Virágzó külkereskedelem az elzárt Észak-Koreában

Az Egyesült Államoknak komoly gondot jelent az atomfegyverkezéssel gyanúsított Észak-Korea elleni hivatalos - ENSZ által jóváhagyott - gazdasági szankciók hiánya, ugyanis a kommunista vezetésű ország a tiltakozások ellenére egyre bővülő kereskedelmi kapcsolatokat ápol Japánnal, Kínával, sőt Dél-Koreával is, így pedig meglehetősen nehéz gazdasági elszigeteléssel fenyegetőzni a nukleáris leszerelés elérése érdekében. Észak-Korea az élelmiszer-kereskedelmen - főként halak, rákok, kagylók értékesítésén - kívül kábítószer-gyártásból és eladásból, valamint rakéta-kereskedelemből is jelentős éves bevételre tesz szert - derül ki a Washington Post összeállításából.

A washingtoni vezetés ugyan nem kéri a Biztonsági Tanácsot arra, hogy minden ENSZ-tagállam számára általános érvényű rendelkezéseket hozzon az Észak-Koreával való kereskedelmi kapcsolatok megszüntetésére, de a teljes gazdasági elszigeteléssel próbálja elérni az ország atomfegyvereinek leszerelését. A különböző áruk és készpénz viszonylagos szabad áramlása és a számos kereskedelmi csatorna működése ugyanakkor ellehetetlenítik az amerikai törekvéseket, amelyeket ráadásul az Egyesült Államok szövetségesei, például Dél-Korea vagy Japán sem vesznek túl komolyan.

Észak-Korea három legfontosabb külkereskedelmi partnere Kína, Japán és Dél-Korea, de szoros üzleti kapcsolatok fűzik Líbiához, Irakhoz, Iránhoz, Jemenhez és egészen a közelmúltig Pakisztánhoz is.

A Japánnal évente lebonyolított 370 millió dollár összértékű kereskedelmi forgalom nagy részét halászati áruk - rákok, kagylók, apróhalak - teszik ki. A kommunista rezsim - egyébként a leselejtezett japán hajókból álló - kereskedelmi flottája évente 1200 alkalommal köt ki a japán kikötőkben.

Dél-Koreával főként textilkereskedelem zajlik; délről a textilanyagokat szállítják északra, majd visszavásárolják a már elkészült árukat. A Korea-közi kereskedelmi forgalom éves értéke eléri a 350 millió dollárt, míg a legnagyobb kereskedelmi partnernek számító Kínával az elmúlt évben 730 millió dollárra nőtt a forgalom.

Jelentős bevételi forrást jelent a főként a kínai határ mentén népszerű csempészet is. Korábban főként az élelmiszer és az üzemanyag volt a két legkelendőbb termék, de mára gyakorlatilag mindenféle árut el tudnak adni a szappanoktól kezdve az alsóneműkön át a műszaki cikkekig.

A phenjani vezetés jelentős összegeket kasszíroz a különféle kábítószerek gyártásából és értékesítéséből is. Az Egyesült Államok hírszerzési ügynökségei és a japán nemzeti rendőrség kábítószer-ügyosztálya szerint az ehhez szükséges technikai, anyagi és logisztikai háttér csupán a legmagasabb rangú pártvezetésnek áll rendelkezésére, bár ezt a feltételezést egyelőre nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. A drogcsempészet felszámolása azért is nehéz feladat, mert a drogszállítmányokat mézes tartályokban vagy kagylók közé rejtve viszik Japánba legtöbbször felségjelzés nélküli egyszerű halászhajókon.

A legnagyobb bevételi forrást azonban mégis a fent említett arab országokba és Iránba irányuló fegyverkereskedelem, döntően a helyi fejlesztésű rakéták értékesítése jelenti. Amerikai hírszerzői becslések szerint a rakéták eladásából származó éves bevételek néhány százmilliótól egymilliárd dollárnyi összegre tehetők.