Bódépest, te csodás!

Vágólapra másolva!

A főváros egyre inkább és menthetetlenül a bódék városa. Valószínűleg ebben szerepet játszhat a keleti és a déli nyitás is, hiszen mondjuk Grazban már nem látunk ilyen építményeket. Jöhetnek itt korok, változhatnak rendszerek, a bódé örök. Annak ellenére, hogy a szó jelentése „fából vagy fémből készített ideiglenes építmény, kunyhó”. A hangsúly az ideiglenesen volna.

Grimm Balázs,

Szabó Gábor

Vágólapra másolva!

Budapest bódé

Közvetlenül a Nyugati pályaudvar bejáratánál áll ez a kürtőskalácsos. A pályaudvart az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége tervezte, gyanítjuk, hogy a bódét is. Nézzük csak meg a sziluettjét! A látványt némileg zavarhatja a téglás tapéta, de ne feledjük, a bódé nemes küldetést képvisel: a kürtőskalács hungarikummá válását. Ugyanis a „Kürtőskalács - egyszerre székely, erdélyi és magyar!” Februárban be is került a hungarikummá válás előszobájának tekinthető Magyar Értéktárba. A pályaudvar nem.

A Móricz Zsigmond körtéren járunk, ahol egy úgynevezett hírlapos bódé (vagy affektálva: pavilon) áll, a lehető legjobb helyen, a gyalogosok útját keresztezve. Ezek a bódék a kétezres évek elején lepték el a várost, mára azonban nem tekinthetőek korszerűnek, ugyanis egyben sem sikerült megvásárolnunk az Origo legfrissebb számát. Sebaj, még néhány év és Wi-Fi hotspotok lesznek belőlük.

A Podmaniczky utcáról nyíló parkolóház őrbódéja igazi szocializmust idéző gyöngyszem. Benne ül őrt a Ferde Ember, aki otthon is levágott néhány centit az ágy lábából, annyira nem szokta meg a vízszintest. A kép bal oldalán látható lánc is a régi időkre utal, üzenete: „Nem kell nekünk kábítószer, szalmaszálas kóla, nem majmoljuk Amerikát láncos kutya módra!”

Háttérben megint a Nyugati pályaudvar, az előtérben a fővárosi senki földje egy szeglete, rajta őrbódé, raktár, lövészbunker, nyilvános vécé, vagy a felsoroltak tetszőleges kombinációja. Mindegyik megoldásban közös, hogy a bent szolgálatot, dolgot teljesítő ember (?) jól láthat a sötétben.

A nyolcadik kerület egyik foghíjtelkén kialakított parkoló őrbódéja stílusos is, meg nem is: eredetileg lakókocsi volt, illik tehát a kocsik uralta közegbe, de leszerelték a kerekeit, nehogy nagyot álmodjon. A szembeötlő hiányosságról nem készülhetett fénykép, mert az őr olyan gyors volt, hogy még be sem értünk, máris kint találtuk magunkat. A kerület stílusosságát viszont jól demonstrálja a hölgy, aki a kerítéshez választott szatyrot.

A Nyugati pályaudvar nem a fekvéséről kapta a nevét, viszont ez a kis bódé egyértelműen a mellette lévő nagy falatozóról. Az étteremlánc ezt írja a honlapján: „Az egészséges életmódra nevelés a családok számára, így a számunkra is kiemelten fontos (…)”, nyilván ezért tilos – mindkét irányból! - behajtani a kis bódéba autóval.

Mi, magyarok rögeszmésen ragaszkodunk a bódékhoz. A Deák Ferenc utcában például vagy 20-30 ilyen építmény áll. A pesti síkvidék polgári környezetét valószínűleg mintegy ellenpontozni kívánták az építőművészek a magas hegységek rönkházait megidéző építményekkel, és hát tudjuk: „Kürtőskalács - egyszerre székely, erdélyi és magyar!”

Nem, nem udvari vécé, a képen a török nagykövetség előtti őrbódé látható, ami nagy idők tanúja. Látta például februárban Putyin elnök karavánját, a látogatásról többek közt ezt írtuk: „Nagyon szigorú az ellenőrzés a Hősök terén és környékén, de helyszíni tudósítónk szerint annyira azért nem. Egy, az állítása szerint az Andrássy úton működő török nagykövetségre igyekvő pizzafutárt gond nélkül átengedtek a kordonon.”

Ez a Karinthy Frigyes utcában lévő bódé áll ugyan, de üresen, a benne lévő lángosos, mint azt az ajtóra rakott felirat is hirdeti: megszűnt. Ebben valószínűleg annak a téves marketingfogásnak is szerepe van, hogy a kunyhó tetején egy sapkás hamburger látható. Az ügy politikai tanulságot hordoz, ahogyan azt Kósáné Kovács Magda egykori MSZP-s munkaügyi miniszter mondta: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!

