7. Minizsenik 2. (2004)
Egy érthetetlen folytatás, mert már az öt évvel korábbi első rész is borzalmas volt, de a rendező, a nem sokkal később meghalt Bob Clark valamiért úgy gondolta, muszáj folytatnia a szuperokos bölcsisek kalandjait (sőt, Clark halála után még további folytatások is készültek), hogy ismét bebizonyítsa: egy rossz poén korántsem lesz jobb attól, ha egy pelenkás mondja. Ezúttal nem egy őrült tudós, hanem egy médiamágnás fenyegeti a gyerekeket, de a színvonal még az első részt is alulmúlja. A kritikusok véleménye szerint a Minizsenik 2. az ízléstelenség csúcsa, egy rettenetesen ostoba film, ami sérti a nézők intelligenciáját.
6. Pinokkió (2002)
Szomorú, de egy világhírű európai sztár, az Oscar-díjas Roberto Benigni (Az élet szép) által rendezett és előadott film is felkerült a Rotten Tomatoes szégyenlistájára. A Carlo Collodi klasszikus regényét újragondoló film mindenképpen a Pinokkió-adaptációk egyik legrosszabbja, ottromba viccelődéssé és ostoba ripacskodássá silányítva a lélektani gyerekmesét. Főképp azért, mert a valódi gyerekké válni akaró rosszcsont fabábú szerepét Benigni magára osztotta, ezzel viszont nem azt érte el, hogy felpiszkálta a felnőtt nézőkben a gyereket, hanem eltaposta a szép mese minden felemelő vonását. Benigni a tévedését aztán közel 20 évvel később Matteo Garrone rendező segítségével igyekezett jóvá tenni.
5. Gotti (2018)
A Kevin Connolly által rendezett, John Travolta címszereplésével készült maffiafilm a Rotten Tomatoes alapján minden idők legrosszabb gengszterfilmje. A bűnkarrierje csúcsán a Gambini családot irányító John Gotti története Travolta minden erőfeszítése ellenére egy gyenge, szerecsenmosdató életrajzi film az egyik legrettegettebb gengszterről, ugyanis a színészből rendezővé lett Connolly egy üres, feszültségtől és mondanivalótól mentes filmet rendezett, a Keresztapa-trilógia totális ellenpólusát.
4. Ezer szó (2012)
Az 1980-as évek fekete sztárja, Eddie Murphy karrierjének mélypontja az Ezer szó, amelyben épp a szókimondásáról híres komikus hangját veszik el, azaz a cselekmény eleve korlátozza az egyébként pont a "dumája" miatt kedvelt sztárt legfontosabb színészi eszközétől. Marad az idióta vigyorgás, meghökkent tekintet és más látványos grimaszolás, ami még egy családi komédiának sem használ, főleg, ha szeretnének valami általánosabbat mondani a némaságra ítélt hazudozós irodalmi ügynök történetével.