között pedig nő az elégedetlenség és a bionikus végtagokkal rendelkezők iránti irigység.

A filmben Gabi Santos az I. Pánamerikai Bionikus Játékok versenyzője, gyerekkora óta fogyatékkal él, a bionikus fejlesztések következtében kap egy bionikus végtagot. Gabi annyira sikeres sportoló lesz, hogy húga, Maria elkezd irigykedni rá. Neki esélye sincs egészséges sportolóként, hogy megdöntse Gabi távolugrási rekordját. Állandósuló veszekedéseiknek az vet véget, hogy Mariának egy közlekedési baleset miatt amputálni kell a lábát. Hamar megvigasztalódik, amikor az agyába ültetett chip segítségével működő bionikus végtaggal újra a sportpályára léphet. Aztán rájön, hogy a végtag sokkal többre képes, mint azt bárki gondolná.

A filmben a két testvér rivalizálásának eredménye oda vezet, hogy belekeverednek a helyi ellenálló maffia ügyleteibe. A film egyik legnagyobb hibája az, hogy először egy sci-fi drámát látunk, amely átvált egy maffiás akciófilmre, majd a végén már a szuperhős filmek dramaturgiája és képi világa is előkerül, és konkrétan egy olyan ugrás az egyik épületről a másikra, amelyet már 25 éve is láthattunk a Mátrixban. Mindez az egész filmre igaz. Temérdek olyan jelenet van, amelyeknél azt érezi a néző, hogy már látta valahol. Mintha a film forgatókönyvét egy ChatGPT írta volna, illetve szedte volna össze innen-onnan.

Valószínűleg sikeresebbek lettek volna az alkotók, ha maradnak az akciófilmnél, és bemutatják azt, hogy a sportolók világában is elképzelhető az, ami a bűnözők világában, hogy vannak olyanok, akik mindenáron győzedelmeskedni akarnak. Még akkor is, ha ezt csalással érik el, még akkor is, ha inkább az öncsonkítást választják.

A film legnagyobb hibája az összeollózott és összecsapott forgatókönyv, valamint az esetlen színészi játék. I. Pánamerikai Bionikus Játékok bemutatása olyan, mintha soha nem a versenyt, hanem mindig csak a verseny beharangozóját látnák a nézők.

Pedig egy olyan akciófilm, amelyben az akciójelenetek szünetében egy sportverseny egyre izgalmasabb pillanatai láthatók, és amelyben nemcsak a testvérpár teljesítményét mutatják be, hanem a többi versenyző küzdelme is kap némi filmidőt, biztosan elnyerte volna a nézők tetszését. A filmbéli testvérpár kimagasló teljesítménye, sőt világrekordjaik is akkor lettek volna igazán értékelhetők, ha képet kapunk arról, mit is jelent ez a verseny, kik indulnak, milyen az a mezőny, amelyben a két nő minden képzeletet felülmúló teljesítményt mutat be. A Képességeink határa tehát a kihagyott ziccerek filmje.
Sommásan: 4/10