Az M3 bevezetőjének tőszomszédságában lévő posztindusztriális telepet elnézve panaszkodhatnának sokan, hogy "de kérem, hiszen itt hegyekben áll a sitt", pedig ez a tény hatalmas lehetőségeket rejt magában. Hegyekből ugyanis rosszul állunk, viszont a Nemzetgazdasági Minisztérium kiadta a jelszót: Síelj itthon! Az, hogy évek óta nincsen tél, ne zavarjon senkit, majd az illetékesek módosítják a vonatkozó rendeletet. A hely nagy előnye, hogy vonattal is megközelíthető, és már most várja egy mobilvécé a majdani sízőket. A keret a túl nagy arccal érkezők kiszűrésére szolgál.
Kőhajításnyira az előző helytől, a szívélyes Angyalföld irányában tovább sétálva múlt és jövő párhuzamos egymás mellett haladását figyelhetjük meg. Nem, nem, a jövőt nem a vonat testesíti meg, hiszen a MÁV jövőre csökkenteni kívánja menetrendi kínálatát. A kép további szomorú momentumot rejt magában, a kerékpáros fiatalember ugyanis a parlagon heverő sártengerből nem a civilizáció, hanem a vészterhes rákosrendezői sínerdő felé baktat. Persze az is előfordulhat, hogy ő az ügyeletes bakter.
Sínek innen, Rákos-patak onnan, veszélyes hulladék előttünk. Van itt minden, a kibelezett monitortól az olajos rongyon át egészen a döglött kiscicáig. Teljes leltárt nem sikerült végeznünk, mert jött egy láthatósági mellényt viselő MÁV-alkalmazott, és ahogy kell, köszönés és bemutatkozás nélkül nekünk szegezte az obligát kérdést: - Mit keresnek? – Köszönjük, megtaláltuk – válaszoltuk furfangosan. – Akkor húzzanak innen, mer ez MÁV-terület, belépés csak engedéllyel. A fotót elnézve maximálisan értjük, miért.
Kedv s öröm röpkednek, mert a Fiumei úti sírkert közelében lévő ipari létesítmény a szorgos kezű migránsoknak hála újból benépesült. A római vízvezetékeket idéző úgynevezett izék és a nyíl is ígéretes távlatok felé mutatnak: a távolban látható műalkotás a princípiumoktól terhes nőt ábrázolja, legalább kilenc hónappal a szülés előtt.
Már majdnem Csepel, de még Pest. Nem merem leírni, pontosan hol van a hely, mert még mindenki odamegy, és leteszi az autóját. A placc egyébként új értelmezést adhat a P+R parkolóknak. A lebontott házromok övezte környék ugyanis olyan sivár és vigasztalan, hogy az ember Parkol és Reszket. Ha esetleg mégsem, akkor maradhatunk a P+R eredeti jelentésénél: Park and Ride – parkolj és utazz. Jó messzire.
Ha kocsiban menő a kabrió, mint ahogy, akkor nyilván autóbontóban is az. Gőzünk sincsen, mi lehetett ez az objektum korábban, amikor ott jártunk, egy kicsit a Sixtus-kápolnát idézte, pápaválasztás idején: egy rezsón valami fém alkatrészt égettek, amiből fehér füst szállt az ég felé. Bátran bementünk, de az őrkutya rettentően félt. Nem úgy a telepiek, akik állításuk szerint soha nem bántották a blökit, amit mi készségesen NEM hittünk el nekik. A földön mindenféle alkatrészek, talán még ribancrendszám is hevert, de nem volt időnk bámészkodni, mert elzavartak bennünket. Szevasztok, állatvédők!
„Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég. De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még" - ez szólt a rádióban, miközben a helyszín felé gurultunk, amiből majdnem baleset lett, mert Szabó kollégának jobb az ízlése, mint a reflexei. Szóval nem alszik ki, nem hát, aminek két oka van. Egyrészt a derék és még inkább csóró hobbitelkesek – karnyújtásnyira a durván drága Marina-parttól – rengeteg fát halmoztak fel a rossz időkre, másrészt azért nem, mert a szeretet lángját itt napelem fűti. Most akkor csórók? Fene tudja. A legdrágább autó a környéken súrolja a félmilliós álomhatárt, a vízen úszó telek viszont megfizethetetlen.
Ez tulajdonképpen egy képrejtvény. Ráadásul az élet legnagyobb kérdéseit felvető fejtörő, mert például hová tart a törzs nélküli ember a fotó közepén? – kérdezhetnénk. Azt sem tudjuk, milyen földből hajtott ki ő, a karácsony apropóján talán arra voksolnánk, hogy a szeretet talajából. Távolban az Óbudai Gázgyár, az előtérben bizonyíték: a graffiti mindennek a gyökere. Elvesztettük a viszonyítási pontokat, de végre értjük a művészt, akik arról danolt, hogy „Csak a gázgyár esett rám".
Jobbról is, balról is morzsol az élet, de valakinek őriznie kell az eldurrant óvszereket és a be nem teljesült álmokat. Ezért lakik itt, a Központi és a Motorkerékpár út mellett Indusztriál Vince bácsi. Aki valamikor fontos emberek szomszédja volt, de ez ma szemlátomást kínos dolog, mert csak a távolból szeret minket. Leltár szerint van még a telep, valamint Buksi kutya, aki a hűvös idők miatt beköltözött a nagyfőnök mellé a lakókocsiba, nagyon helyesen. A reuma nem viccel, ezért ajtót sem nyitottak nekünk, csak annyit kiabáltak a decemberi ködbe, hogy fáradjunk melegebb éghajlatra, amennyiben ez összehozható az édesanyánkkal.
Kámfor utca, Balzsam utca. Évtizedek óta feszít minket a kérdés, hogy „Van-e élet a Földön/ A rock and rollon túl?" Itt ezt most első kézből megtudhatjuk: nincsen. Csak a felhalmozott vasúti talpfák, valamint a libagége, amit az egészségbarát nagyfeszültségű vezeték alatt viszünk haza, nagykeráron. Az életünk, és a rádiónk is URH:, „Mi az, hogy mindenki egyenlő? Hiányoljuk a helyzet urát!"
Bécsi utcának hívják, a Brüsszeli utcából nyílik, és a Madridi utcában folytatódik, de semmi köze Európához – mi az? Hőtágulás? Gutaütés? Francot, a megoldás az, hogy a kerületi párttitkárnak kurva nagy autója volt harminc éve, a tereprendezés idején. Azóta is több terasz néz reménykedve ebbe az irányba: közelről szemlélve lekésett vonatokat, rosszul belőtt pártpreferenciákat és elhamarkodott randevúkat. Ezen a ponton kérem, ne kérdezze senki, hogy van-e élet úgy egyáltalán! Lelki szemeinkkel látjuk Daniel Craiget, amint besétál a képbe, és felszáll, de tudjuk, hogy ez a vonat soha nem indul el sehová.
És hát végül hello, mindenkit csókoltat a karácsonyfás maffia. Ilyen jóképű legényekkel, mint ez a műanyag arcú szőrmók, itt az előtérben, a Váci út mentén. A háta mögött fenyőfákat árulnak, szerintem már nagyon olcsón. Éppen ezért most az van, hogy hátradőlünk, és szeretjük egymást. In nomine patris et filii et spiritus sancti.