Sajtreszelővel zúzzák szét a kínos mosolyt a Kinyírni a világotban

A John Wick-filmek rajongói nem véletlenül várták a telet és az idei nyarat. Télen John Woo Csendes éje borzolta az idegeket, most pedig a mozikban az év legvéresebb filmje, a Kinyírni a világot. A disztópikus lázálom látványos és igencsak eredeti közelharcok révén próbálja lenyűgözni a nézőket, miközben képi világa vegyíti a képregények és a videójátékok látványát.

Moritz Mohr elsőfilmes rendező nagyon magasra rakta a mércét, úgy döntött, hogy a John Wick-filmek látványvilágához hasonló bosszúfilmet készít. Olyat, amelyben a közelharcok és a zene valamiféle tánckoreográfiává állnak össze. Ráadásul az év legvéresebb filmjének címére is pályázik a Kinyírni a világot, ezért aztán úgy dönthettek az alkotók, hogy mindent, ami komoly sérüléseket tud okozni, bevetnek a verekedések során, beleértve a sajtreszelőt is. Persze látszik az is, hogy próbálnak lavírozni az alkotók az inkább humorosnak szánt véres leszámolások és a nézőtéri felszisszenést kiváltó csúnya sérülések bemutatása között, azért inkább az utóbbi javára billen el a mérleg nyelve.

Kinyírni a világot
Fotó: Prorom Entertainment

A Kinyírni a világot az év legvéresebb filmjének címére pályázik

A film egyrészt megjeleníti a képregények jellegzetes látványvilágát, másrészt olyan érzése is van néha a nézőnek, mintha egy videójátékot látna, ami szintén tudatos vállalás. Persze a John Wick-filmek látványvilágát nem sikerült felülmúlni az alkotóknak, de az is az igazsághoz tartozik, hogy itt inkább a tarantinós vérben tocsogás lett a hangsúlyos. Akcióvígjátékról lévén szó, a film szinte minden közelharcos jelenetében megjelenik valamilyen jobb vagy rosszabb tréfa, a film végi fordulat is igazán meglepő és tényleg nem számít rá az ember.

Kinyírni a világot
Fotó: Prorom Entertainment

A főhős egy néma fiú, Bill Skarsgård alakítja, aki rendesen kocka hasúra gyúrta magát, és akciófilmek hőseként az apja, Stellan Skarsgård nyomdokain lépdel, akinek ráadásul volt is egy kicsit hasonló filmje 2014-ben, Az eltűnés sorrendjében. A Kinyírni a világot egy olyan disztópikus lázálom, amelyben őrültek irányítják a világot, és amelyben a vezetők egyike meggyilkolja egy fiú családtagjait, vagy legalábbis minden jel erre utal. Az árván maradt siketnéma fiú életében a fordulatot az hozza, hogy egy sámán veszi szárnyai alá, ő kezd el naponta foglalkozni vele. Hosszú évek alatt megtanítja a közelharc művészetére, a kitartásra, a helyzetek átlátására, a túlélésre, igazi bosszúálló fegyvert farag a fiúból, akinek aztán a bosszú lesz az életének célja.

Kinyírni a világot
Fotó: Prorom Entertainment

Mindennek eszköze, hogy a gyermeki képzelőerejét elnyomja a sámán, amelynek eredményeképpen felnőttként látomásai lesznek, ami abban nyilvánul meg, hogy lánytestvérének gyerekkori énjével beszélget. Kevésszer látunk olyan akciófilmet, amelyben siketnéma a főhős, itt úgy oldják meg, hogy azért a néző értesüljön arról, mi jár a fejében, hogy halljuk a gondolatait, ő pedig úgy érti meg azokat, akik körbeveszik, hogy tud a szájukról olvasni. De a film vállaltan nem az élet közeli dialógusok révén akarja megnyerni a nézőket, sokkal inkább arra törekednek az alkotók, hogy olyan közelharcos jeleneteket mutassanak be, amelyekre azt lehet mondani, hogy ilyet még nem lehetett látni a mozivásznon. A párbeszédek tudatosan megmaradnak a képregények szintjén, olyan az egész film, mintha idéző jelbe lenne téve minden.

Kinyírni a világot
Fotó: Prorom Entertainment

A Kinyírni a világot alkotói a színtiszta szórakoztatást tűzték ki célul, az izgalom fokozásának a fő eszköze az elképesztően megkoreografált és dinamikusan fényképezett jelenetek váltakozása. Olyan az egész, mint amikor egy videójáték küzdelmeibe belefeledkezik az ember, és ahhoz, hogy új pályára léphessen, meg kell nézni néha egy kisebb előtörténetet, amely alapján jobban érthető, miért is kell kinyírni a világot. Amit ígérnek az alkotók, az izgalmakkal teli szórakoztatást, azt maximálisan megkapják a közelharcot és a tocsogó vért kedvelők, az pedig már csak hab a tortán, hogy akkor is tudnak még meglepetést okozni a nézőknek, amikor azt gondolná az ember, hogy lassan vége van a filmnek, győz a jó és lehet hazamenni. Ekkor viszont egy olyan fordulat jön, ami még véletlenül se jut az ember eszébe.
Sommásan 7/10