Az alkoholizmus Magyarországon, valamint a világ szinte minden más pontján egy igen meghatározó és súlyos társadalmi probléma. Sokszor a valóélethez hasonlóan a filmvásznon is örömforrásként, kellemes pillanatok okozójaként tűnik fel az ital, mely azonban számtalan életet tett már tönkre. Erről a megközelítésről talán kevesebb alkotás készült eddig, ám így is lehetett ezek közül szemezgetni. Cikkünkben összeszedtünk néhány olyan filmet, ahol az alkohol olyan főszerepben tűnik fel, amiben nincs köszönet.
A mozivásznon, pláne a hollywoodi mozivásznakon a részegeskedés sokáig csak komikus felhanggal, vagy gonosztevők melléktevékenységeként jelenhetett meg, így annál nagyobb visszhangot keltett, amikor a rendezőlegenda Billy Wilder egy sikerregény adaptációjával komolyan beleállt a témába. A Férfiszenvedély valójában drogfilm: a függőséggel vívott küzdelemmel telő egyetlen magányos hétvége történetén keresztül megmutatja, hogy az alkohol az egyik legkeményebb kábítószer, ami a legális volta ellenére ugyanolyan pusztítást tud végezni egy ember életében, mint a tiltott társai.
Egy alkoholizmusban tönkremenő életnél csak az szomorúbb, ha két élet megy ilyen módon tönkre, ráadásul épp azok lökdösik egymást lefelé a lejtőn, akiknek felfelé kéne segítenie a másikat. A Nem félünk a farkastól kiábrándult, egymás vérét szívó házaspárja (a való életben is zűrös házasságban élő Elizabeth Taylor és Richard Burton) számára napi rutin az otthoni piálás, amibe a fiatal házivendégek csak új muníciót hoznak, minden értelemben.
Mindössze 32 évesen nyerte el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat Nicolas Cage egy alkoholista forgatókönyvíró megformálásáért, aki az élete végleges összeomlása után Las Vegasba utazik, hogy ott halálra igya magát. Egy magányos utcalánnyal való találkozása azonban különös szerelmesfilmmé változtatja a történetet, aminek szereplői nem megváltoztatni akarják egymást, csupán együtt lenni.
Magyarország igencsak jelentős teljesítményeket tud felmutatni italkészítés és italfogyasztás terén is, aminek mindennapi életre gyakorolt hatásai a magyar filmekben is rendszeresen megmutatkoznak. Például az Egressy Zoltán sikerszíndarabjából készült Portugálban, aminek helyszíne egy falusi kocsma, az oda betérő sokféle jellegzetes alakkal, akik egy nap alatt is többször fordulnak be oda egy kis „fröcsikéért”.
Már a Mikulás is piál? Ebben a filmben igen, hiszen a Billy Bob Thornton által alakított suttyó karakter valójában rühelli a gyerekeket és a karácsonyt, szíve szerint állandóan részeg, nőket dönget meg a próbafülkében, és az egészet csak azért csinálja, hogy szenteste kirabolhassa a plázát. Azonban emberére akad egy dagi kisfiú személyében, és a végére hihetetlen módon egy igazi karácsonyi film sül ki az egészből, persze éjfekete humorral keverve.
Jeff Bridges jó néhány részeges karaktert megformált már a karrierje során (emlékezzünk csak A nagy Lebowksi koktélkedvelő Tökijére), és a westernlegenda John Wayne is rendszeresen meghúzta a whiskeyt a filmjeiben. Kettejük színészi pályáján közös pontot jelent A félszemű seriff (1969) és A félszemű (2010): ugyanaz a történet, két különböző korban elmesélve. Mindkét esetben egy embergyűlöletbe és ivászatba beleragadt egykori békebíróval, akit egy fiatal lány megbízása rángat ki a mélyből.
Till Attilát a legtöbben valószínűleg televíziós műsorvezetőként ismerik, pedig filmrendezőként is már egészen komoly munkásságot hozott össze olyan alkotások révén, mint a Tiszta szívvel, a Csicska, vagy a Pánik. Az önéletrajzi ihletettségű új rendezésében két, gyógyulóban lévő alkoholbeteg (Thuróczy Szabolcs és Polgár Tamás) egyetlen napját követhetjük végig, akik a terápiás ülésekről eltűnő barátjukat próbálják megtalálni, mielőtt az visszaesne. Eközben pedig nekik maguknak is kemény kihívásokkal kell szembesülniük, hiszen nem könnyű nemet mondani ott, ahol mindenki kínál.