Ne szólj szám, avagy hallgatni arany

A bírónő és az ügyész együtt keresik a nő lányának gyilkosát

Fotó: Netflix

A napokban jelent meg a Netflixen a Colors of Evil: Red, azaz A gonosz színei: Vörös című krimi-thriller. A film egy népszerű lengyel író, Małgorzata Oliwia Sobczak háromkönyves sorozatának első részét dolgozza fel. Az eredmény összességében felkelti a figyelmet és az érdeklődést, ugyanakkor a nyomozás izgalmait gyorsan elmossák a feleslegesen halmozott, túlzásba vitt véres jelenetek. Bár a cím is utal a vörös szín és a kiömlő vér kapcsolatára, a kevesebb – mint oly’ sokszor – ebben az esetben is sokkal több lett volna.

Az Adrian Panek által rendezett, Panek és Łukasz M. Maciejewski forgatókönyve alapján készült produkció izgalmasan indít, gyorsan felkelti az érdeklődést és magával ragad. Azonban néző könnyedén azon kaphatja magát, hogy éppilyen gyorsan meg is csömörlik az öncélú és hatásvadász, vérben tocsogó jelentektől. Pedig a nyomozás izgalma és az olykor talán kiszámítható, a figyelmet mégis fenntartani képes fordulatokban bővelkedő cselekmény épp elég lenne ahhoz, hogy a film gyorsan beszippantsa a nézőjét.

A film egyik főszereplőjét, Monikát brutálisan meggyilkolják Forrás: Netflix

Amikor Lengyelország tengerparti régiójában meggyilkolnak egy fiatal nőt, édesanyja, egy prominens bírónő és egy fiatal, elhivatott ügyész összefognak, hogy kinyomozzák, mi is történt valójában. Mert – bár az áldozat ajkainak levágása egy konkrét sorozatgyilkos kéznyomának tűnik, így látszólag már elsőre megvan az elkövető – annak öngyilkossága után sok olyan nyitott kérdés marad, amelyre nyilvánvaló választ adhat a bizonyítékoknak egy olyan halmaza, amelyeket addig mindenki más figyelmen kívül hagyott.

A legfontosabb szerepekben a Helena Bogucka nevű bírónőt alakító Maja Ostaszewski (Broad Peak), a fiatal ügyészt, Leopold Bilskit játszó Jakub Gierszał (The Getaway King) és a meggyilkolt lányt, Monikát megformáló Zofia Jastrzębska (Infamy) láthatók. Mindhárman kellőképpen hiteles és kidolgozott karakterábrázolást nyújtanak, meggyőző színészi játékkal keltve életre a gyakran drámai feszültséggel teli jeleneteket. Különösen kiemelkedő, emlékezetes alakítást megörökítő jelenet, amikor a bírónő azonosítja brutális kegyetlenséggel megölt lánya megcsonkított holttestét.

A gyásztól sújtott anya ezután magát, illetve férjét, a népszerű, közismert ügyvédet, Romant (Andrzej Zieliński) hibáztatja a történtekért. Úgy véli, ha több figyelmet szenteltek volna a gyermeküknek, minden másképp alakulhatott volna. Kezdetben követné lányát a halálba, majd életben maradásának céljává válik a gyilkos megtalálása. Monika halálának körülményei különösen brutálisak, és arra utalnak, hogy a lány egy szadista sorozatgyilkos áldozata lett.

Ahogy a bírónő és a nyomozó fokozatosan felgöngyölíti a szálakat, a flashback technikát alkalmazó film nézőiként mi is számos sötét múltbeli pillanat szemtanúi lehetünk. Kiderül, hogy a lány csaposként dolgozott a Hajógyár Clubban, ahol egyre szorosabb kapcsolatba került a helyi alvilággal, különösen egy Łukasz nevű, kegyetlenül brutális helyi maffiavezérrel (Przemyslaw Bluszcz), akinek az említett szórakozóhely is a tulajdona. A rendőrséghez fordulva szeretett volna ennek a kapcsolatnak véget vetni. Csakhogy egy ilyen befolyásos alvilági figurának mindenhol megvannak a maga emberei.

A bírónő és az ifjú ügyész által folytatott nyomozás is számos kérdést felvet. Többek között, hogy miért dolgozott Helena férje egy maffiózónak? És volt-e valami köze Łukasznak Monika meggyilkolásához? A flashbackekből nemcsak ezekre kapunk választ, de az áldozat személyisége is egyre jobban kirajzolódik előttünk. A nem sok meglepetést tartogató, de mozgalmas fordulatokkal megírt cselekményben fontos szerepet játszik a Helenával viszonyt folytató orvosszakértő (Andrzej Konopkea) és annak titokzatos fia, illetve az a Monica által mindig viselt rubingyűrű, amely Helena anyjáé volt, és amelynek a lány halála után nyoma veszett.

A filmnek a bírónőt és édesanyát játszó színésznő, Maja Ostaszewski alakítása a legnagyobb erőssége. A z utolsó percig is fordulatos történet – viszonylag kiszámítható csavarjaival együtt – könnyedén tudna néhány izgalmas pillanattal szolgálni, ha nem lenne túlságosan megterhelve öncélú brutalitással, vérrel és erőszakkal.