Lássuk be, emeletes bódé azért kevés van. Ez a 9. kerület egyik hajdani parkolójában áll, ami most építési terület. A kép hátterében látható daru szerepe is egyértelmű: azzal emelik be szolgálati helyére a portást, Fifit, a kiskutyát, valamint a fröccsös butéliát. Az elfüggönyözött ablak ebéd utáni ejtőzésre, esetleg kamerás megfigyelő rendszerre utal.

Ha már ebéd, a Nyugati pályaudvar közelében elegánsan raklapokra helyezett kéjlak mindenben veri az előző bódékat. Kéménye is van, ráadásul füstös, ami annak egyértelmű jele, hogy a helyiségben az elmúlt zsírfoltos évtizedekben számtalanszor megfőzték a portások, őrök emblematikus ételét, a paprikás csirkét nokedlivel. Kék köpeny alatt necc atlétát viselve, Sokol rádió mellett ülve, Fradi-Dózsán izgulva.

A Schönherz Zoltán Kollégiumtól egy felesnyire található büfé nem egy nagy durranás, bár az üzemeltetők abban konzekvensek, hogy a náluk kapható hamburger az épülethez hasonlóan a kádári időket idézi. És ez jót is, rosszat is jelent. Viszont a közelben kapható a város talán legjobb phó levese. Pechünkre az a vendéglátóipari egység nem bódéban üzemel.

Az őszinte 8. kerület sűrűjében áll ez a látványpékség. Az oldalfalai kissé viseltesek ugyan, de a teteje teljesen rendben van. A bódé eladó, szerintünk azért, mert a tulajdonos rossz üzleti modellt követ. Egy látványpékség esetében ugyanis kimondottan fontos elem a látvány, ami viszont csukott ablakokkal nehezen megoldható. Ráadásul így sokkal több áram megy világításra.

Ez a bódé a 8. kerületi Vajda Péter utcában posztmodern válasz a bádogépítményekre. Nincsenek durva határok, az utca a vékony plasztik rétegen keresztül valósággal átlényegül kocsmává, melynek révén ezen a helyen azonnal rájövünk, hogy a térnek és az időnek nem abszolút, hanem csak viszonylagos mértéke van. Ez olyankor különösen hasznos, ha innánk még egy sört, de otthon már nagyon várnak bennünket.

A Blaha Lujza téren a már látott raklapos megoldást látjuk ismét. A környező épületek annyira rondák, hogy esztétikailag nem oszt, nem szoroz, hogy ez a lakókocsinak álcázott bódé itt áll. Morálisan már elgondolkodtató a helyzet, mert innen alig néhány méterre szoktak ételt osztani a szegényeknek. Soha nem csirkét.

Stadion autóbusz-pályaudvar, ahol egy csomó bódé van még ezen kívül, de ez egyedülálló, mert pláza! Dacosan mutatja, hogy van jövő a bódékultúra előtt. Mint a képen is láthatjuk, a plázák sajátossága a tágas belső tér, az átriumos elrendezés és a gondosan temperált levegő. A bódépláza egyben frappáns lázadás a KDNP és a vasárnapi zárva tartás ellen.

Az előbbi pláza közelében áll ez a kabrió bódé. Ezt a modellt a legtöbben ismerjük, hiszen a kis falusi búcsúktól egészen a Hungária körútig mindenhol megtalálható. Ennek a példánynak ad némi bizarr különlegességet, hogy nem bicskát, törökmézet, vagy nagy-magyarországos dugóhúzót árulnak belőle. Igen, jól látják, ez egy láb-és felsőtest bolt!

Üde színfolt ez a lángosos bódé a Király utcai villamosmegállónál. Megkapó a légyölő galócákat idéző forma- és színvilág, kifogásunk egyedül a balatoni felirattal lehet. Értjük mi, hogy az open és a balatoni hívószavak a külföldi turistáknak. Ők azonban nem tudják, hogy a balatoni lángosra az eredeti recept szerint kizárólag hőre semmilyen körülmények közt nem olvadó, pakurából készült sajtot szabad tenni.

Ez a gázelosztó bódé az Ajtósi Dürer soron annak intő jele, hogy vége a graffitis lázadásnak: ez a gázszekrény tulajdonképpen az underground művészet ravatala. A gázosok és graffitisek együttműködése nyomán ugyanis a srácok előbb lefújták a bódét, aztán a gázosok felszerelték a figyelmeztető táblákat. Gáz.

Végül egy minősített eset, amikor a bódé előbb bódésor lesz, majd egy téglaépületbe szervesül. A műalkotáson látszik, hogy egykoron a vas és acél országa voltunk, mert a mester nem spórolt az anyaggal. Nekünk nem sikerült kitalálnunk, mi lehet a különös építmény, egy arra sétáló kiskamasz szerint herevasaló üzem, külön bejárattal a nemdohányzó vendégeknek.