A harmadik generációs UMTS (Universal Mobile Telecommunication System) norma kiváló hangminőségben tesz lehetővé telefonálást akár a világ egyik végéből a másikba, az ilyen normát használó készülék egyben videotelefon is, segítségével gyorsan hozzá lehet férni az internethez, szöveget és zenét is továbbít, az UMTS-normával működő készülék szabályos miniatürizált multimédia terminál. AZ UMTS-normával elérhető adatátviteli sebesség kétszázszor gyorsabb a jelenlegi mobiltelefonokkal elérhető sebességnél.
A berlini pénzügyminisztérium "jó eredménynek" nevezte, hogy a hat konzorcium és cég csaknem 100 milliárd márkával gyarapította német államkasszát. Hans Eichel miniszter a Reuter szerint azt is közölte, hogy az egész összeget a belső adósság csökkentésére fordítjákAz UMTS-technológia új munkahelyeket teremt, az államadósság leépítése a mainzi bevétel segítségével évente ötmilliárd márka kamatmegtakarítást jelent. Jelenleg a német belső adósság a hazai össztermék közel hatvan százalékával egyenlő.
A mainzi aukció eredménye messze felülmúlja a kormányzati várakozásokat, hisz Eichel miniszter kezdetben csak 20 milliárd márkát tervezett a költségvetésben. Nagy-Britanniában hasonló licitálásból több mint 70 milliárd márkának megfelelő összeget sikerült "besöpörni". Eredetileg heten szálltak be a versenybe a busás haszonnal kecsegtető UMTS-licencekért, közülük a svájci hátterű Debitel egy héttel ezelőtt úgy érezte, hogy a csillagászati összegek meghaladják anyagi erejét, s kiszállt a ringből. Németországban 12 frekvenciatömböt kínáltak fel, minimum kettőt kötelező volt megvenni, de háromnál többet már nem volt szabad. A csütörtöki mainzi bejelentés azt jelenti, hogy mind a hat állva maradt konzorcium és vállalat egyformán két tömböt szerzett meg.
Az áttörést az hozta meg, hogy a két német piacvezető, a Deutsche Telekom érdekeltségébe tartozó T-Mobil (az egyetlen kizárólagosan német kézben lévő vállalkozás a versengők közül), valamint a Vodafone-hoz tartozó Mannesmann Mobilfunk lemondott a három tömböt jelentő úgynevezett nagy engedélyről, így mind a hatan mondhatni testvériesen megosztoztak a licenceken. A T-Mobilon és a Mannesmann Mobilfunkon kívül a Mobilcom/France Télécom, a Viag Interkom (amelyben a British Telecom többségi tulajdonra tör), a hongkongi Hutchison Whampoa és a japán DoCoMo támogatását élvező E-Plus, valamint a kiesőjelöltnek tekintett, de végül is keményen licitáló spanyol-finn Telefónica/Sonera hasított ki magának szeleteket a frekvencia-tartományokból.
A mainzi aukcióval kapcsolatban az összegek emelkedésével párhuzamosan - körülbelül a 75 milliárdos határ átlépése után - már elhangzottak olyan kételyek, hogy van-e még gazdasági értelme a további küzdelemnek, nem biztos, hogy az új hálózatok egyhamar nyereségesek lesznek, az ár már ésszerűtlenül magas. Ulrich Lissek a Deutsche Telekom képviseletében a végső forduló után úgy nyilatkozott, hogy "gazdasági őrültségnek" vetettek véget, amikor lemondtak a "nagy engedélyről", azaz három tömbről.
Miközben a kormányzat örül, számos szakember úgy véli, hogy az engedélyekért leszurkolt hatalmas összegek alaposan megterhelik a cégeket. Egyesek a múlt századi amerikai aranylázhoz hasonlítják a mostani helyzetet, amikor is nem az aranyásók jártak igazán jól, hanem a beszállítók csinálták a legjobb üzletet: azok, akik a lapátokat és az ásókat biztosították.
(MTI)
Korábban:
Távközlés: elkezdődött a verseny az UMTS-licencekért Németországban