Pókember első önálló kiruccanása a Marvel mozi-univerzumban néhány csodálatos és lendületes akciójelenetet eredményezett, köszönhetően a film gonoszának, a Keselyűnek. A teljesen kiszámíthatatlan mozi és főként a 3. és az utolsó akciójelenet bebizonyította, hogy sokak kedvenc szuperhőse jó úton halad a halhatatlanság felé.
Hasonlóan a Pókember: Hazatéréshez, ennek az alkotásnak a prioritásai sem az akcióban rejlenek elsősorban, hiszen az alkotók szándéka az volt, hogy több időt töltsenek Peter Parkerrel és családjával az ikonikus csípés előtt. Éppen ezért A Csodálatos Pókember sokkal inkább karakteralapú, mint a többi Pókember-film, így Andrew Garfield megmozgathatja színészi izmait, ráadásul ez az egyetlen olyan film, amiben szerepel egy verekedés Parker iskolájának termeiben, ami egészen megdöbbentő.
Mivel a Pókember 3 a kirobbanóan népszerű Sam Raimi-féle Pókember franchise harmadik része, és az volt az eredeti szándék, hogy a korábbiaknál nagyobb és jobb legyen, a történet nem sikerült erősre, ám az akciójelenetek annál inkább! Legyen szó Pókember és Sandman heves harci jelenetéről a New York-i metrórendszer mélyén, vagy a Pókemberről, aki az egekbe rohan, hogy elkapja Gwen Stacyt mielőtt a járdán végezné; a Pókember igazi adrenalinbomba!
Miután ez az akciófilm a fentiekhez képest kevésbé karakterközpontú, ez azt is jelenti, hogy Jon Wattsnak jóval több esélye volt arra, hogy rengeteg akciót szuszakoljon bele a cselekménybe. Sokak szerint akár a számtalan lénnyel, akár a vizuálisan lenyűgöző illúziók mesterével, Mysterio-val áll szemben, ennek a filmnek az akciójelenetei a legjobbak közül valók.
Ha van olyan film, amely elragadta a közönséget, és a szuperhősfilmek, sőt az animációs filmek egészének úttörőjévé vált, akkor az ez. A történetmesélés és a látvány is monumentálisra sikeredett, és természetesen ez igaz a film lélegzetelállító akciósoraira is. Bár a Pókember: Irány a Pókverzum! díszletei önmagukban is izgalmasak és élvezetesek, szemet gyönyörködtetők azok a képsorok, amelyekben a Prowler Miles Moralest üldözi a metrón keresztül, majd később New Yorkba, vagy az a jelenet, amelyben a Pókemberek lesből támadnak May néni házában, miközben tönkre is teszik azt.
Ez a Pókember-film anyagilag a legsikeresebb része a franchise-nak, és zászlóshajó volt abban, hogy az emberek a koronavírus-járvány után visszatérjenek a mozikba. Ez természetsen nagyban köszönhető annak is, hogy a film számos olyan akciójelenetet tartalmaz, amelyet a többi alkotás nem. A Nincs hazaút ugyanis meg tudta lépni a látszólag lehetetlent, és összehozta a korábbi Pókember-franchise gazembereit és Pókjait, lehetőséget adva nekik, hogy minden korábbitól eltérően a képernyőn megmutassák, milyen fából faragták őket. A rajongók kedvencei közé tartozik például a Pókember, aki Sandmannel együtt harcol az újjászületett Electro és a Doctor Octopus ellen, de minden bizonnyal a legnagyobb kedvenc az a jelenet mindenkinél, amikor a három ikonikus élőszereplős Pókembert először láthatták egyszerre a képernyőn.
A Pókember első élőszereplős színházi debütálása óriási jelentőségű volt a filmtörténetben, elsősorban a látványtervező, tehát a látványvilága miatt. Mivel a film egyetlen ellenfele a fenyegető és brutális Zöld Goblin volt, a Pókember harci jelenetei nemcsak izgalmasak, de időnként ijesztőek is. A legikonikusabb jelenet sokak szerint az, amely során a Zöld Goblin bedobja Pókembert egy elhagyott épületbe, majd alaposan átszerkeszti a fizimiskáját.
Mintha a Pókember: Irány a Pókverzum nem definiálta volna újra és nem rázta volna meg eléggé a talajt a film alatti térben, a film folytatását sokan mégis az egyik legjobb és vizuálisan leginnovatívabb szuperhősfilmek tartják a mai napig főként talán amiatt a jelenet miatt, amelyben Milesnek harcolnia kell, és el kell menekülnie az egész Póktársadalom elől. Az egy kontra száz harcot The Spot és portálnyitó képességei teszik vizuálisan is egyedülállóvá.
Noha ez az egyik leggyengébb Pókember-film, mégis a legjobb Pókember-akciókat és látványvilágot hozta. Akár arra a jelenetre gondolunk, amikor Parker áll szemben az Electro-val a neonfényben megvilágított Times Square-en, akár szuperintenzív közelharcra az új Zöld Goblinnal: ebben a filmben nincs olyan akciósorozat, amely lenne telitalálat!
A Pókember 2 vitathatatlanul minden idők egyik legjobb szuperhősfilmjeként ismert – sokak szerint a Marvel-moziuniverzum legjobb filmjei között van – mind a film hihetetlenül lenyűgöző cselekményének, mind az akciódíszleteknek köszönhetően, amelyek a mai napig elragadtatják a közönséget. Nem véletlen, hogy Sam Raimi második Pókember-filmje díjat nyert vizuális effektusaival. A vonatcsata-jelenete pedig minden tekintetben mestermű és még 20 évesen is a szuperhősmozi diadala marad, köszönhetően a többi időtlen akciósorozatoknak is, az elmúlt évek legjobb akciójelenetei között van a helye.